Tisztaság és viselet

A tisztaság 3 szintje
A Kṛṣṇa-hívők számára rendkívül fontos a tisztaság fenntartása, amelyet a vallás, a lelki gyakorlatok legalapvetőbb elemének tartanak! A tisztaság 3 szinten valósulhat meg:

1. A test tisztasága, ide kapcsolódik az öltözékek, illetve környezetünk tisztasága is;
2. A test finomabb szintű, belső tisztaságának formájában (pl. húsmentes étkezés);
3. A tudat vagy elme szintjén jelen lévő finomfizikai tisztaságként.

A fizikai tisztaság a Kṛṣṇa-hívők számára nem csak azt jelenti, hogy rendben tartjuk testünket, és öltözékünket, hanem egy nagyon pontos higiénés szabályrendszer betartását valósítják meg. A hívők minden nap, már a hajnali órákban megfürdenek, és a nap során igyekeznek fenntartani higiéniájukat. A testre ezt követően a hívek speciális festékkel, egy szantálpépből és agyagból készült bőrbarát keverékkel felfestik a test 12 pontjára a tilaka jelet (amely egy tulasī-levélre emlékeztet, és kifejezi, hogy követjük Kṛṣṇát), s a felfestés közben Isten különböző neveit éneklik. Ezáltal a test nem csak anyagi, hanem finomfizikai értelemben is megtisztul (a test a lélek temploma), s alkalmassá válik arra, hogy odaadó szolgálatot végezzenek. Ez után kezdődik számukra a nap leginkább lelki élettel kapcsolatos szakasza. Mantra meditációt végeznek, friss fejjel tanulmányozzák a szentírásokat egy kedvező hajnali időpontban, reggel 4:30-tól kb. 8 óráig.

Reggeli japa

A test tisztasága mellett az otthon, a környezet, a lakóhely, sőt, a munkahely tisztaságára is ügyelnek a hívek. A természet védelme ennél fogva a Kṛṣṇa-hívők számára nem csak az erőszakmentesség, hanem a tisztaság alapelvének alkalmazása is egyben.

Öltözködés
A hívők minden nap tiszta öltözéket húznak, amely megfelelően elfedi testüket, de szellős és természetbarát alapanyagokból készül. Kerülik a mesterséges és állati eredetű termékeket a ruházkodásban is. Legyen szó akár szerzetesekről, akár templomon kívül élő személyekről, mind igyekeznek távol maradni a szennyező dolgoktól, különösen igaz ez az oltári imádat folyamatára, ahol kifejezetten magas tisztasági sztenderdek vannak érvényben.

Az öltözködésben a hívek általában a tradicionális indiai viselet szabályait követik. A hölgyek (matajīk) elfedik vállaikat és mellkasukat, hosszú szoknyát és szárit, vagy gopī-kendős ruhát viselnek. Az urak (prabhuk) dhotiban és egy ingszerű felsőben, kurtában járnak. Kiegészítő ruhadarab lehet egy meleg gyapjú kendő, a csadar. Ez a viselet lehetővé teszi a hívők számára, hogy jobban azonosuljanak vallásukkal, segíti a jóság minőségének elérését, a tiszta rendezett tudatállapot megvalósítását a mindennapokban és kifejezi vallási hovatartozásukat.

A közösségen belül az öltözékek eligazítást jelentenek a szociális életben is. A tanuló életet élő vagy lemondott rendben élő férfiak általában sáfrány színű dhotiban és kurtában, míg a hölgyek hófehér, dísztelen száriban járnak. A fiatalabb kislányok általában még gopī vagy gopika ruhát hordanak, kis csólival, pólóval és egy egyszerűen viselhető kendővel, az idősebb leányok különféle szárikban járnak. A hagyományos észak-indiai viselet szerint a nők a szárit elölről hátra hajtják, míg a dél indiai tradíciót követők hátulról előre vezetik a szári ékes fej-részét. A férfiaknál a viselet része a śikhā (ejtsd: sikhá; önállósult ejtése: szikha), egy hajtincs, amely az egyistenhit jelképe, illetve avatott, brāhmaṇa (papi szintű) hívőknél a brahmin-zsinór. A nők esetében a homlokjelek kapnak jelentős szerepet, a bindi a jegyben járó, elkötelezett leányok, míg a kumkum a védikus házasságban élő asszonyok éke. A viselet nagyon sokat segít abban, hogy a társadalmi érintkezésben az etikett maradéktalanul megvalósulhasson fiatalok és idősek, férfiak és nők között.

