Srívása Pandita

Srívása Thákura Jaladhara Pandita fia volt, és Srí Hatta tartományban született. Négy testvére volt: Srí Ráma, Srípati, Srínidhi és Nalina. Tizenhat éves korában egy álmot látott, amelyben egy kedves személy figyelmeztette, hogy ne pazarolja el az életét, mert már csak egy éve van hátra. Másnap reggel Srívásának eszébe jutott a jótanács és fogadalmat tett, hogy megpróbálja megérteni az élet végső célját. Nem sokkal később egy versre bukkant a Náradiya Puránában:

Ekkor Srívása, aki ezt az Úr Krisna személyes kegyének vélte, feladott minden materializmust és az Úr szent nevének éneklésénél vett menedéket. Amikor az egy év már majdnem lejárt, Srívása Thákura elment Devánanda Pandita házába, hogy a Srímad-Bhágavatamot hallgassa. Miközben Prahláda Mahárája történetét hallgatta, elérkezett az utolsó pillanat. Ekkor elvesztette eszméletét és leszédült Devánanda erkélyéről. Az udvaron azonban elkapták, éppen azelőtt, mielőtt összetörte volna magát. Magához térve megértette, hogy Caitanya személyesen mentette meg, és felruházta a Nárada-saktival, azaz Nárada Muni személyes potenciájával. Természetesen Srívása örökké Nárada, a fentebb leírt kedvtelés csupán nyilvánosságra hozza ezt a tényt.

Később testvéreivel együtt Navadvípa körzetébe költözött, ahol is rendszeresen kezdték látogatni az Advaita Ácárya házában tartott találkozókat, melyeken a Srímad-Bhágavatamot olvasták és a szent nevet énekelték. Itt kötöttek szoros barátságot Jagannátha Misrával, következésképpen hasonló korúak lehettek, mint Caitanya szülei. Srívása, lévén Caitanya bensőséges barátja, előre látta, hogy Maháprabhu meg fog nyilvánulni.

Srívása Pandita feleségét Malinídevínek hívták és Sacídeví (Maháprabhu édesanyja) közeli barátnője volt. Így Nimái születésekor Srívása és Maliní látták el tanácsokkal Jagganáthát és Sacít arra vonatkozólag, hogyan neveljék föl a csemetét.

A felnövekvő Nimái, aki hamar híressé vált a logikában való jártasságáról gyakran végzett bonyolult kérdéseket a korosodó Srívása Thákurának, zavarba akarván hozni őt, aki ilyenkor szó nélkül elhagyta a helyszínt. Látva, hogy az emberek nem helyeselik ezt, Nimái Pandita mindig felajánlotta a hódolatát neki. Egyszer, mikor Nimái ismét találkozott Srívásával, a Thákura kifakadt: "Óh, te haszontalan, Krisna imádata nélkül mit akarsz elérni a tanultságoddal? A tudás célja végül is a boldogság, és a boldogságot nem lehet elérni Krisna szolgálata nélkül. Kérlek, ne fecséreld haszontalanul az idődet, használd a tudásodat isten imádatára!"

Nimái azt válaszolta: "Óh, Srívása, a te kegyedből egyszer talán elkezdem imádni Krisnát. Ha a bhakták kegyesek Hozzám, bizonyosan el fogom érni az odaadást Srí Krisna lótuszlábai iránt."

Nem sokkal ezután Nimái elment Gayába, és vaisnava avatást kapott Ísvara Purítól. Visszatérve, végre elkezdte a sankírtana-mozgalom terjesztését, melynek központjává Srívása házát tette. Srívás Angana egy éven keresztül volt minden este a Pańca-tattva kírtanáinak fő színhelye. A kírtanák egész éjjel tartottak, és csak Caitanya Maháprabhu legbensőségesebb bhaktái vehettek rajtuk részt. Itt mutatta be Nityananda Prabhu a Vyása-púját (a guru imádatát) Caitanya Maháprabhu tiszteletére és itt nyilvánította ki teljes huszonegy órán keresztül Mahábháva-prakásáját, azaz teljes isteni fenségét.

