Bő 5000 évvel ezelőtt, amikor a bölcsek megértették az előjelekből, hogy a Kali-yuga, a vaskor, a félreértések és nehézségek kora hamarosan elkezdődik, a bölcsek egy csoportja felkereste Śrīla Vyāsadevát, a védikus írások lejegyzőjét, Isten irodalmi inkarnációját, hogy megoldást kérjenek tőle e bűnös korszak kihívásaira.
Amikor azonban a bölcsek megérkeztek Hozzá, Vyāsadeva éppen a Gangeszben fürdött, és hangosan így kiabált:
“Jaya Kali -yuga!”
“Jaya Kali-yuga!”
“Dicsőséget a Kali-kornak!”
A bölcsek elámultak: “Hogyan örülhet Vyāsa egy ilyen szerencsétlen korszak kezdetének?”
Vyāsadeva így válaszolt: “Jól figyeljetek! Bár a közelgő Kali korszakról azt mondják, hogy a legrosszabb mind közül, mégis három különleges áldás van benne:
1. A Kali-yuga első áldása a nőké. Azok, akik ebben a korban odaadó feleségek, igazán szerencsések. Kötelességük, hogy szeressék és tiszteljék a férjüket, és így teljes védelmet kapnak. Ebben a korban a különféle lemondások és szigorú rítusok elvégzése nélkül is elérhetik ugyanazt a lelki szintet, mint a férjük.
2. A második áldás a hűséges szolgálókra vonatkozik. A szolga kötelessége, hogy hűségesen kövesse és szolgálja urát. Az uraság olykor üzleti vagy politikai sikerre törekedve tisztességtelenséghez folyamodhat, de ezek a cselekedetek csak őt magát terhelik bűnnel, a szolga feddhetetlen marad. Azzal, hogy egyszerűen szolgál valaki, az ura védelmét élvezi, mégis mentes a gazda tetteinek következményeitől. Ily módon a szolga helyzete még szerencsésebb.
3. A Kali-yuga harmadik és legnagyobb áldása a Szent Név éneklésének ereje. Ebben a nehéz korban a legtöbb erőfeszítésünk kevés gyümölcsöt hoz. A világ tele van kihívásokkal és tökéletlenségekkel. De az Úr Szent Nevének őszinte éneklésével gyorsan átkelhetünk az anyagi lét óceánján, és elérhetjük Vaikuṇṭhát, az Úr legfelsőbb lakhelyét.”
A Śrīmad-Bhāgavatam így ír: “Parīksit Mahārāja igazi realista volt, mint a méh, aki csak a virág nektárját gyűjti. Tökéletesen tudta, hogy ebben a Kali-korszakban a kedvező dolgok (szándék) azonnal jó hatást váltanak ki, míg a kedvezőtlen cselekedeteket ténylegesen végre kell hajtani ahhoz, hogy kifejtsék hatásukat. Ezért soha nem volt irigy Kali személyiségére.” (SB 1.18.7)
Lehet, hogy vonzódunk a múltbeli védikus társadalmakhoz, de az igazság az, hogy a mi képzettségi szintünkkel a Kali-yuga a hozzánk hasonló elesett lelkek számára jó lehetőséget kínál arra, hogy kapcsolatba kerüljünk a Kṛṣṇa-tudattal.
A Kali-korban nemcsak az önmegvalósítás legerőteljesebb folyamatához, a Szent Név énekléséhez van hozzáférésünk, hanem a Śrīmad-Bhāgavatam formájában az összes védikus szentírás végső konklúziójához is, Śrīla Prabhupāda magyarázatai pedig még inkább hozzáférhetővé teszik ezt a tudást. A korábbi korszakokban az önmegvalósítás bonyolult és viszonylag hatástalan folyamatait követték igen hosszan, és a szentírások tudása sem volt ilyen könnyen elérhető.
A jelen korban nem kapunk semmilyen “büntetést” a mentális szinten elkövetett bűneinkért. A korábbi korszakokban az emberek már attól is lealacsonyodtak, ha csak elmerengtek vagy elméjükbe ötlött valamilyen bűnös cselekedet, emiatt szabályozottak is voltak érzékeik és gondolataik terén – a szerk. Ám a Kali-yugában csak a tetteink alapján mérnek meg bennünket. Lehetséges, hogy az elménk néha megzavarodik, de amíg fizikailag tartózkodni tudunk a helytelen cselekedetektől, addig nem kerülünk igazán bajba. Ugyanakkor ha csak arra gondolunk, hogy valamilyen szolgálatot vagy kedvező tevékenységet végzünk majd, már annak a puszta elképzelésétől is lelki előnyökre teszünk szert. Ily módon bárki előrébb juthat, ha csak arra vágyik, hogy Kṛṣṇát szolgálja.
Kali ebben a korban csak ott maradhat meg, ahol húsevés, tiltott nemi élet, szerencsejáték és mámor van. Ezért ezeket a tevékenységeket gondosan elkerülve, a négy alapelv szigorú betartásával távol maradhatunk Kali befolyásától. Láthatjuk, hogy a Kṛṣṇa-tudat folyamata gondosan úgy lett megalkotva, hogy a legjobb lehetőséget adja számunkra, hogy visszatérhessünk Istenhez. A négy alapelv betartásával, a Szent Név mindennapos éneklésével, ételeink Kṛṣṇának való felajánlásával, a szentírások tanulmányozásával, a mūrtik imádatával, a rendszeres templomba járással a Kali korszak minden előnyét élvezhetjük, miközben egyidejűleg elkerüljük annak negatív hatásait.
Kali kora tehát nagyszerű lehetőség. Különösen a hiányosságainkra van szabva. Nem lennénk alkalmasak arra, hogy a Satya-yugában, az ún. aranykorban, a Tretā-yugában, az Úr Rāma idejében, vagy akár a Dvāpara-yugában, Kṛṣṇa idejében éljünk, de az Úr kegyének köszönhetően most van a legjobb lehetőségünk arra, hogy megmeneküljünk a születés és halál örök körforgásából.
(Szerző: Caitanya Candra Dāsa, szerk.: Fodor Kata)