Önmegvalósítás a gyakorlatban – Krisna-tudat otthon

Az odaadás folyamata és kifejlesztése

A bhakti-jóga, az odaadás jógája folyamatát összegezve az Úr azt mondja: „Ó, Kuntí fia, ajánld fel Nekem mindazt, amit cselekszel, eszel, elajándékozol, valamennyi vezekléseddel együtt!” (Bhagavad-gítá 9.27) Ezért az étel felajánlása Krisnának szervesen hozzátartozik a bhakti-jóga rendszeréhez.

Az Úr azt is leírja, milyen felajánlásokat fogad el: „Ha valaki szeretettel és áhítattal áldoz Nekem egy levelet, virágot, gyümölcsöt vagy egy kis vizet, Én elfogadom azt.” (BG. 9.26) Krisna egyértelműen nem említi a felsorolásban a húst, a halat és a tojást, így hát a bhakták (Krisna hívei) nem ajánlanak fel Neki ilyen ételeket.

A Krisna-tudatos bhakta azért ajánl fel ételt Krisnának, hogy Iránta érzett szeretetét kifejezhesse. Még az egyszerű emberi kapcsolatokban is tapasztalhatunk olyat, hogy valaki ebédet készít szeretete jeléül. Ilyenkor nem az étel az, amit az illető elfogad, hanem a szeretet és az odaadás, amellyel az ételt készítették. Éppen így amikor Krisnának ajánlunk fel ételt, annak az a célja, hogy segítsen bennünket Krisna iránti szeretetünk és odaadásunk kifejlesztésében.

Természetesen nagyon nehéz szeretni valakit, akit még sohasem láttunk. A védikus Isten-felfogás azonban mentes a bizonytalanságtól. A védikus írások – a világon egyedülálló módon – nagy részletességgel írják le Isten személyes jellemvonásait. Más nagy vallások írásaiban csak röviden úgy említik meg Istent, mint a Legfelsőbb Atyát, de meglepően kevés információt adnak személyéről. Ha belátjuk, hogy Isten teremtett bennünket, akkor ésszerűen nem tagadhatjuk, hogy Ő maga is rendelkezik egy személy minden jellemző tulajdonságával: sajátos formával és megjelenéssel, a különböző érzékek és szervek minden energiájával és képességével.

Logikátlan azt feltételeznünk, hogy Isten teremtményei bármilyen módon felülmúlhatják Teremtőjüket. Ha Isten nem rendelkezne sajátos formával és személyiséggel, mint ahogyan mi, akkor ebben a tekintetben magasabb szinten állnánk, mint Ő. Ahogyan mi személyek vagyunk, úgy Isten is szintén – a Legfelsőbb Személy, egy végtelenül hatalmas lelki formában, de mégis személy. Úgy mondják, Isten saját mására és hasonlatosságára teremtett bennünket.

A nyugati világ művészei általában erős testű, szakállas, idős embernek képzelték el és festették meg Istent. India védikus írásai azonban közvetlen információkat adnak Isten megjelenéséről és személyéről, melyekről sehol máshol nem találhatunk leírást. Isten örökké fiatal, és olyan csodálatos lelki tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek még a felszabadult lelkek szívét és elméjét is vonzzák. Ő a legkiválóbb művész és a legkiválóbb zenész. Csodálatosan beszél, kinyilvánítva határtalan intelligenciáját, humorát és lemondását. Ezen felül egyedülálló transzcendentális kedvteléseket mutat be örök társaival. Vége-hossza nincs a Védákban található leírásoknak, melyek az Istenség Legfelsőbb Személyiségének vonzó tulajdonságait írják le. Ezért nevezik Istent Krisnának, „mindenkit vonzó”-nak. Ha megértjük Isten személyes létét, sokkal könnyebben tudunk meditálni Rajta, különösen, amikor ételt ajánlunk fel Neki.

Mivel Krisna a leghatalmasabb és tökéletesen lelki, minden, ami kapcsolatba kerül Vele, szintén tökéletesen tiszta és lelki lesz. Még a fizikai természet világában is vannak dolgok, amelyek képesek megtisztítani a különféle anyagokat. A nap például erős sugaraival képes friss, tiszta vizet desztillálni a beszennyezett tóból. Ha egy anyagi objektum – a Nap – erre képes, akkor elképzelhetjük az Istenség Legfelsőbb Személyiségének tisztító erejét, aki könnyedén tud teremteni millió és millió napot.

A lelki étel

A lelki étel Határtalan energiájával Krisna valóban képes az anyagit lelkivé változtatni. Ha egy vasrudat tartunk a tűzbe, a vasrúd hamarosan vörösen izzani kezd, és magán viseli a tűz minden lényeges jellemvonását. Ugyanígy a Krisnának felajánlott anyagi lényegű étel is lelkivé válik. Az ilyen ételt nevezik praszádának, amely szanszkrit szó, s azt jelenti: Isten kegye.

