Bhaktisziddhánta Szaraszvatí minden ma élő vaisnava számára a kegy tárháza, hiszen Őtőle kaptuk meg Sríla Prabhupáda jelenlétét a nyugati világban.
A Holdnaptár ciklusa szerint, 2011-ben, a mai napon ünnepelhetjük Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákura megjelenését.
Bhaktisziddhánta Szaraszvatí minden ma élő vaisnava számára a kegy tárháza, hiszen az ő csodálatos személyiségének köszönhetően, Őtőle kaptuk meg Sríla Prabhupáda jelenlétét a nyugati világban.
Bhaktisziddhánta Szaraszvatí a szintén rendkívüli Bhaktivinoda Thákura negyedik gyermekeként látta meg a napvilágot Dzsagannátha Puríban, 1874. február 6-án. 7 éves korában a Bhagavad-gítá részletes tanulmányozásába kezdett és 3 év alatt tökéletesen memorizálta minden tanítását. Szintén ebben az időszakban, egy építkezés során, apja egy Kúrma múrtit talált, és imádatát a különleges gyermekre bízta. Bhaktisziddhánta prabhu teljesen elmélyült az irodalomban és a nyelvtanban, megtanulta a folyóiratok szerkesztésének rejtelmeit is ezáltal hatalmas előrelépést ért el a prédikálás során.
www.iskcondesiretree.net
Szaraszvatí, a bölcsesség istennőjének nevét tizenéves korában érdemelte ki, mert nem csak nyelvi készségei voltak rendkívüliek, hanem a matematika és asztrológia terén is kivételes tudással rendelkezett. 13 éves korától rendszeresen dzsapázott (imafüzéren végezte a Haré Krisna mahámantra éneklését) 16 esztendősen pedig már asztrológiai gyülekezetet is alapított. 18 évesen azonnal felvették az egyetemre, tanulmányait követően pedig maga is akadémiát alapított (23 évesen). 24 éves korában találkozott először Sríla Gaurakisora dásza Bábájíval, akitől apja kérésére, két évvel később avatást kért. Az avatás különleges körülmények között jött létre, hiszen Gaurakisora prabhu (úr) halogatta ennek megadását, a kérésre többször is azt felelte, hogy majd megkérdezi az Urat erről. Bhaktisziddhánta Szaraszvatí végül sírásban tört ki és kifejezte, élete céltalan és értelmetlen avatás és a tanítványi láncolatba való tartozás nélkül.
1913-tól munkássága még nagyobb erőre kapott. Házat vett és benne megalapította a Bhágavata Nyomdát. Apja halála után átvette az általa alapított magazin szerkesztését is, mellette pedig a legfontosabb szentírásokat a Srímad-Bhágavatamot, és a Csaitanya Csaritámritát nyomtatta. Nem sokkal ezután lelki tanítómestere is eltávozott az élők sorából.
44 esztendős korában, tanítómestere képe előtt szannyászt vett, vagyis a lemondott életrendbe lépett, majd megalapította első központját Kalkuttában. A közösség, amelyet vezetett a Gaudíya Misszió néven vált ismeretessé. Élete ez után még inkább felgyorsult. India-szerte prédikált a Krisna-tudat mozgalmáról, így a misszió, távol Bengáltól is ismertté vált. Templomokat, központokat és újabb nyomdákat alapított. Rengetegszer hangsúlyozta a Krisna-tudat gyakorlására leginkább alkalmas, társadalmi berendezkedés, a daiví-varnásrama fontosságát. Ezt a társadalmi rendszert értékesnek az emberi életet építőnek találta, amely kedvez a tudásszerzésnek és a tudás művelésének is. 1928-tól imádat végzésére alkalmas múrtikat, istenszobrokat is beavatott, ezzel lehetővé téve, hogy tanítványai és a hívők általában, imádhassák az Urat.
1931-ben már angol nyelvű oktatási intézményt hozott létre a vaisnava filozófia tanulmányozására, két évvel később pedig úgy döntött, Indián kívülre is elküldi néhány tanítványát, hogy prédikáljanak a Krisna-tudat mozgalmáról. Ezzel az ősi tudást eljuttatta a nyugati világ embere számára is. Ebben a küldetésben legtehetségesebb tanítványa volt Sríla Prabhupáda, aki folytatta lelki tanítómestere mesterművét.
Sríla Bhaktisziddhánta Szaraszvatí Thákura a tudás tökéletes megtestesítője, aki élete során 6 magazint szerkesztett folyamatosan, könyvek ezreit adta ki, és 64 templomot alapított. Munkássága rendkívüli és pótolhatatlan.
Fodor Kata