Srí Visvanátha Csakravartí Thákura

Élt: 1638-1708 (Hari Vallabha dása néven is ismert)

1638-ban jelent meg a Nyugat-bengáliai Deva-gráma nevű faluban egy bráhmana család sarjaként. Később guruja falujába Saiyadábád-grámba költözött, ahol alapos szanszkrit és teológiai képzésben részesült lelki tanítómestere, Rádhá-raman Csakravartí kegyéből. A tanítványi láncolat Narottamáig vezethető vissza: Gangá Náráyana Csakravartí, Krisna-caran Csakravartí, Rádhá-raman Csakravartí. Később közvetlen elődei, a tanítványi láncolat tagjainak dicsőségére több művet is alkotott: Srí Gurudevástaka, Srí Parama-gurudevástaka, Srí Parátpara-gurudevástaka, Srí Paaram-parátpara-gurudevástaka. Mindezen versei (stotra) a Srí Stavámrita-laharí c. kötetében találhatók. Visvanátha, bár házas ember volt, teljes közönyt táplált felesége iránt és hamarosan lemondott a házas életről. Ezt követőn Vrindávanába ment és bhajanát végzett. Ott erőteljes küzdelmet folytatott az apasampradáyák és a kaszt-gosvámík tevékenysége ellen. Ebben a témában írta meg a Sárártha-darsiní c. művét, amely egyébként a Bhágavatam harmadik énekének a kommentárja is egyben. Az összes gaudíya vaisnava ácáryák közül Visvanátha Csakravartí Thákura közelíti meg a legjobban Srí Rúpa Goszvámí szellemi nagyságát. Egyes magyarázók szerint már a név is erre utal, ti. Visvanátha azt jelenti "Aki kinyilvánítja Visvanátha (Srí Krisna, az univerzum Ura) iránti odaadás drágakövét." Csakravartí jelentése pedig a következő: "Aki kiterjeszti a bhakti cakráját (körét)." Irodalmi munkássága harminc kötetnél is többre rúg.

Vrindávanai tartózkodása során Visvanatha Srí Gokulánanda és Srí Giriraja múrtijait imádta. Govardhana siláját először Caitanya, aztán Raghunátha Dásza Goszvámi, Krisna Dása Kavirája, Srí Mukunda Dása, majd Srímatí Krisna Priya Thákurání imádta. Ma ez a sila a Rádhá Gokulananda templomban, Vrindávanában található. Néhányan azt állítják, hogy inkább "Bhagavat Nivasban" van, Ramana Retín, az ISKCON Krisna-Balaráma Mandir közelében.

Egy népszerű történet szerint egyszer álmában Visvanátha azt az utasítást kapta Srí Krisnától, hogy fűzzön magyarázatokat a Gosvámík könyveihez. Már másnap hozzálátott a feladat elvégzéséhez, és termékenyen írni kezdett. Különös előjelek kísérték alkotói tevékenységét: amikor írni kezdett, a felhők rögtön eltakarták a szinte kibírhatatlan forróságot árasztó napot. Máskor heves zápor öntötte el azt a területet, ahol Visvanátha a magyarázatait írta. Ám csodálatos módon egyetlen csepp sem érintette a kéziratát.

Egy másik történet szerint amikor Visvanátha a Mantrártha-Dípikát (a Káma-gáyatrí magyarázatát) állította össze, hirtelen elbizonytalanodott. Az volt a problémája, hogy széleskörű kutatásai szerint a káma-gáyatrí mantra 25 szótagból áll, ám Krisnadása Kavirája a Caitanya-caritámritában azt írta, hogy ez a mantra huszonnégy és fél szótagot számlál. És ezek a szótagok megegyeznek azzal a huszonnégy és fél holddal, amelyek Krisna transzcendentális testén vannak.

