Az Úr Kṛṣṇa megjelenési napja után, Nandotsava napján – a holdnaptár szerint – Śrīla Prabhupāda megjelenési napját ünnepeljük. Śrīla Prabhupāda 1896-ban született Kalkuttában, vaiṣṇava családban. A vallásos gyakorlatokra édesapja tanította, akinek szellemisége végig kísérte életét. 25 éves korában ismerkedett meg lelki tanítómesterével Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākurával, aki felismerve kiemelkedő intelligenciáját és képességeit, arra kérte, hogy bármikor az élete során, amikor egy kis bevételhez jut, abból nyomtasson könyveket, valamint kiváló nyelvtudásának köszönhetően készítsen fordítást a legfontosabb írásokhoz. Így ismertesse meg a védikus bölcsességet a világgal. Śrīla Prabhupāda a nyugdíjas éveit nem úgy töltötte, ahogy hagyományosan a korabeliek, 69 évesen átszelte az óceánt, bármiféle anyagi vagyon nélkül, és előadások tarásával elkezdte szisztematikusan megismertetni a védikus tradíciót. Śrīla Prabhupāda különleges volt a lemondott rendben élő személyek között is. Hölgy tanítványainak engedélyezte, hogy szolgálatot ajánljanak a Kṛṣṇa-tudatú hívők templomaiban az oltárakon, templomokat és farmközpontokat hozott létre, és lefektette a még ma is épülő, – de hamarosan befejezésre kerülő – Védikus Planetárium Templomának terveit.
Śrīla Prabhupádára szerte a világon jó szívvel emlékeznek a hívők. Hálájuk különösen azért hatja át a hívek szívét, mert Śrīla Prabhupāda nélkül valószínűleg sohasem kaptak volna lehetőséget a nyugati társadalmak országainak lakói, hogy megismerjék és éljék a védikus kultúrát. Sohasem kapták volna meg azt a tudást, amely segít legyőzni az anyagi világban tapasztalható nehézségek okozta traumákat és félelmeket és sohasem kaphatták volna meg a Hare Kṛṣṇa mahámantrát, amelynek éneklése már önmagában örömet okoz és felszabadító hatással van.
Tanítványai szerte a világban ma is töretlenül terjesztik Kṛṣṇa üzenetét.