A holnapi napon tartjuk a Prabhodhinī ekādaśīt, azaz Kartik hónap śukla, fényes ekādasī böjtnapját. A gabonaelhagyó ekadasik közül ez az egyik legfontosabb az év során, mivel ezen a napon kel fel 4 hónapos pihenéséből az Úr Visṇu, és ezzel hivatalosan is véget ér a monszun évszak, a caturmāsya. A félistenek is felébrednek mind, így megkezdődhet az esküvői és házavató ceremóniák tartása, az év kedvező időszakába lépünk. Megkaphatjuk a Legfelsőbb, de akár a félistenek áldásait is tevékenységünkre.
Ezen a napon van még egy jeles esemény, ez a Tulsi Vivāha, vagyis a szent Tulasīdevī (korábban Vṛnda) menyegzője. Történt ugyanis korszakokkal és év-tízezredekkel korábban, hogy a félistenek és a démonok, az asurāk, akik akkoriban még lényegesen erkölcsösebbek voltak maguk is, háborúzni kezdtek egymással. Az asurāk seregét Jalandhar vezette, aki legyőzhetetlennek bizonyult a csatában. A félistenek Viṣṇuhoz fordultak emiatt és kérték, hogy eszeljen ki valamit, mert az asura különben leigázza az egész univerzumot. Jalandhar egyébként ugyanabban a családban jelent meg, ahol később Bali Mahārāja, így azt lehet mondani, hogy hívő, nagy személyiségek nemzetségéből származott.
Az Úr Visṇu felvilágosította őket, hogy a vezér ereje “saktijából” vagyis felesége, Vṛnda hűségéből és erényeiből táplálkozik – ez a nap ezért a hölgyek erényeinek elismerésére irányuló nap is egyben. Indiában a férfiak tudják, hogy valódi sikereket akkor érhetnek el az életben, ha társuk hűséges, erényes és odaadó feleség, akkor legyőzhetetlenek. Ezért mindig királynőként és Laksmī istennő képviselőjeként tekintenek rájuk.
A félistenek és Visṇu így egy trükköt eszeltek ki, hogy megtörjék Vṛndādevī spirituális erejét, Visṇu látszólag Jalandhar képében tért haza. Mivel egy erényes hölgy nem tölthet más társaságában bizalmas perceket, ezért fogadalmai megsérültek. Éjjel álmot látott, amint férje éppen a halál urához indul, az álomból felriadva megértette, hogy nem hitvesével találkozott, becsapták és így férje is elveszítette a tőle kapott misztikus erejét.
Vṛndādevī ekkor megátkozta az Úr Viṣṇut, hogy Ő Maga is élje át az elválás fájdalmát kedvesével. Ezt látjuk később a Tretā-korban Rāma és Sītā életének végén, akik évtizedeket éltek egymás nélkül már Ayodhyāba való visszatérésük után. Vṛnda ezután feladta testét.
Visṇu végtelen fájdalmat érzett Vṛnda elvesztése okán, ezért megígérte neki, hogy egy későbbi életben a szent Tulasī növényként fog megjelenni, emberek millió fogják tiszteletüket és hódolatukat kifejezni neki és Ő Māga lesz a férje. Vṛnda később így a szent Tulasī fácskaként született vissza e Földre, és még az ételeket is csak úgy ajánlják fel a Legfelsőbbnek, hogy megérintik azt egy Tulasi ággal, vagy levélkéivel dekorálják a finom fogásokat. Tulasī és Visṇu-Śāligrāma formában ezen a napon köttetnek össze, Prabhodhinī ekādaśīn. Visṇu szomorúságát eloszlatandó a félistenek megidézték a női energia képviselőjét Prakṛtit, aki 3 növény magját adta át Neki. Ezeket az Úr Visṇu mellett ültették el, ők az Amla (Dhātrī), a Jázmin (Mālati) és a szent bazsalikom (Tulasī). A hagyomány szerint ahol ezek a fák nőnek, mint Laksmī istennő női energia kiterjedései, mindig jelen van az Úr Visṇu is. Ahol hit, ott szerencse és áldás, ahol a hölgyek tisztelete, ott alázattal átitatott spiritualitás.