Álmában aztán Srímatí Rádháráni felfedte az igazságot Visvanátha előtt: "Ó, Visvanátha! Kérlek ne aggódj tovább. Amit Krisnadása Kavirája írt, az színigaz. Ő is az én bizalmas szolgám. Ezért ő mindent tud az én titkos, legbensőségesebb hangulataimról. Ez a Káma-gáyatrí az én imádatomra szolgáló mantra. Valójában csak ezen mantra szótagjai által lehet megismerni engem. Az én kegyem nélkül senki sem tudhat meg semmit e mantra rejtelmeiről. A fél szótag okozta probléma megoldását a Varnagama-bhasvadi c. könyvben találhatod meg. Krisnadása Kavirája is ebből vette a művében szereplő információkat. Arról van szó, hogy ha a ya betűt vi betű követi - ahogy a káma deváya vidmahe szavakban történik - nos abban az esetben fél szótagnak tekintik. Ez vonatkozik Krisna homlokára, mert a homloka olyan alakú, mint a félhold sugara. A mantra minden más betűje teljes szótag, ezért telihold. Most ébredj fel, nézd meg ezt a könyvet és állítsd össze ezt a bizonyítékot mindenki hasznára."

Visvanátha ébredés után eksztázisban kiabált: "Hé Rádhe! Hé Rádhe! Hé Rádhe!"

A Krisna-lílában ő Vinoda-mańjárí. Samádhija a Rádhá-Gokulánanda templom udvarán található.

Srímati Visnupriya Deví

Élt: (15-16. sz.)

A Legfelsőbb Úrnak három különböző belső saktija van (energiája) Srí, Bhú és Nila. A Bhú sakti Srímati Visnupriya Devíként jelent meg a Gaura lílában, hogy segítse Srí Caitanya szankírtana mozgalmát. Satrajit király, aki a Krisna-lílában Satyabháma édesapja, a Gauránga-lílában Sanátana Misra bráhmanaként jelent meg, Visnupriya Devi édesapjaként. Srímati Visnupriya Deví rendelkezett minden jó tulajdonsággal. Szépsége felülmúlta a szerencse istennőjéét. Odaadó volt szülei iránt, és kötelességtudóan követte a szentírás utasításait. Rendszeresen imádta Tulasí Devít, és a lemondás fogadalmait tartotta, például naponta háromszor megfürdött a Gangeszban. Bármikor is találkozott Saci Matával a Gangesznél, Visnupriya alázatosan a lábaihoz borult. Saci Deví gyakran gondolt arra, hogy a szemérmes gyönyörű Visnupriya eszményi felesége lehetne fiának, Nimainak. Miután Laksmípriya Deví, Caitanya első felesége, "az Úrtól való elkülönülés miatt meghalt", Nimai feleségül vette Srímati Visnupriya Devit. A Caitanya Mangala és a Caitanya Bhágavata részletesen leírja ezt a rendkívül kedvező esküvőt. Ahogyan azt már korábban említettük, Buddhimanta Khan, a gazdag földbirtokos, viselte az isteni pár, Visnupriya és Srí Nimai Pandit gazdag, királyi esküvőjének minden költségét. Caitanya Mangalában Locsana dásza Thákura leír egy kedvtelést, amelyet máshol nem említenek. Elmesél egy különösen megható utolsó beszélgetést, amelyet Caitanya folytatott Visnupriya Devível azon az éjszakán, amely után örökre elhegyta őt. Miután Srí Nimai Pandit elhagyta Navadvipát, Visnupriya szintén lemondott életet élt. Olyan vékony lett, mint a fogyó hold (holdfogyatkozás) előtt. Szigorú sádhanát (lelki gyakorlatot) követett. egy rizsszemet félretett minden 108 Hare Krisna mantra elmondása után. Este aztán Visnupriya Devi megfőzte ezeket a rizsszemeket, felajánlotta az általa imádott Maháprabhu múrtinak, és megtisztelte a maradékot. Visnupriya csodálatos Srí Gauránga Maháprabhu múrtiját ma Dhamesvara Maháprabhunak nevezik és Navadvípában található.

