Below you'll find a list of all posts that have been categorized as “Kérdések és válaszok”
Az ISKCON-t Sríla Prabhupáda alapította, ám még életében létrehozta a GBC-t (Governing Body Commission, Vezető Testület), amely a mozgalom legfelsőbb adminisztratív, majd Sríla Prabhupáda halála után filozófiai és lelki autoritása is lett. A Krisna-tudat mozgalmának minden tagja elfogadja e testület irányítását. Sríla Prabhupáda halála után több tanítványa is avató lelki tanítómesterré vált, így most ők a tanítványi láncolat következő képviselői. …
Sríla Prabhupáda volt az, aki elhozta a nyugati világba az Úr Csaitanja tanításait. Lefordította angol nyelvre a Krisna-tudat legfontosabb szentírásait, a Bhagavad-gítát, a Srímad Bhágavatamot, a Csaitanja-caritámritát és Az odaadás nektárját, így az egész világ számára hozzáférhetővé tette a védikus tudást, amely az emberi élet végső célját hordozza. Létrehozta az ISKCON-t, amely az öt világrészen már az ő életében több …
Az ISKCON-t (International Society for Krisna Consciousness), vagyis a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetét Ő Isteni Kegyelme A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda (1896–1977) alapította meg 1966
Az Úr Csaitanja legfontosabb követői: a hat Gószvámí, név szerint: Rúpa (1489–1564), Szanátana (1488–1558), Raghunátha Bhatta (1505–1579), Dzsíva (1513–1598) Gopála Bhatta (1503–1578) és Raghunátha Dásza (1495–1571). Ők foglalták írásba és részletezték az utókor számára az Úr Csaitanja tanításait. Folytatták a Krisna-tudat vallásának terjesztését Indiában, és ráirányították a figyelmet a szent helyek (Vrindávana, Navadvípa, Dzsagannátha Puri) jelentőségére.
Srí Csaitanja Maháprabhu Krisna (Isten) legutóbbi földi alászállása a jelenlegi világkorszakban, a Kali-yugában. Csaitanja 1486-ban jelent meg Navadvípában, Nyugat-Bengálban. Ő terjesztette el széles körben Indiában a Krisna-tudat filozófiáját és gyakorlatát. Ő kezdte el a Haré Krisna-mantra – Haré Krisna, Haré Krisna, Krisna Krisna, Haré Haré, Haré Ráma, Haré Ráma, Ráma Ráma, Haré Haré – nyilvános éneklését. A védikus irodalom tökéletes …
Az ácsárják egy tanítványi láncolat azon fő lelki tanítómesterei, akik fontos és meghatározó szerepet játszanak az adott tanítás fennmaradásában, újraélesztésében, időszerű alkalmazásában. A Brahmá-sampradáya tanítómesteri láncolatának egymást követő tagjai az alábbi lelki tanítók: 1. Kṛṣṇa 2. Brahmā 3. Nārada 4. Vjásza 5. Mādhva (Nitjánanda, Advaita) 6. Padmanābha 7. Nrihari 8. Mādhava (Szvarúpa, Szanátana) 9. Aksobhja 10. Dzsajatírtha 11. Gjánasindhu 12. …
A tanítványi láncolat (guru-parampará) egy olyan láncolatot jelent, amely gurukból és tanítványokból áll. Ez utóbbiak idővel szintén guruvá válnak, és továbbadják a tanítást. Minden hiteles tanítványi láncolat Krisnától ered, és minden szintjén több ágra osztódhat, hiszen egy gurunak általában több tanítványa is van.
A guru egy olyan személy, aki szintén egy lelki tanítómestertől kapta a védikus tanításokat, és őt követve gyakorolja azokat. A védikus írások alapján és tapasztalatai birtokában képes olyan módon oktatni és irányítani a tanítványt a lelki fejlődés útján, hogy az végül visszatérhessen Istenhez.
Maga a védikus tudás tökéletes, de mivel nem minden befogadója az, előfordul, hogy egyesek elferdítve, a saját elméjükben lévő szennyeződéseknek megfelelően értelmezik. Ha valaki nem a megfelelő forrásból és folyamat által kapja meg a védikus tudást, akkor nem fogja helyesen megérteni, és egyéni, tökéletlen értelmezését fogja előtérbe helyezni. A védikus írások filozófiája egységes, így csupán egyféle helyes magyarázata létezik. Ám …
Igen. A védikus írások kijelentéseit először a hit alapján fogadjuk el, a lelki élet gyakorlása folyamán azonban a hívő számára fokozatosan igazolást nyernek a védikus igazságok. Tehát a kinyilatkoztatás helytállóságáról a védikus utasítások követésével, a hit gyakorlásával győződhet meg az ember.
A hinduizmus a tudásszerzés egyetlen hiteles forrásának az isteni kinyilatkoztatást tekinti. A más módszerekkel, empirikus úton vagy következtetéssel szerzett információk általában tökéletlenek, mivel az ember négyféle hiányossággal rendelkezik: (1) az érzékei tökéletlenek; (2) illúzióban van; (3) gyakran téved; (4) hajlamos arra, hogy becsapjon másokat. A Védák transzcendentálisak, ezért mentesek ettől a négyféle hibától. Ha a védikus tudást a hiteles tanítványi …
A Bhagavad-gítá – Isten éneke – hétszáz szanszkrit versből áll. Krisna, valamint barátja és híve, Arjuna párbeszédét tartalmazza, amely a kuruksetrai csata előtt hangzott el, időszámításunk előtt több mint háromezer évvel. Arjuna fontos kérdéseket tesz fel az élet céljával, a helyes cselekvéssel és sok más fontos témával kapcsolatban, Krisna pedig válaszol a kérdéseire. A mű a világirodalom legnagyobb terjedelmű alkotásának, …
A védikus írások legfontosabb részei teológiai kérdésekkel foglalkoznak: valódi önvalónk feltárásával, Isten mibenlétével, az anyagi világ törvényszerűségeivel és az emberi élet végső céljával. A transzcendentális tudás mellett a védikus írások világi témákat is tárgyalnak, így pl. az orvostudományt (Áyur-véda), a hadtudományt és a politikát (Dhanur-véda), a zene tudományát (Gándharva-véda), az építészet tudományát (Szthápana-véda), az asztrológia és a csillagászat tudományát (Dzsjotisa-véda), …
A védikus írások lejegyzője, Vjászadéva az eredeti Védát négy részre osztotta: Rig (Imádságok könyve), Száma (Himnuszok könyve), Jadzsur (Áldozatok könyve) és Atharva (Varázslatok könyve). Száznyolc upanisad létezik, melyek lényegét Sríla Vjászadéva a Védánta-szútrában foglalta össze. A puránák történeteket is tartalmazó történelmi írások, amelyek az univerzum távoli múltjára is visszatekintenek. Tizennyolc fő purána létezik. A védikus irodalom körébe tartozik még a …
A védikus szentírások közlései szerint a Krisna-tudat vallása egyidős a világ keletkezésével, hiszen magától Istentől, Krisnától származik. A tanítások ősidők óta mesterről tanítványra szálltak alá, s körülbelül ötezer évvel ezelőtt jegyezte le őket Vjászadéva, Isten inkarnációja.
A Krisna-tudat vallástörténeti szempontból a hinduizmus része. A hinduizmus gyűjtőfogalom, India azon több ezer éves vallásait foglalja magában, amelyek a védikus irodalmon (India ősi szanszkrit nyelvű szentírásain) alapulnak. A vaisnavizmus, vagyis Visnu, illetve Krisna-hit a hinduizmus legősibb, legismertebb és legelterjedtebb irányzata.