A praszáda evése a bhakti-jóga alapvető gyakorlata. A jóga más fajtáiban az embertől elvárják, hogy természetellenes módon fegyelmezze az érzékeit, de a bhakti-jóga megengedi az embernek, hogy érzékeit különféle kellemes tevékenységekben használja – nyelvét például arra, hogy az Úr Krisnának felajánlott csodálatos ételeket megízlelje. Az ilyen cselekedetek által az érzékek lefoglalásra kerülnek, fokozatosan lelkivé válnak, s automatikusan vonzódni kezdenek a lelki élvezetekhez, amelyek felülmúlnak minden anyagi tapasztalatot.

A védikus írások sok leírást tartalmaznak a praszádáról és annak hatásáról. Az Úr Caitanya (ejtsd: Csaitanja), az Istenség Legfelsőbb Személyiségének inkarnációja a következőket mondta a praszádáról: „Mindenki megízlelte már ezeket az alapanyagokat régebben. Mégis, ezekben az ételekben különleges ízeket és illatokat érezhetünk. Már az illata önmagában – az ízéről nem is beszélve – kielégíti az elmét, és minden más édes ízt elfeledtet az emberrel. Ezért meg kell értenünk, hogy ezeket az ételeket Krisna ajkainak nektárja érintette meg és változtatta minden tulajdonságukat lelkivé.”

A vegetáriánus táplálkozás végső tökéletessége az, ha már nem eszünk mást, mint Krisnának felajánlott ételt. Rengeteg vegetáriánus állat van – a galamb, a majom stb. – , így hát vegetáriánussá válni önmagában még nem nagy dolog. A Védák arról tájékoztatnak bennünket, hogy az emberi élet célja feleleveníteni a lélek eredeti kapcsolatát Istennel.

Ételfelajánlás

Tudatosságunk a vegetarianizmus célját illetően ott kezdődik, amikor vásárolni indulunk, hogy kiválasszuk azokat az élelmiszereket, amelyeket fel fogunk ajánlani Krisnának. Minden étel osztályozható az anyagi természet három kötőereje (jóság, szenvedély és tudatlanság) alapján – mondja Krisna a Bhagavad-gítában. A tejtermékek, a gabona, a cukor, a zöldségek, a gyümölcsök, a magvak mind a jóság minőségében vannak, s felajánlhatjuk őket Krisnának.

Általános szabály, hogy a szenvedély és a tudatlanság minőségében lévő ételeket nem lehet felajánlani Krisnának, aki azt mondja a Bhagavad-gítában (17.9), hogy az ilyen ételek fájdalmat, aggodalmat és betegségeket okoznak, bűzösek, rothadók és tisztátalanok. Könnyű megérteni, hogy a hús, a hal és a tojás az anyagi természet legalacsonyabb rendű minőségébe tartozik. A fokhagyma, a hagyma és a gomba szintén ehhez az alsórendű minőséghez sorolható. Ezeket az ételeket nem szabad Krisnának felajánlanunk. A koffein tartamú kávé és tea mámorító anyagokat tartalmaz, ezért ezeket szintén nem lehet Krisnának felajánlani.

A természet finomfizikai törvényei alapján a szakács tudata hatással van az ételre, nemcsak fizikai, de finomfizikai értelemben is, így az étel közvetíti ezt a finomfizikai hatást a tudatunkra.

Főzés közben a tisztaság a legfontosabb alapelv, hiszen a „tisztaság fél lelki élet”. Semmi tisztátlan dolog nem ajánlható fel Krisnának, ezért a konyhát nagyon tisztán kell tartanunk. Miközben főzünk, semmit sem szabad megkóstolnunk. Ez része a meditációnak: nem egyszerűen magunknak főzünk, hanem Krisna örömére, s Neki kell először megkóstolnia és élveznie az ételt. Amikor az étel kész, felajánlhatjuk Krisnának.

Jó, ha van egy olyan tálcánk és olyan kis tányérjaink, amelyeket csak arra használunk, hogy ételt ajánljunk fel benne Krisnának. A legjobb az, ha új, senki által nem használt tányérokat használunk. Amikor az étel kész, tegyünk Krisna tányérjára egy szokásos adagot. A felajánlás legegyszerűbb formája, ha csak így imádkozunk: „Kedves Krisna, kérlek, fogadd el ezt az ételt!” Emlékezzünk arra, hogy az igazi cél kimutatni szeretetünket és hálánkat az Úr iránt, maga az étel, amit felajánlunk, csak másodlagos. E nélkül az odaadó érzés nélkül a felajánlásunkat Krisna nem fogadja el. Isten teljes önmagában, Neki semmire nincs szüksége. A felajánlás számunkra egyszerűen azt jelenti, hogy kimutatjuk szeretetünket és hálánkat iránta.