Egy nap Maháprabhu megállította a kírtanát arra panaszkodva, hogy nem érzi a szokásos eksztázist. A helyet átvizsgálva rájöttek, hogy Srívása anyósa elrejtőzött az udvaron, és miután eltávolították, mint illetéktelen és képesítetlen személyt, a kírtana zavartalanul foytatódhatott.

Máskor egy bráhmana akarta meglátni Caitanya eksztatikus táncát. Hosszas unszolására Srívása végül beleegyezett, és őt is elrejtette az udvaron. A kírtana közepén azonban Caitanya megállt, és kijelentette, hogy idegenek is jelen vannak. Srívása mentegetőzve azt mondta, hogy csak egy lemondott bráhmana van itt, aki nagyon vonzódott ahhoz, hogy láthassa Caitanya Maháprabhu eksztatikus táncát. Maháprabhu haragra gerjedt: "Engem nem lehet lemondással elérni, csak odaadással. Ha ez az ember nem hagyja el azonnal a házat, mindent elpusztítok!" A bráhmana menekülés közben arra gondolt: "Amit ma láttam, az megér minden büntetést." Látva, hogy a bráhmana elméje megváltozott, visszahúzta és a fejére helyezte a lótuszlábát, így részesítve áldásában őt.

Következő alkalommal egy irigy bráhmana, Gopála Cápála húst és bort helyezett el Srívása háza előtt, így próbálva lejáratni őt a bráhmana közösség szemében. A sértés eredményeképpen Gopála súlyos leprát kapott és nagyon szenvedett. Amikor Caitanyától próbált segítséget kérni, akkor azt választ kapta, hogy csak abban az esetben nyer feloldozást, ha Srívása megbocsát neki. Ez meg is történt, sőt, Gopála később Maháprabhu bizalmas bhaktájává vált.

Egy másik kírtana alkalmával szerencsétlenség történt Srívása házában. Alkonyat után másfél órával a Thákura egyik fia meghalt. Maliní és a szomszéd hölgyek hangos jajveszékelésben törtek ki, Srívása azonban csitítgatni kezdte őket, nehogy megzavarják a kírtanát, amely további kilenc órán át folytatódott megszakítás nélkül. Akkor azonban Srí Caitanya Maháprabhu megállt. "Úgy érzem, hogy valami kedvezőtlen dolog történt a házban." A bhakták elmondták, hogy az egyik fiú meghalt. Caitanya Srívása felé fordult: "Miért nem mondtad meg azonnal?" "Inkább haljon meg minden fiam, de nem hagyom, hogy az eksztázisodat bármi is megzavarja." - válaszolta a Pandita. Maháprabhu behozatta a fiú testét és megkérdezte: "Miért haltál meg idő előtt?" A fiú hirtelen feléledt és imákat kezdett ajánlani neki, majd a lélekről szóló transzcendentális tudást magyarázta el. Ettől mindenki kielégedett és békésen kisérték el a Gangeszhoz, hogy elvégezzék a temetési szertartást. Srívása későbbi kedvteléseiről és eltávozásáról nem sokat tudunk, de azt tudjuk, hogy Srí Caitanya és Nityánanda, a két transzcendentális testvér mindig apjukként és anyjukként tisztelte Srívása Thákurát és Malinít.

Srí Gangamata Gosvámíni

Srí Gangamata Gosvámíni, eredeti nevén Szacsi deví hercegnő a bengáli Naresh Narayana király lánya, gyermekkorától kezdve vegyítetlen odaadást mutatott Krisna iránt. Még azt is visszautasította , hogy megházasodjon, mert őszintén ragaszkodott Krisnához. Apja eltávozása után ő kormányozta a királyságot. De hamarosan lemondott róla azért, hogy egy hiteles lelki tanítómestert találjon.

