A képen egy muszlim asszony egy faburkolatú falnál imádkozik Sheikh Abdul Qadir Jeelani, egy szúfi szent emlékhelyénél a szent Ramadan böjthónap idején Srinagarban (India), 2016. június 7-én. A kép jogtulajdonosa a Reuters/Danish Ismail
Orvosként különböző klinikákat látogatva egyszer segítettem egy beteg kezelésében, aki minden második nap elájult az alacsony vércukor szintje miatt. K. asszonynál egy évvel korábban cukorbetegséget állapítottak meg, de csak mostanában kezdett jelentkezni ez a probléma. Miután többet megtudtam a társadalmi helyzetéről és hátteréről, kiderült, hogy gyakorló muszlim és a szent Ramadan hónap bőjtjét tartotta.
Mint muszlim vallású orvostanhallgató, rájöttem, hogy a gyógyítóknak szükséges, hogy tisztában legyenek a különböző vallási hagyományok alapjaival. A vallási ismeretek lehetővé teszik az orvosok és nővérek számára, hogy a különböző betegeket jobban tudják kezelni, akiknek sajátos igényeit sokszor nem veszik figyelembe, mert a vallási hagyományok finom részleteit nem értik, vagy nem is törődnek velük.
Más gyógyítók azzal próbálkoztak, hogy módosítsák K. asszony gyógyszerelését, vagy egy sor laborvizsgálatot írtak elő, anélkül, hogy megértették volna, mi az oka a beteg visszatérő alacsony vércukor szintjének.
A Ramadan hónap alatt, amely idén május 26-án kezdődött, és június végéig tartott, a muszlimok világszerte tartózkodnak mindennemű étel és ital fogyasztásától a nappali órák alatt. Igen, még vizet sem fogyasztanak, hogy megválaszoljam a nem-muszlimok egyik leggyakoribb kérdését.
Hogyan befolyásolja a Ramadan az Egyesült Államokban élő 3,3 millió muszlim egészségét, akik közül sokan orvosi kezelésre szorulnak? Vajon az egészségügyi szolgáltatók felkészültek arra, hogy megfontoltan segítsenek?
Az iszlámban csak akkor kötelező a böjt, ha az ember egészséges. Ha valaki beteg vagy terhes, később is bepótolhatja a böjtöt. Megmagyaráztam K. asszonynak, hogy a böjtölés életveszélybe sodorhatja, és hogy a krónikus betegségben szenvedők számára ott a lehetőség, hogy a böjtöt kiváltsák a szegényeknek juttatott ételadománnyal.
Az iszlámmal kapcsolatban a legszebbnek ezt tartom, hogy egészségi okokból felmentést ad.
A Korán kimondja, hogy Allah nem kívánja túlzott nehézségeknek kitenni az embert a böjtöléssel, a Ramadan fő üzenete inkább az önfegyelemről és a figyelem lelki dolgok felé fordításáról szól.
Amikor ezt megmagyaráztam K. asszonynak, hálás volt, hogy gyakorolhatja a vallását anélkül, hogy az egészségét veszélyeztetné. Vajon hány orvos tudta volna felkínálni neki ezt a lehetőséget?
A böjtölés gyakori jelenség a világvallásoknál; a muszlimokon kívül a zsidók, a hinduk, a dzsainisták és mások is meghatározott napokon gyakorolják. Az egészségügyi szolgáltatóknak fel kell tárniuk a beteg kulturális gyakorlatát és képesek kell legyenek arra, hogy a kezelés betartása érdekében az illető vallásának megfelelő választási lehetőséget kínáljanak. Ha nem ismerjük, hogy a hitbeli meggyőződés hogyan befolyásolja az orvosi kezelést, az kihívásokhoz, sőt életveszélyes helyzetekhez vezethet.
A gyakorlati évem alatt hallottam egy esetről, amikor a sebészcsapat egy egyszerű epehólyag műtétre készült. Amikor a beteget épp a műtőbe tolták, megemlítette, hogy Jehova Tanúja és hogy nem egyezik bele a vérátömlesztésbe. Noha a műtét simának ígérkezett és várhatóan nem igényelt volna vérkészítményeket, a csapat úgy döntött, hogy elhalasztja az operációt, és a Cell Saver berendezést alkalmazza, amelyet a Jehova Tanúival közösen fejlesztettek ki, és amely összegyűjti és fertőtleníti a beteg saját vérét abból a célból, hogy szükség esetén visszajuttassák a szervezetébe.
Más vallási gyakorlatok sajátosan egy vallásra vonatkoznak. Amikor egy szikh beteg szót emelt a szőrzete leborotválása ellen, a sebész elmagyarázta, hogy a szőrtüszők sokszor fertőzési gócok és a sebészeti komplikációk kockázata sokszorosan nagyobb akkor, ha a szőrt nem távolítják el. A beteg, akinek vallása tiltja a szőr lenyírását, beleegyezett a szőrzet eltávolításába.
Noha egyes egészségügyi szolgáltatók ódzkodnak a vallási témák érintésétől, vannak, akik belátják, hogy érdemes nyitott kérdéseket feltenni a betegeknek, amire azok kifejtően válaszolhatnak. Így például az orvos megkérdezheti: “Mennyire fontos a vallás vagy spiritualitás az Ön életében?” vagy “Vannak az Ön vallásának, lelki gyakorlatának olyan aspektusai, amelyek befolyásolhatják az Ön egészségét?”
A betegek részéről helyes, ha maguk hozzák fel a témát a vizit során. Így kétirányú, építő beszélgetés alakulhat ki a vallás és az egészség kapcsolatáról és mindkét fél figyelembe veheti a másik szempontjait.
A vallási ismeretek terjedése az egészségügyi szolgáltatók körében azonban csapdát is hordoz: az általánosítás csapdáját. Nem mindenkinek ugyanaz a hitbeli gyakorlata, ezért az egészségügyiseknek a vallási változatosság mellett figyelembe kell venniük a beteg egyéni igényeit is.
A különböző vallások megértése és figyelembe vétele központi kérdés számomra, mint muszlim és mint egészségügyi szolgáltató számára.
Mindig, amikor belépek a kórházba, eszembe jut egy vers a Koránból, amelyet korábban a Talmudban írtak le: “Aki egy ember életét megmenti, az olyan, mintha az egész emberiséget mentette volna meg” (Korán 5:82 és Talmud Sanhedrin 37a).
(Aamir Hussain orvostanhallgató az University of Chicago Pritzker School of Medicine egyetemen. Az Interfaith Youth Core szervezetben kapott korábban képzést és ezt a cikket az Inter magazinnal együttműködve írta.)
Forrás:
http://religionnews.com/2017/06/21/how-religious-literacy-can-save-lives/