A felajánlást követően énekeljük néhány percig a Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré / Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré mantrát. Ezután a praszádamot, amely azt jelenti: Isten kegye, felszolgálhatjuk. Minden étel, amit készítettünk, most már praszádam, de az a praszádam, amelyik Krisna tányérján van, a legkülönlegesebb, ezért ezt mahá-praszádamnak nevezik. Mindenkinek adnunk kell ebből egy keveset saját praszádamja mellett, hogy megízlelhesse a mahá-praszádamot is. Próbáljuk meg értékelni a praszádam lelki tulajdonságait, s emlékezzünk arra, hogy megszabadít bennünket a karma hatásától. Mindenekfölött azonban élvezzük a praszádamot.

Mantra-meditáció, dzsapázás

A Haré Krisna mahá-mantra éneklésében az a legcsodálatosabb, hogy nincsenek nehéz és szigorú szabályai: az ember bármikor és bárhol végezheti. A mahá-mantra éneklésének két alapvető típusa van. A dzsapa-lánc segítségével végzett személyes meditációt dzsapának, a másokkal együtt, felváltva énekelt mahá-mantrát pedig kírtanának nevezzük. A kírtanát általában hangszerekkel és tapssal kísérik. A meditáció mindkét formája ajánlott és áldásos.

A meditáció első típusának végzéséhez csak a felfűzött dzsapa-golyókra, a dzsapa-láncra van szükség. A dzsapa-láncon történő mantrázás különösen hasznos, mert lefoglalja a tapintóérzéket a meditáció folyamatában, s még jobban segít, hogy a mantrára koncentrálhassunk. Ha dzsapa-láncot akarunk készíteni, kövessük a következő, egyszerű útmutatást:

Szerezzünk be 109 darab nagyobb (kb. 1–2 cm) átmérőjű, fából készült gyöngyöt, melyekben lyuk van, hogy fel lehessen fűzni őket. Szükség lesz egy 3–5 méter hosszú erős zsinegre is.

Kössünk csomót a zsinegre, kb. 15 centiméterre az egyik végétől, majd a másik végétől kezdve fűzzük fel a gyöngyöket egyenként úgy, hogy közéjük egyszerű vagy kettős csomót kötünk, attól függően, milyen vastag a zsinegünk.

Ha 108 gyöngyöt felfűztünk, a 109. (lehetőség szerint egy kicsit nagyobb) gyöngyön fűzzük keresztül egy irányban a zsineg két végét.

Ezt az utolsó gyöngyöt Krisna-gyöngynek nevezik. Miután a zsineg két végét átfűztük rajta, kössünk rá csomót. A maradék zsineget levágva elkészült a dzsapa-láncunk.

A dzsapa-láncon való meditáláshoz fogjuk a Krisna-gyöngy melletti első gyöngyöt jobb kezünk hüvelyk- és középső ujja közé, s mondjuk el a teljes mahá-mantrát:

 

Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré,

Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré

 

Lépjünk tovább a következő láncszemre, ott is ismételjük el a mantrát, majd folytassuk ezt mind a száznyolc gyöngyön keresztül, amíg el nem érünk a Krisna-gyöngyig (ezzel egy kört dzsapáztunk, ami eleinte általában tíz percet vesz igénybe; később, ahogy az ember belejön, valamivel kevesebbet). A Krisna-gyöngyön ne lépjünk át, és ne dzsapázzunk rajta, hanem az utolsó gyöngynél forduljunk vissza az ellenkező irányba, s így elkezdhetjük a következő kört.

Már napi egy kör dzsapázás eredményeképpen is hamarosan érzékelhetővé válik a tudatunk tisztulása, szemléletmódunk megváltozása, az elménk megnyugvása. Megváltozik körülöttünk a világ… A Haré Krisna mantra lelki erejét sokmillió ember tapasztalata igazolja.

Dzsapázni lehet otthon, vagy az otthonunkon kívül bárhol. Olyan hangosan – vagy épp halkan – dzsapázhatunk, ahogy nekünk tetszik, de nagyon fontos, hogy tisztán, és a magunk számára hallhatóan ejtsük ki a mantrát. Az elme hajlamos arra, hogy más dolgokra gondoljon dzsapázás közben, hiszen csapongó és ingatag, s mindig talál valamit, amire gondolni lehet. Próbáljunk meg azonban mindig a Haré Krisna mahá-mantrára koncentrálni, s arra, hogy jól halljuk a mantra minden egyes szótagját.

