Hogyha kinyitunk egy tankönyvet, akkor amikor az evolúció témája előkerül, van néhány példa vagy érv, amit a tankönyv megemlít, hogy mi szól az evolúcióelmélet mellett. Vagy mi „bizonyítja”, miért kellene elhinnünk.
Az érdekes az, hogy amikor ezeket a példákat alaposabban megnézzük és végig elemezzük, kiderül, hogy nem bizonyítanak semmit.
Kádár Miklós: Beszéljünk akkor most az evolúció-modell nehézségeiről. Említsünk meg néhányat.
Dr. Tasi István: Hogyha kinyitunk egy tankönyvet, akkor amikor az evolúció témája előkerül, van néhány példa vagy érv, amit a tankönyv megemlít, hogy mi szól az evolúcióelmélet mellett. Vagy mi „bizonyítja”, miért kellene elhinnünk.
Az érdekes az, hogy amikor ezeket a példákat alaposabban megnézzük és végig elemezzük, kiderül, hogy nem bizonyítanak semmit. Nem hozhatók fel egyértelmű érvként az evolúcióelmélet mellett. Magyarul is megjelent erről egy könyv, Jonathan Wellsnek a Darwinizmus és intelligens tervezettség könyve, ahol pontosan ezeket a tankönyvi példákat elemzi végig. Hogy ez milyen meghökkentő – és már-már felháborító –, hogy a tankönyvekben meggyőző példaként olyan dolgok vannak megemlítve az evolúcióelmélet mellett, amik logikailag nem állják meg a helyüket. Mondhatok egy példát, Miklós?
Kádár Miklós: Természetesen, várom is.
Dr. Tasi István: Az egyik ilyen példa, amit a tankönyvekben olvashatunk, az élőlények közötti hasonlóságok. Nyilvánvaló, hogy vannak a nagyobb élőlénycsoportok, és azok között vannak hasonlóságok. A biológiai rendszertan nagyobb-kisebb kategóriákba osztja az élőlényeket. Hogyha emlékszünk a tanulmányainkból több faj egy nemzetséget alkot, családok, rendek, törzsek – ez az élővilágnak a nagyléptékű felépítése.
Ha mondjuk megnézzük az emlősfajokat, akkor látunk köztük anatómiai hasonlóságokat. Mondjuk itt van az emberi kéz, aminek egy ilyen ötsugarú csontszerkezet az alapja. Ehhez nagyon hasonló a bálnáknak és a delfineknek az uszonya, csak egy kicsit tömörebb, egy kicsit el vannak ferdülve azok a csontok, ferdébbek, és nyilvánvalóan a bálnák és delfinek evezésre használják ezt. Hogyha megnézzük egy denevérnek a szárnyát röntgenképen, vagy a csontvázát, ott is azt látjuk, hogy van ez az ötsugarú végtagszerkezet. Nagyon hosszú és vékony csontokkal, és közöttük a bőre kifeszítve a denevérnek, ezzel képes repülni.
Na most, az evolucionista gondolkodók ilyenkor összecsapják a tenyerüket, vagy a tankönyvekben ezt írják: „Íme, az evolúció bizonyítéka, mert biztos, ezeknek közös őse volt, és az egyik úgy fejlődött, hogy repült, a másik úgy, hogy ússzon, a harmadik, vagy jelen esetben a sokadik úgy, hogy meg tudjon fogni valamit. Íme az evolúció bizonyítéka.”
Itt egy probléma van: hogy a hasonlóságokból nem következik feltétlen közös ős, nem következik feltétlen közös leszármazás, nem következik evolúció. Mert mi a másik megközelítés? Mi a másik lehetőség?
A másik lehetőség az, hogy ezek a dolgok meg vannak tervezve. A mérnökök tudják legjobban, hogy amikor van egy alapvető találmány, van egy struktúra, azt különböző célokra lehet alkalmazni. Mondjuk van a propeller elv. Van egy forgó motor, egy forgó tengely, ezen van három vagy több lapát, és hogyha ez forog, akkor azt nevezhetjük úgy, hogy propeller. Ezt lehet használni a levegőben – a helikopterek így repülnek. Lehet használni a földben – akkor a földben lehet ásni vele -, és lehet használni a vízben, mert akkor egy hajót hajt, mint egy hajócsavar, egy hajómotor. A működési elve a háromnak ugyanaz. Egy tengely, azon lapátok, amik forognak. De ki az, aki azt gondolná, hogy „hát igazából a víz alatti hajó valamikor átalakult, és akkor most abból lett a repülő”? Nem. Tudjuk, hogy mindegyik mögött elmék állnak.
Hogyha most az egész emberiségnek vagy a tudósvilágnak az elméjét egynek tekintjük, akkor az a nagy, hatalmas intelligencia ezt a működési elvet, a propeller-elvet használta a vízben arra, hogy hajót hajtson, használta a levegőben arra, hogy ott repülni tudjon, és használta a földben arra, hogy ásni tudjon. Lehet ugyanígy látni az élővilágot is.
Évezredeken keresztül így látták az emberek. A világvallások mindig így beszéltek a természetről. A költők így énekeltek róla, a papok így csodálták a természetben Istennek a keze munkáját, hogy micsoda intelligencia, micsoda tökéletes esztétikai érzék, micsoda hatalom van e mögött, aki ilyen intelligenciával rendelkezik, hogy megteremti a hasonlóságokat, de olyan okos, hogy ezeket a hasonló anatómiai szerkezeteket – mondjuk a kezet – egyik esetben erre használja, egyik esetben arra, harmadik esetben meg arra. Tehát a hasonlóság egy közös tervezőre is utalhat, egy közös intelligens eredetre, nem pedig leszármazásra. De erről a tankönyvekben nem olvasunk sajnos. És ez megtévesztés.