Srí Jagannatha Dása Bábájí

Siddha Jagannátha Dása Bábáji Mahárája 144 évig élt. Srí Madhusúdana Dása Bábájítól fogadott el avatást, diksát (Madhusúdana Bábájí guruja Sríla Uddhava dása Bábájí volt, aki pedig Baladeva Vidyábhúsanának közvetlen tanítványa volt) és sok évig Vrindávanában végzett bhajanat. A vaisnavizmus mai úttörője, Srila Bhaktivinoda Thákura, értékes utasításokat kapott Jagannatha Dása Bábájítól.

Siddha Jagannátha Dása Bábájí Mahárájának az volt a szokása, hogy az év hat hónapjában Srí Navadvípában élt, a másik hat hónapban pedig Vraja szolgált szállásaként. Ekkoriban mondta róla Bhaktivinoda Thákura: "Srí Jagannátha Dása Bábájí volt a legfejlettebb rasika vaisnava a Gaura és a Vraja mandalában és Purusottama Ksetrában (Jagannátha Puríban)." Bhaktivinoda Thákura egyébként a Sarvabhauma címet adta neki, amely azt jelenti, hogy "minden Vaisnava között a legfőbb személy". 125 éves korában a teste félkörként meghajlott. A szemhéja nehéz függönyként zárult a szemére. Mellette álló két tanítványa emelte fel ernyedt szempilláit, hogy tulasi mańjárít ajánlhasson fel szeretett múrtijának, Srí Girirája Govardhanának.

Mivel Jagannátha Dása Bábájí alig tudott járni, Bihari, hűséges szolgája hordta a vállán. Amikor azonban meghallotta a kírtana hangjait, Jagannátha Dása Bábájí kiugrott a kosarából, és nagy extázisban énekelni és táncolni kezdett. Tehát a fizikai korlátok dacára is élénk bhajan-t végzett.

Szeretett hangosan énekelni japa és a kírtana alatt is. Gyakran énekelte a következő dalt: Nitai ki nama enechi re! Ki nama enechi re! Ki nama diteche re! 'Ó, Úr Nityánanda milyen csodálatos nevet hoztál! Ó, Nitái, milyen csodálatos nevet adtál.' Néha az is előfordult, hogy egész éjszaka énekelt, másnap pedig 1108 dandavát ajánlott fel a múrtiknak (ez a hódolatfelajánlás azon fajtája, amikor a vaisnava lehasal a földre).

Aszkétaként szigorú étrendet követett, és az évenkénti caturmasya (négy hónapos böjtöt) is mindig betartotta. Az első hónapban csak négy banánt evett este, a második hónapban csak guavát, a harmadik hónapban csak tejsavót, a negyedik hónapban csak főtt banánlisztet, s azt is só nélkül.

Egyszer egy rotit (napos kenyeret) koldult egy Vrindávanai utcaseprőtől. Amikor Vrindávana vezető emberei hallottak erről, azt mondták Jagannátha Dása Bábájínak: "Bábá, te vagy Vraja koronaékszere. Fájdalmas nekünk, ha azt halljuk, hogy bárki kritizál téged. De most mindenki ellened beszél. Azt mondják: A Bábá teljesen megőrült. Ha ellenszegül az évszázados hagyományoknak akkor mi fog történni a társadalommal."

Bábájí Máhárája azonban így válaszolt az ellene felhozott vádakra: "Ti mindannyian tanult emberek vagytok. Mégsem ismeritek Vrindávana porának jelentőségét?" Jagannátha dása Bábájí egyetlen sort sem hagyott hátra, ám mégis kitörölhetetlen helyet foglal el a vaisnava irodalomtörténetben, mert példájával, instrukcióival, Vamsidásához és Gaurakisorához hasonlóan, közvetlen hatást gyakorolt az akkori irodalmi élet alakulására.

Sri Purusottama Dasa Thakura

Srí Purusottama Dása Thákura szintén Nityananda Prabhu prédikálócsapatának állandó tagja volt. Purusottama Dása Thákura tehénpásztor fiúként, Stoka-Krisna néven ismert. Samádhija a 64 samádhi területén van. Nem tévesztendő össze vele Purusottama Nágara, aki szintén bensőséges kapcsolatban állt Nityánandával.

Bhismastami

A Pandavák nagyapjának, Bhismadéva megjelenésének evfordulója.