Hitélet

I. A hitéleti tevékenység fő elemei

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének tagjai számára kiemelten fontos, hogy a mindennapokban is végezhessék lelki gyakorlataikat. A hitélet legalapvetőbb eleme, hogy a hívők az Úr Kṛṣṇát, az Istenség Legfelsőbb Személyiségének személyes formáját imádják, aki különféle tulajdonságokkal rendelkezik, továbbá a hatféle fenséget, legfőbb értéket (tudás, lemondás, szépség, erő, hírnév, gazdagság) tökéletesen megnyilvánítja.

Az imádat célja és lényege, hogy kifejlesszük odaadásunkat az Úr iránt, s folyamatosan emlékezzünk Rá. Az emlékezés kialakításához a Kṛṣṇa-tudatú hívők számára  fontos napi lelki gyakorlataik végzése, különösen az Úr Szent Nevének, a Hare Kṛṣṇa Mahāmantrának éneklése, amely korunkra, a Kali-korszakra előírt legfontosabb vallásos folyamat, és amelyet az Úr Kṛṣṇa egy későbbi – a 15. században alászállt formája – Śrī Caitanya Mahāprabhu terjesztett el. Mindezek a lelki gyakorlatok akkor a legkedvezőbbek, ha szent helyen vagy közös imahelyen végezzük azt.

Az odaadó szolgálat – amelynek kifejlesztésére a hívők leginkább törekednek – öt leghatékonyabb módja és ezáltal a Kṛṣṇa-hívők öt legfontosabb vallásos gyakorlata:

1. Énekelni az Úr Szent Nevét
2. Imádni az Úr mūrti formáját, a Tőle nem különböző különleges istenszobor-formát
3. Tanulmányozni, hallgatni és elbeszélni a szentírásokat, különösen a Srīmad-Bhāgavatamot
4. Keresni a hívők társaságát, segíteni és szolgálni őket
5. Szent helyen élni (vagy tartózkodni) – ezek közül is a legkedvezőbb a Mathurā nevű szent hely.

Az MKTHK a hívők számára különböző prédikáló központokat tart fenn, ahol a programokon a hívők együttesen vehetnek részt. A hitélet két kiemelt központja az MKTHK székhelye, a somogyvámosi Krisna-völgy (Nava Vraja Dhāma) és a budapesti Haré Krisna Indiai Oktatási és Kulturális Központ. E két helyszínen a nap 24 órájában, a napszaknak megfelelő oltári imádat zajlik a védikus előírásoknak megfelelően. Az oltárokon Śrī Śrī Tribhuvana Sundara Rādhe-Śyāmát és Śrī Śrī Dayal Nitāi Vijayā Gaurāṅgát imádják a különféle kellékekkel. A nap során több alkalommal az előírásoknak megfelelően ételajánlás is történik.

A hívők a reggeli programra 4:30-tól érkezhetnek, és lehetőség nyílik – gyakorlattól függően – részt venni a reggeli szertartások előkészítésében is. A reggeli program során mintegy 2 órás közös mantra meditációra (a Hare Kṛṣṇa mantra éneklésére) van mód, továbbá minden reggel egy előadást hallhatnak a hívek a védikus filozófia és tudáskincs valamely témaköréből. A főbb központokban az imádati helyiségek mellett könyvtárszoba áll a hívők rendelkezésére, ahol fellelhetők és szabadon olvashatók a legfontosabb szentírások és magyarázataik. Mellette társalgó helyiség biztosít teret a hívők közötti eszmecserének.

A központok bárki számára nyitva állnak a különböző szertartások és a kiemelt fesztiválok alkalmával, ahol pl. a védikus tűzceremóniákba vagy az istenszobor-imádatba tekinthetnek be az érdeklődők, és választ kapatnak a hitélettel kapcsolatos kérdéseikre.

RadheSyama2

A hívők számára továbbá lehetőség nyílik arra, hogy az egyház támogató tagjaiként részt vegyenek a mentori programban, amely során kisebb közösségi segítő programokon vehetnek részt, és tanácsot kaphatnak lelki gyakorlataik erősítéséhez. Ezt követően egy lelki tanítómestertől tudakozódhatnak az élet magasabb rendű céljáról, kipróbálhatják a templomi életvitelt a különböző bentlakásos hétvégéken, illetve megfelelő képzés után, tetszés szerint a védikus tanokba és kultúrába való beavatást fogadhatnak el.

