A keleti zene meg a füstölő- és fűszerillat már messziről jelezte, hogy ismét történik valami a Lélek Palotájában. Aki pedig belépett a kapun, az India Varázsa Fesztiválon olyan élményekkel gazdagodhatott, amilyenek sehol máshol nem lehet része – Mezei Kati beszámolója.
Amit az iskolában nem tanítanak
A látogató a kavalkádban hirtelen azt sem tudta, merre nézzen: az egyik pulton egyedi kézműves ékszerek, a másikon izgalmasnak tűnő könyvek, a harmadikon csodálatos színekben pompázó ruhák, és persze a szabad tűzön főtt-sült ételkülönlegességek legalább ilyen csábítóak voltak.
fotó: Mana-mohana pr
Aki lelkes volt rá, szellemileg-lelkileg is rengeteget gazdagodhatott a fesztivál egyetlen napja alatt, köszönhetően az egymást követő eladásoknak, amelyek teljesen más szemszögből mutatták be a világot, illetve benne az embert, mint ahogy az iskolában tanítják. Így például világossá vált, hogy tulajdonképpen a mi társadalmunk is az ősi indiai rendszer, a varnásrama (félreértések elkerülése végett: nem kasztrendszer) szerint épül fel – ám mivel ezzel nem vagyunk tisztában, működtetni sem tudjuk igazán. Vagy hogy mennyi betegségtől kímélhetjük meg magunkat pusztán azzal, ha a testtípusunkat figyelembe véve, az ájurvéda előírásait követve táplálkozunk. A jóga pedig, amit a nyugati ember a teste karbantartására „használ”, valójában sokkal több egyszerű mozgásformánál: olyan hitbéli-filozófia tanításokat foglal magában, amelyek elsajátításával már földi életünk harmonikusabb és tartalmasabb lehet, nem beszélve arról, hogy akár a transzcendens világba is eljuthatunk általa.
Hírességek a nagyszínpadon
Közben a nagyszínpadon is egymást érték a legkülönfélébb produkciók. Egy fiatal pár itt esküdött egymásnak örök hűséget – fogadalmuk hét fő pontja a házasság működtetésére, no meg persze Isten közös szolgálatára vonatkozott. A tűzceremónia keretében összekötötték a karmájukat, az esküvő áldásaiból pedig nemcsak ők, hanem a jelenlévők is részesülhettek.
Az indiai táncbemutatónak valószínűleg mindenki a hatása alá került, rácsodálkozva, hogy egy tekintet, egy arckifejezés, egy kéztartás mennyivel kifejezőbb lehet, mint az szélesebb körben ismert „direktebb” táncmozdulatok. Az indiai művészetnek egyébként ez az ága is Istenhez keresi az utat, miközben arról is sokat elárul, mi van belül bennünk, emberekben.
fotó: Szendrei Tibor
Ungár Anikó bűvészmutatványokkal kápráztatta el a közönséget, Sütő Enikő arról mesélt, miként vált vegetáriánussá, és hogyan tisztult meg ezzel párhuzamosan az élete minden szinten. A Krisna-tudatú hívők színtársulata pedig – Vasvári Csaba rendezésével és szereplésével – meghökkentő, egyben mulatságos indiai történeteket adott elő, amelyek mondanivalója a mai korban is érvényes.
Az igazi boldogsághoz a fegyelem vezet
Az India Varázsa Fesztiválon jelen volt Sivarama Swami is, akinek rövid, ám annál mélyebb tartalmú videói mind népszerűbben nemcsak a Krisna-hívők, hanem az érdeklődők körében is. A Swami nap mint nap rengeteg kérdést kap, amelyeket most személyesen tudott megválaszolni. Beszélt többek között arról, hogy mekkora jelentősége van életünkben a fegyelemnek.
Bár hajlamosak vagyunk berzenkedni már magától a szótól, még a legalapvetőbb céljaink eléréséhez is elengedhetetlen, hogy uralkodjunk magunkon, legyen szó egy szakma vagy akár az autóvezetés elsajátításáról. Manapság pedig különösen nagy szükség van erre, hiszen a mindenfelől ránk zúduló ingerek könnyen elvonhatják a figyelmünket az igazán lényeges dolgokról.
A szerzetesek különösen fegyelmezettek: a napjuk hajnali fél ötkor kezdődik istentisztelettel, majd két órát japáznak, a továbbiakban pedig a védikus szentírásokat tanulmányozzák, illetve Istennek felajánlott cselekedeteket hajtanak végre. A legtöbbünk számára nem, vagy legalábbis csak nagyon nehezen kivitelezhető ez a fajta életvitel, érdemes azonban egyfajta kontroll szabni magunknak például az okostelefon vagy a közösségi médiahasználatában, de akár az étkezés vagy a szexualitás terén is, és több időt-energiát fordítani a transzcendentális fejlődésünkre. Ennek során megtapasztalhatjuk, hogy nem a testünknek van lelke, hanem épp fordítva: mindannyian lelkek vagyunk, más és más testtel, amit a karmánknak megfelelően kaptunk. A tudás elmélyülésével megszabadulhatunk anyagi jelöléseinktől – úgymint sovány vagyok, főnök vagyok stb. -, és ha nem térünk le az utunkról, a születés és halál körforgásából is kikerülhetünk, visszatérve eredeti otthonunkba, ahonnan valamennyien érkeztünk erre a bolygóra.
Mezei Katalin