A tanulásnak három szintjét tudjuk megkülönböztetni a védikus oktatás folyamatában.
A tanulás három fokozata
A tanulásnak három szintjét tudjuk megkülönböztetni a védikus oktatás folyamatában, ezek a következők:
– Hallás (sravana)
– Elmélkedés és alkalmazás (manana)
– Szilárd szokásunkká tesszük (nididhjászana)
• Hallás (sravana)
Az első lépés, hogy először halljuk a tanítást egy hiteles személytől. Amikor nem egy előadást hallgatunk, hanem mondjuk egy könyvet olvasunk, akkor is jelen van a hallás. Ekkor a szemünk által közvetített információ az elménkben gondolatokká formálódik, s így a belső hallás folyamatával jut el az információ az intelligenciához, amelyik értelmezi azt.
• Elmélkedés és alkalmazás (manana)
Itt kezdődik a második szakasz. Elgondolkodunk a tanultakon, megvizsgáljuk, miként tudjuk azt végrehajtani, s végül a gyakorlatban is kipróbáljuk.
• Szilárd szokásunkká tesszük (nididhjászana)
A harmadik fázist akkor érjük el, amikor megértjük a tanultak fontosságát és beillesztjük az életünkbe, azaz szilárd szokásunkká tesszük az adott gyakorlatot.
Tehát a tanulás folyamatában a diákok ezen a három szinten haladnak végig. Amikor a diák elérte a harmadik szintet tanárrá válhat. Ekkor a tanár a tudását átadhatja másoknak, hogy ők is elérhessék a tanár szintjét, úgy értékrendben, mint tudásban.
A modern oktatásban nem valósítják meg e harmadik szintet és ténylegesen még csak nem is gyakorolják a hallottakat. A tanár értékrendjét pedig nem veszik át. Ezért nincs a kultúrának folytatása. A modern társadalomban a tanulásra ösztönző erő egy „papír”, amit majd kapnak (a diploma), a fizetés reménye a „papír” ellenében és hogy a szép fizetésből sok mindent meg lehet vásárolni. Tehát a nyugati oktatásnak nem az a lényege, hogy a tanultakat életünk legfontosabb részévé tegyük.
A cikk eredetije: oktatas.krisnavolgy.hu