Házasság

A férfiak a tisztaság érdekében a hajukat leborotválják, a hölgyek pedig fonatba vagy kontyba fogják fel hajukat, s a templomokban egy vékony kendővel fedik le a tincseket. Nemtől függetlenül a hívők mindig viselik az ún. tilaka jelet, hogy kifejezzék, Kṛṣṇához tartoznak. Akiknek nem áll módjukban szantálpéppel felfesteni e jeleket, javasolják, hogy legalább vízzel tegyék ezt meg. Szintén mindkét nemre jellemző a szent tulasī növényből készült nyaklánc viselete. A kezdő gyakorló hívők egy- vagy kétsoros, az avatott hívők háromsoros láncot viselnek. Ennek a test védelmezésében és az istenhit kifejezésében van szerepe.

A védikus ruhák viselése azonban nem kötelező nyilvános helyeken, nem elsőrangú és nem elengedhetetlen szempont a Kṛṣṇa-tudat gyakorlásában. Nem a dhotitól (ejtsd dhóti) vagy a száritól lesz valaki Kṛṣṇa-hívő. Ennél sokkal fontosabb a szív és a tudat tisztítása, a vallás alapelveinek követése. Az egyszerű, hagyományos öltözet viselése a vaiṣṇava hagyományhoz való tartozásra és az egyszerű életvitelre utal, ugyanakkor mindenki számára láthatóvá teszi, hogy az illető Istennek szentelte az életét. A hívők számára a ruházat abban is segít, hogy jobban azonosuljanak vallásukkal, ahogy minden egyenruha elősegíti, hogy viselője a szerepének megfelelően gondolkodjon és cselekedjen. A felismerhetőség azt is lehetővé teszi, hogy e ruha viselőjétől mások is érdeklődhessenek a lelki értékekről.

Belső és finomfizikai tisztaság
A test belső tisztasága azáltal valósul meg, hogy étkezésükben kerülik a szennyező ételeket, különösen a húst és a halat, vagyis az állati tetemeket, amelyek elhullott élőlények lévén nem tudják táplálni megfelelően a testet. Kerülik a bűzös és tudatlanságot okozó ételeket, így a gombaféléket és hagymaféléket, a doppingoló szereket, dohánytermékeket és az alkoholt, valamint más erjesztett termékeket (pl. ecet) és a tojást, amely tulajdonképpen egy új, fiatal élőlény forrása.
A tiszta, friss alapanyagokból készült ételeket felajánlják Istennek, ezáltal tiszta, lelki ételt, prasādam fogyasztanak, amely a testet és a jellemet is tisztítja. A megfelelő élelmiszerekből készült prasādam, valamint az, hogy a hívők kommunikációjukban, pl. a szóhasználatukban is kerülik a tisztátalan dolgokat (így az illetlen kifejezések használatát, mások rágalmazását, sértegetését) elérik a nyelv szabályozását. Ettől szabályozottá válik a gyomor, vagyis az éhségérzés és az étkezés, amely által kontrollálhatóvá válik a nemi élet. A hívők tartózkodnak a tisztátalan, törvénytelen nemi élettől, amely nem gyermeknemzés céljából történik, s amely azonban csak akkor jöhet létre, hogyha szabályozott a nyelv és a gyomor. Hasonlóképpen tartózkodnak a szerencsejátékok és a hasonló rendszerű spekulatív tevékenységek űzésétől, amely a tudat beszennyezője.

Kirtana

A test külső és belső tisztasága lévén, illetve a mantra meditáció hatásaként a tudat is tisztává válik, amely jól mérhető az emberi viselkedésen, jellemen. Általa az ember békésebbé, kiegyensúlyozottabbá válik, könnyebbé válik a dolgok tervezése, a rendezettség elérése, az ún. jóság minősége valósul meg életében. Fokozódik a testi és lelki életerő és elérhető a boldogság érzése.

Cimkék: