A vaisnavizmusban (Krisna-hit) először is már a halál beállta előtt igyekeznek elvégezni minden fontos ceremóniát a nagy útra induló érdekében. A test elhagyásakor hamvasztásos módon temetik el a halottakat, elégetve a testet ugyanis ezáltal a lélek, amely a testet elfoglalta, az utolsó evilági, anyagi ragaszkodásait is feladhatja.
A halottak búcsúztatása itt korántsem áll meg, az eltávozott lelkeket két hétig kísérik, mantrák és imák kíséretében búcsúztatják, felajánlásokat téve igyekeznek elérni, hogy az illető vagy térjen vissza a lelki világba, vagy ha erre még lelki fejlettsége okán nem áll készen, akkor kedvező körülmények között szülessen meg újra. Ezeket a felajánlásokat általában a család fiú tagjai végzik el, leggyakrabban a fiú az apjáért. Sokan egy Gajá nevű városba zarándokolnak elvégezni ezeket a szertartásokat, ám otthon is ugyanolyan áldásokkal bírnak.
Az eltávozott ősatyákra minden évben két hétig emlékeznek Indiában, ez Bhadrapáda holdhónap sötét, tehát fogyó holdas két hetére esik hagyományosan, ami nagyjából szeptember-október hónapban esedékes.
Ekkor a Bhadrapáda csillagképben áll be a telihold, amelynek szimbóluma egy halotti ágy, a Nap vele szemközt pedig egy olyan zónában tartózkodik, ami a Pitriloka nevű bolygó lakóihoz kapcsolódik. A védikus írások szerint a lelkek átmenetileg ide, erre a bolygóra távoznak el a test elhagyása utána. Ebben a két hétben ezért az emberek az eltávozott ősökre emlékeznek, lángot, lámpást ajánlva, templomoknak adományoznak és megvendégelik a szenteket, papokat, ugyanakkor ez idő alatt nem tartanak ünnepségeket, esküvőket. Külön érdekesség, hogy minden kultúrában, így Indiában is akkora esik ez az időszak, amikor a Nap elkezd a déli pályája felé haladni, és alászáll az égen, vagyis amikor a hidegebb, sötétebb fele következik az évnek.
Fodor Kata – vaisnava (Krisna-hívő) teológus
Más vallási képviselők válaszai: » link