Az egyház tagjai továbbá kérhetik a központoktól, hogy esküvőjüket egy védikus tűzáldozati ceremónia keretében valamely szent helyen rendezhessék meg, gyermekeik pedig részesülhetnek a védikus tisztító ceremóniákban, a saṁskārákban (ejtsd: szamszkárák). (Pl. első gabonaétel fogyasztása kisgyermekkorban, stb.)
A családok számára a központokban rendszeresen szerveznek közös gyermekfoglalkozásokat, programokat, melyek célja, hogy a kisgyermekes szülők is könnyedén részt vehessenek a hitéletben. A hívő családok gyermekei számára az MKTHK családi napközit, valamint akkreditált általános iskolát tart fenn (Krisna-völgyben), az érdeklődő felnőtteknek pedig államilag elismert diplomát nyújtó főiskolát működtet a jóga és a filozófia megismerésére.

A templomi oltári imádat menete Magyarországon a nemzetközi ISKCON sztenderdek szerint:

4:30-tól Maṅgala-ārati – reggeli program
Közös mantra meditáció
7:00 Oltárnyitás, Śrīla Prabhupāda iránti elismerés és tisztelet kifejezése
Reggeli előadás, lecke
12:30 Déli oltári ajánlás (Krisna-völgy: 12:40)
(16:00 Délutáni-árati – csak Krisna-völgyben)
18:00 (Krisna-völgy) vagy 19:00 (Budapest) Gaura-ārati – esti ajánlás
21:00 Az oltár és a templomépület zárása az adott napon

Vasárnapi program, családi délutánok

Azok számára, akik még nem ismerik a vaisnava (Krisna-tudatos) kultúrát és programokat, életünk megismeréséhez elsőként a vasárnapi programjainkat ajánljuk.

A vasárnapi programok jelenleg Budapesten (1039 Lehel u 15-17.), Egerben (3300 Széchenyi út 64.), Debrecenben (4028 Magyari u. 2.) működnek rendszeresen, de alkalomszerűen Pécsett és más városokban is megrendezik őket.

Program menete:

  • A program minden városban egységesen 15 órakor kezdődik egy egyórás meditációs zenével (bhajana).
  • 16-17 óráig: Előadást hallgathatnak a Krisna-tudatos életmód, filozófia és kultúra tárgyköréből. Az előadás végén kötetlen kérdés-felelet lehetőség is van (lecke.)
  • 17 órától tradicionális templomi táncos istentisztelet zajlik (kírtana).
  • 19 órától megtekinthető az esti szertartás (Gaura-áratí), ez is zenés-táncos formában zajlik.
  • 19:30-tól: Meditációs zene a központok zárásáig (21 óráig).
  • (Budapesten a bőséges indiai menü a program előtt 13 órától, és a program alatt tetszés szerint tisztelhető meg. Vidéki központokban kb. 17:30-tól (a kötött program után) lehet megtisztelni a lakomát.)

mkthk

Az MKTHK hitvallása >>

II. Utcai missziós prédikáló tevékenység

1. Nyilvános hitéleti tevékenység

A Kṛṣṇa-hívők vagy hivatalosabb néven vaiṣṇavák számára az adománygyűjtés a hitéleti tevékenységük elválaszthatatlan, szerves része.

A Kṛṣṇa-tudat vallása elsősorban nem hittérítő, de prédikáló mozgalom. Ezen azt kell érteni, hogy a Kṛṣṇa-tudat tanításait (így a hinduizmus világvallásának alaptanításait, a Védák természetes magyarázatait, a Srīmad Bhāgavatamot és a Bhagavad-gītāt) a hívők igyekeznek mind több és több ember számára elérhetővé tenni, azt azonban mindenki maga dönti el megértése szerint, hogy e tanításokból mit tesz magáévá, mit követ.

A különféle könyvekben leírt és rendszerezett védikus irodalom az Úr Kṛṣṇa szavait tartalmazza, ezt a tudást mintegy 5300 évvel ezelőtt hagyta ránk, amikor megjelent a Földön és bemutatta példás cselekedeteit. A Kṛṣṇa-hívők számára a szent könyvek, így a tanítások megismertetése másokkal (akár járókelőkkel) ezért kiemelten fontos szereppel bír – az Úr szavainak közvetlen átadását jelenti. A könyvek lehetőséget biztosítanak minden ember számára, hogy megismerjék az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tanításait, úgy ahogyan azt kinyilvánította.

A hívők tevékenységükre a szankírtan kifejezést használják, ami szigorú fordításban azt jelenti: közösen énekelni az Úr Szent Nevét, tágabb értelemben minden olyan tevékenységre utal, amely az Úr Kṛṣṇa tanításait és a Tőle kapott imádságokat megőrzi, megismerteti az érdeklődőkkel, és ezen keresztül az Úr Szent Nevének közös éneklését lehetővé teszi.

A hívek a hit terjesztése, s ezzel párhuzamosan a könyvek és magazinok ajándékozása során adományokat fogadhatnak el.