Szacsi deví hercegnő találkozott Srí Haridása Pandittal, Vrindávana egyik vezető gurujával és buzgó bhajant kezdett végezni Govindají múrtinak. Bár törékennyé vált, mert túl keveset evett, mindig a Yamuná homokos partján aludt és napkelte előtt felkelt, hogy kitakarítsa Govindají templomát. Naponta hallgatta a Bhágavata-kathát, megnézte Govindaji arotikáját (templomi ceremónia), körbejárta a Rádhá-Syámasundara lílá sthanáit (kedvteléseinek helyeit) például a Vamisivata, Seva Kunja, Nidhu vana, Rasa Sthali.

Szacsi deví Srí Haridása Pandita bátorítására teljesen elvetette hamis egóját: rongyokat vett fel és háztól házig járt Vrajában, hogy alamizsnát kolduljon. A brijbasikat megdöbbentette komoly lemondása. Guruja tanácsára elment a Rádhá-Kundahoz (az egyik híres vrindávanai szent tó), hogy Srí Laksmípriya deví dásíval társuljon, aki Srí Haridása kedves tanítványa volt.

Thákura Haridása tökéletes példáját követve Laksmípriya devi Krisnának naponta 300.000 nevét (192 kör) énekelte. A két hölgy minden nap körbejárta a Govardhana hegyet és így imádták Krisnát.

Guruja utasítására Szacsi deví elment Sarvabhauma Bhattácárya otthonába Jagannátha Puriba. Ekkor Sarvabhauma Bhattácárya és Caitanya társainak legtöbbje már visszatért Goloka Vrndavanába (a lelki világba). Szacsi deví helyreállította és felújította Sarvabhauma házát és elsőrendű imádatot alapozott meg Srí Syama Rayának, annak a múrtinak, amelyet egy jaipuri brahmana adott neki. Mindennap leckét tartott a Srímad-Bhágavatamból. Előadásai rövid időn belül nagyon népszerűvé váltak, mérföldekről jöttek rá mohó hallgatók. Sok ember, köztük bráhmanák és Mukunda király is avatást fogadott el Szacsi devítől.

Srí Navadvípa Dháma Parikrama c. művében Srípad B.V. Narayana Mahárája elmagyarázta, hogy Szacsi deví hogyan kapta a 'Gangamata' nevet.

"A Ganga Sagara Mela napján Sací deví, aki Jagannátha Puriban lakott, arra vágyott, hogy megfürödjön a Gangeszben. Azon az éjszakán a Gangesz az Úr Jagannátha lótuszlábától kiömlött és elment Szacsi ásramájához. A Gangá Deví vizébe belépve Szacsi Jagannátha lótuszlábához úszott a templomon belülre.
Másnap reggel a pujarik, amikor kinyitották az ajtókat meglepve látták, hogy ő ott van benn a templomban. Azt gondolták, hogy tolvaj és azonnal börtönbe vetették. A tévedést látva az Úr Jagannátha egyidejűleg megjelent a puri király és a főpujari álmában is. Az Úr azt az utasítást adta nekik, hogy engedjék el Szacsi deví dásít és fogadjanak el tőle avatást. Attól kezdve Gangamata Gosvámíní néven vált híressé."

Vamanadeva

Vamanadeva az Úr Krisna törpe brahmana inkarnációja.
Az Úr Vamanadeva Bali Maharadzsától három lépésnyi földet koldult.
Amikor megkapta az ígéretet, az Úr Vamanadeva gigantikus formát öltött és két lépéssel először a földet, utána pedig az egész univerzumot átlépte.
A harmadik lépésnél Bali Mahardzsa elégedett lett, hogy fején érezhette az Úr lótuszlábait.
(Lásd Srimad-Bhagavatam 1.3.19, 2.7.17 és Nyolcadik Ének, 20-23. fejezetek)