
1914-ben és 15-ben, édesapja, majd lelki tanítómestere is elhagyta az anyagi világot, ezért egyre inkább úgy érezte, neki kell beteljesíteni az ő szellemi küldetésüket. 44 éves korában a lemondott életrendebe lépett és onnantól a prédikálásnak szentelte életét. Már 1906-tól folyamatosan tanítványokat fogadott el, élete végére tanítványainak száma elérte a közel tízezret. Édesapja halála után átvette a Sajjana toṣanī nevű magazin szerkesztését, megalapította a Bhagavata Presst és elkezdett filozófiai tárgyú könyveket és magazinokat publikálni. Összesen 4 nyomdát nyitott, ezek fő székhelye Krisnanagarban volt. Bhaktisiddhānta Mahārāja fontos lépést tett a nyugat felé azzal, hogy a filozófiai témájú írásokat elkezdte angolul is megjelentetni, és eljuttatta az Indiában élő angol vezetőknek, később 3 tanítványát Londonba küldte, kiemelkedő követőjét A. C. Baktivedanta Swami Prabhupādát pedig arra utasította, hogy az egész nyugati világgal ismertesse meg Kṛṣṇa üzenetét. A Śrīla Prabhupāda elnevezést Sarasvatī Ṭhākurától örökölte meg a Kṛṣṇa-tudatú Közösség alapítója, mérföldkövet jelentő nyugati prédikáló tevékenységéért. Élete során részesült a legfontosabb vallási rítusokban, járt Purīban a Szekérfesztiválon, a Kumbha Melán és gyakorlatilag bevezette a Navadvīpa Parikramot az Úr Caitanya szülőhelyén való zarándoklatot, valamint fogadalma szerint egymilliárd alkalommal énekelte el a Hare Kṛṣṇa mahāmantrat, emellett a legfontosabb mégis, hogy meglapította a Gauḍīya Mathot, amelynek köszönhetően szervezett formában került terjesztésre a Védák ősi tanítása. 1936-ban vélhetően újévkor hagyta el ezt a földi világot, a holdnaptár szerint erre ma emlékezünk.