Bármilyen időpontban lehet dzsapázni, de a védikus írások megjegyzik, hogy a nap bizonyos órái kedvezőbbek a lelki cselekedetek végzésére. A kora reggeli órák a leghasznosabbak a lelki fejlődés céljára. Sokan azt is nagyon hasznosnak tartják, ha az ember mindennap ugyanabban az időpontban félrevonul egy meghatározott időre dzsapázni. A dzsapázást egy-két körrel ajánlatos kezdeni, majd fokozatosan emeljük addig a napi körök számát, amíg el nem érjük a tizenhat kört. Ez az ajánlott mennyiség annak, aki komolyan szeretne dzsapázni, és Krisna bhaktája, híve szeretne lenni.

Zenés meditáció, kírtana

A dzsapa egyszemélyes, a kírtana pedig közös, együttes meditáció. A kírtanát végezhetjük otthon, családunk, barátaink körében, mások otthonában vagy éppen az erdőben. A kírtanát egy ember vezeti, aki előénekli a Haré Krisna mahá-mantrát, amire a többiek közösen válaszolnak, ugyanolyan dallammal és ritmusban, ahogyan a vezető énekelt. Így a mahá-mantrát újra és újra, folyamatosan ismételve, a kírtana egyre növekvő lelki boldogságot nyújt a résztvevők számára.

A mantrát bármilyen dallammal lehet énekelni. Bár nem feltétlenül szükséges, hangszerekkel is kísérhetjük az éneket. A kírtanához általában hagyományos indiai hangszereket: mridangát (dobot) és karatálát (kis cintányért) szoktak használni, de ha ezeket nem tudjuk beszerezni, hasonló hangszerekkel, eszközökkel is helyettesíthetjük őket. Más hangszerek – zongora, orgona, fuvola, gitár stb. – is használhatók, s a tapskíséret is nagyon szép lehet. Nagyon jó, ha naponta – vagy amilyen gyakran csak tudunk – összegyűlünk kírtanázni.

A Haré Krisna mantra éneklésekor egyre növekvő elégedettséget tapasztalhatunk. Ha bármi mást próbálunk meg ismételgetni – akár csak néhány percig is –, gyakorlatilag elviselhetetlenné válik. Krisna neve azonban transzcendentális, s amint valaki énekelni kezdi, mind többet és többet szeretne mantrázni.

A dzsapázás tökéletesítése

Bármilyen körülmények között énekelje az ember a mahá-mantrát, nagy lelki áldásban lesz része. Azok a nagy szentek és bölcsek azonban, akik hiteles szaktekintélyek a mantrázást illetően, ajánlanak néhány gyakorlati dolgot a dzsapázóknak, amelyek erősítik a dzsapázást, és gyorsabb eredményhez juttatják az embert. Minél többet dzsapázik valaki, annál inkább képes lesz arra, hogy az alább felsorolt elveket kövesse, mert amint elkezdi a folyamatot, lelki erőre tesz szert, s kialakul benne egy magasabb rendű élvezet iránti vonzódás. Ha valaki egyszer megízleli a dzsapázásból származó lelki gyönyört, és felhagy azokkal a rossz szokásokkal, amelyek addig akadályozták, akkor a lelki fejlődés igazán könnyűvé és örömtelivé válik számára.

Azoknak, akik komolyan és őszintén akarnak fejlődni a lelki életben, az alábbi szabályokat ajánlatos követniük:

  • ne egyenek húst, halat, tojást és gombát;
  • ne fogyasszanak alkoholt és a kábítószereket (beleértve a koffeines kávét és teát, valamint a cigarettát is);
  • ne űzzenek szerencsejátékokat;
  • ne éljenek házasságon kívüli szexuális életet (legjobb, ha ez a házasságon belül is csak gyermeknemzésre korlátozódik).
  • E négy szabályt (vagy közülük minél többet) követve az ember gyors fejlődést érhet el a lelki életben. A Haré Krisna mahá-mantra azonban olyan erőteljes, hogy bárki, bármilyen körülmények között elkezdheti énekelni, s ez segíteni fogja abban, hogy fejlődést érjen el.

A mantrázás hatását segíti az is, ha rendszeresen olvassuk a védikus szentírásokat, például a Bhagavad-gítát és a Srímad-Bhágavatamot. Előnyös, ha nem végzünk olyan munkát, amely közvetve vagy közvetlenül megsérti a fentebb említett négy szabályt, valamint ha olyan emberek társaságát keressük, akik szintén lelki fejlődésre törekszenek. Így gyorsan haladhatunk a haza, Istenhez vezető úton.

Cimkék: ,