2. A prédikáló tevékenység filozófiai háttere

A hit terjesztésének fontosságát a védikus írások és a vaiṣṇava szentek is megerősítik.

A védikus tanítások szerint a hívők számára a lelki fejlődés és az odaadó szolgálat 5 leghatékonyabb formája: „ Szent helyeken, így Mathurā városában élni; imádni az Úr Kṛṣṇa istenszobor (mūrti) formáját; elbeszélni a Srīmad-Bhāgavatamot (kīrtanam, azaz átadni a tudást a hiteles szentírásokon keresztül); szolgálni, segíteni más hívőket; énekelni az Úr Szent Nevét, a Hare Kṛṣṇa mahámantrát.” – írja Rūpa Gosvāmi a 16. századi vaiṣṇava szent Az Odaadás nektárja című munkájában.

Śrīla Prabhupāda, a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetének (ISKCON) alapítója, a Kṛṣṇa-tudat mozgalmának úttörő tagja a szervezet bejegyeztetésekor az alábbi célokat fogalmazta meg a követők számára:

(1) Hogy módszeresen terjessze a lelki tudást a társadalomban, s az embereket a lelki életre nevelje azzal a szándékkal, hogy az élet értékeinek egyensúlyát visszaállítsák, s így a világra igazi egység és béke köszöntsön.
(2) Hogy a Kṛṣṇa-tudatot úgy terjesszék, ahogyan azt a Bhagavad-gītā és a Srīmad-Bhāgavatam kinyilvánítja.
(3) Hogy a Közösség tagjait egyesítse és közelebb vigye Krṣṇához, a legfőbb lényhez, s ezzel a közösség tagjaiban és az emberiségben kifejlessze azt az eszmét, hogy minden lélek az Istenség (Kṛṣṇa) minőségének része.
(4) Hogy tanítsa mindenkinek a szankírtan mozgalmat, hogy bátorítson a szankírtan mozgalomra, Isten szent nevének közös éneklésére, ahogy azt az Úr Śrī Caitanya Mahāprabhu kinyilvánította tanításaiban.
(5) Hogy a tagok és az egész társadalom számára a kedvtelések színhelyén szent helyet emeljen, Kṛṣṇānak szentelve azt.
(6) Hogy a tagokat közelebb hozza egymáshoz, hogy egy egyszerűbb és természetesebb életformát taníthassanak.
(7) Hogy a fentebb említett célokat szem előtt tartva rendszeresen kiadványokat, folyóiratokat, könyveket és különféle írásokat adjon ki és terjesszen.

A hét pontból négy (1.,2.,4.,7.) közvetlenül kapcsolatban áll a hitterjesztés és az ehhez kapcsolódó könyvajándékozás tevékenységi körével.

Śrīla Prabhupāda továbbá arra kérte híveit, hogy mindig minden körülmények között gondoskodjanak a társadalom elesettjeiről, a szegényekről, mivel az emberek metafizikai, lelki témákkal és így Istennel csak akkor képesek behatóbban foglalkozni, hogyha alapvető testi szükségleteik kielégítésre kerültek.

Śrīla Prabhupādát rendkívül megérintette az éhező gyermekek látványa Kalkuttában, ezért arra kérte tanítványait, hogy a templomközpontok 10 mérföldes (kb. 20 km-es) körzetében egyetlen éhező se legyen. Ennek megteremtéséhez a helyes élelmiszerelosztásról szóló ismeretek átadását, valamint a vaiṣṇava tanítások széleskörű terjesztését javasolta.

A vonatkozó törvények szerint a hívők hitük terjesztése során a felkínált adományokat elfogadhatják. A védikus szentírások a brāhmaṇāk (papok, lelkészek) egyik vallásos kötelességének nevezik az adományok elfogadását az Úr missziója számára. Az adományozást és az adományok elfogadását pedig a hívők közötti odaadás és szeretet kifejezésének egyik jeleként írja le A tanítások nektárja, vagyis a Śrī Upadésámrita 4. verse.

3. A vallásgyakorlás jogi háttere

Magyarország Alaptörvénye VII. cikkelyében kimondja, hogy mindenkinek joga van a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja azt is, hogy a vallását mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján, vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együtt, nyilvánosan kinyilvánítsa, gyakorolja, vagy tanítsa.

A 2011. évi CCVI. törvény 1. a-a az Alaptörvény fenti rendelkezéseit megismétli.

Egyházunk alapszabálya értelmében a hitéleti tevékenységhez hozzátartozik a hit és a vallás tanainak nyilvános terjesztése, a Kṛṣṇa-tudat megismertetése minden érdeklődővel.

Egyházunk tagjai az alapszabály szellemében járják tehát az utcákat és folytatnak meggyőző tevékenységet.

Cimkék: ,