Lélekvándorlás és karma

Nem a test az éned! A lélek a testben rejlő szikra
Az élőlény – az egyéni lélek – eredeti énje egyáltalán nem azonos a látható anyagi testével. Valódi önazonosságát tekintve minden élőlény transzcendentális tulajdonságokkal rendelkező lélek, aki örök, sohasem született, és nem is hal meg. A lelki világban élő lelkek eredeti, lelki testükben vannak ott jelen, az anyagi világban azonban fizikai testet öltenek magukra. A lélek nem hal meg a test halálával, hanem mindig folytatja létezését újabb és újabb testet elfogadva, amíg az odaadás, az istenszeretet-jógája által (prema-bhakti yoga) vissza nem tér a lelki világba Kṛṣṇához. A lélekvándorlás fogalmán azt értjük, hogy az anyagtalan lélekszikra életről életre lecseréli anyagi testeit: leveti az addigi, öreg, elhasználódott testét, és újat fogad el helyette. A test tulajdonképpen már az élet folyamán is állandóan szemmel láthatóan változik – míg a lélek ugyanaz marad. A halál során nem történik más, mint hogy a változatlan lélek egy másik testbe költözik.

Lélekvándorlás vagy visszatérés a lelki világba
Az új test elfogadása, milyensége nagymértékben függ attól, hogy az élőlény halála pillanatában mire gondol. A Kṛṣṇa-hívők ezért is végzik annyira intenzíven lelki gyakorlataikat, hogy a halál pillanatában a tudat a lehető legnagyobb megnyugvással mélyedhessen el Istenben, és az élőlény kikerülhessen a végtelen körforgásból.
A lélekvándorlás körforgásában minden élőlény részt vesz: a növények, az állatok és az emberek is. A szent írások (külön) szerint a növényi életforma egy rendkívül kötött, kiszolgáltatott helyzet, az állati életforma leginkább a szenvedély kötőerejének hatása alatt áll, az emberi életforma azonban különösen kedvező. Az emberi test tiszta, intelligens, konstruktív, kiváltképp alkalmas arra, hogy odaadó szolgálatot végezzünk vele, és imádjuk az Istenség Legfelsőbb Személyiségét.

LélekvándorlásDe miért is fogadott el a lélek testet?
A lélek egykor saját egyéni döntésének köszönhetően került az anyagi világba, az a vágy vezérelte, hogy megtapasztalja az irányító helyzetét, ő maga vezessen. Kṛṣṇa a szabad akarat által lehetővé tette ezt, és ezáltal az eltávolodást a lelki világból, így az élőlény irányításra törekvő vágya teljesült.

Az anyagi világban azonban az a törvényszerűség uralkodik, hogy a testek mulandóak, a lélek pedig vágyai és tettei következtében egy megfelelő, újabb testet kap. A lélek a vágyain túl ugyanis azért kap egy bizonyos testet, mert mentalitása számára az a legmegfelelőbb. A védikus szent írások pl. világosan kijelentik, hogy a hús fogyasztása az emberek számára tilos, a ragadozók számára azonban lehetséges. Kṛṣṇa kegyéből az élőlények következő életükben mindig olyan testet fogadhatnak el, amelyben egy adott cselekedet kevésbé számít bűnnek. Ezért pl. aki sorozatosan megszegi ezt az előírást, olyan testet fogadhat el, mint a ragadozó állatoké.
A védikus szent írások szerint nyolcmillió-négyszázezer létforma létezik a világban. A lélek az anyagba zuhanásakor először magasrendű testet kap, ám ha ezt anyagi vágyai beteljesítésére használja, akkor lezuhan a legalacsonyabb létformába, egy egysejtű testébe. Kilencszázezer típusú vízi élőlény, kétmillió növényfaj, egymillió-egyszázezerféle rovar és puhatestű, egymillióféle madárfaj, hárommillióféle négylábú, és négyszázezerféle emberi faj létezik. A leesett lélek ezt követően az egyszerűbb testekből fokozatosan, egyesével halad a magasabb szintek felé. Ennek az automatikus lelki emelkedésnek a csúcsán emberi testhez jut. A különféle létformákba történő lélekvándorlás a karma törvényei szerint történik.

A karma törvénye
A karma az ok-okozat, a hatás és visszahatás törvényszerűsége az emberi cselekedetek területén, amely nagyon szövevényes. Alapelve, hogy minden tettünk egy vele egyező súlyú, ránk irányuló következményt von maga után. Ha valakivel jót teszünk, akkor a jövőben (akár későbbi életeink valamelyikében) ugyanolyan jó fog történni velünk. Ha viszont valakinek ártunk, akkor később nekünk is pontosan ugyanolyan ártalmat kell elszenvednünk. Így a saját múltbeli cselekedeteink alakítják ki a jelenlegi sorsunkat, és a jelenlegi tetteink határozzák meg a jövőnket.

A tettek jó és rossz minősítését a szent írásokban fellelhető szabályok határozzák meg, Kṛṣṇa szavai. Isten mindenki szívében jelen lévő formája, a Felsőlélek biztosítja, hogy előbb vagy utóbb (akár sok-sok élet után) mindenki megkapja saját cselekedetei visszahatását.
A lélekvándorlás az ismétlődő születés és halál körforgása, amely a karma törvényén keresztül, mint egyfajta KRESZ-szabályrendszeren keresztül kerül alkalmazásra.

Cimkék: