Az elmúlt évek nemzetközi és hazai tendenciáját megfigyelve egyre inkább körvonalazódik, hogy a gyermeknevelésben bekövetkező anomáliák a lehető legrosszabb irányba terelik a felnövekvő nemzedékek sorsát. Ez érinti országunk és Földünk jólétét, biztonságát is. Az állapot súlyosságának felismerését tükrözi a magyarországi gyermekvédelmi törvény közelmúltban történt módosítása, valamint hogy a téma egyre nagyobb visszhangot kelt a médiában.

A Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége – mint a védikus bölcsességre épülő hinduizmus világvallásának hazai képviselője – szentírásai alapján olyan pozitív alternatívát tud nyújtani az életvezetés, a gyermeknevelés és oktatás területén, amely hosszú távon jelent megoldást a felnövekvő nemzedék testi- és lelki egészségének megalapozása és megóvása területén.

Az egyre súlyosbodó problémára közösségünk nem a reaktivitás, hanem a pro-aktivitás szempontjából közelít. Az életünk minden területét átható ahimszá (erőszakmentesség) elvét követve gyülekezetünk, tagságunk körében évtizedek óta a gyermekekkel való szeretetteljes, törődő, építő jellegű bánásmód gyakorlatát igyekszünk megerősíteni, népszerűsíteni.

Az MKTHK azt vallja, hogy amikor egy élőlény Isten kegyelméből megszületik egy családban, ott oltalmat, menedéket kell, kapjon. A gyermek valójában Isten gyermeke, akit a gondviselés a szülőre bízott. A gyermekvállalás és a nevelés ennél fogva Istennek végzett, felelősségteljes szolgálat.

A Krisna-tudatú hívők szerint megfelelő képzéssel és életünkben a lelki értékek alkalmazásával konstruktív, példás családi élet alakítható ki, amely egyaránt szolgálja a gyermekek, valamint a felnőttek érdekeit.

1. A gyermekvállalás szolgálat

A gyermekvállalás célja, hogy neveltetése során a gyermek közelebb kerüljön Istenhez. A szülő a mindennapokban a gyermekről gondoskodik, menedéket nyújt neki, testi, lelki, emocionális és pszichés igényeit elégíti ki, mindig a javát szolgálja. A szülő természeténél fogva mindig azon fáradozik, hogyan tud önzetlenül segíteni és szüntelenül adni gyermekének.

2. A gyermek Isten ajándéka

A gyermek nem a szülő személyes tulajdona, hanem Isten ajándéka, akinek a jólétéért, boldogságáért a szülő vállal felelősséget. A cél, hogy a szülő és a gyermek között a kölcsönös, szeretetteljes tisztelet és gondoskodás uralkodjon, mely során a felnőtt igyekszik a tőle telhető legjobbat nyújtani, és kihozni a gyerekből a benne rejlő tehetséget, egyéni értékeket. Ennek során elengedhetetlenül figyelembe kell vegye a gyermek személyiségét, melynek megismeréséhez segítséget nyújthat az ájurvédikus karakterológia vagy az asztrológia ősi tudománya.

3. Istenközpontú család

Az ősi és tudományos védikus családmodell szerint a középpontban mindig Isten áll. Isten, aki a család tagja, kohéziós és motiváló ereje. Az a gyermek, aki ilyen környezetben és szellemben nő fel, szilárd értékrendre tesz szert, és megtanulja azt, hová forduljon végső menedékért. Érti, honnan származnak a bennünket körülvevő javak, így az önzés, a kapzsiság, az irigység, a büszkeség, a mohóság tulajdonságai nem vernek gyökeret a személyiségében.

4. Erőszakmentes nevelés

A helyes nevelés alapja az ahimszá, vagyis az erőszakmentesség, mely megnyilvánul fizikai, verbális, és pszichés szinten. A Krisna-hívők által képviselt több ezer éves védikus hagyomány szerint a család étkezése is az erőszakmentesség jegyében történik, így a gyermekek egészséges, változatos vegetáriánus étrenden nevelkednek. Ez az életmód békés, együttérző, konstruktív gyermekeket eredményez, akik a jövőben a társadalom hasznos és értékes tagjai lesznek.

5. Példamutató szülő

Semmilyen szél nem kedvez annak, aki nem tudja, melyik kikötőbe tart. Felnőttnek azt tekinthetjük, aki érti a világban betöltött szerepét, céljai tiszták; világi oktatás mellett lelki képzésben is részesült, ennek köszönhetően ismeri Istennel fennálló örök, szeretetteljes kapcsolatát. Szülőnek lenni pedig azt jelenti, hogy felelősséget tudunk vállalni a ránk bízott élőlényekre. A megfelelően képzett szülő helyes útmutatója és jó példaképe lesz gyermekének, ezért fontos az, hogy a felnőtt is folyamatosan képezze gyermeke mellett önmagát is.