Megnyílt a Spirituális Művészetek Múzeuma

A július 14-én, az olaszországi Vrindavan Villában megnyílt Spirituális Művészetek Múzeuma (MOSA) már a helyszín miatt is kiváló választás volt.

Maga a Villa Vrindavana, a Krisna tudatú hívők egyik legjelentősebb szent helye, Firenzétől, az olasz reneszánsz bölcsőjétől és a világ legfontosabb művészeti kincseinek otthonától, néhány mérföldre található, közel 200 hektárnyi területen.

A pompás történelmi villa, középkori szerkezetével, csodálatos fa mennyezeteivel, dombjaival, lenyűgöző látképeivel, olajfa ligeteivel és a napsütötte toszkán éggel karöltve, az tudatos embereket a földi világ szépségen és annak forrásán való elmélkedésre buzdítja.
A Spirituális Művészetek Múzeuma arra a gondolatra épült, hogy a látogatók egyaránt megcsodálhassák az itáliai és a vaisnava kultúra képzőművészeti alkotásainak legkiválóbbjait.

Az újonnan megnyílt múzeum első fázisában öt helységet rendeztek be az indiai klasszikus irodalom fű műve, a Mahábarata jeleneteit ábrázoló 20 nagyméretű festménnyel. A festmények a drámát, az érzelmeket, cselekményt és a Mahábarata isteni céljait, valamint a jó és a rossz között zajló eposz hangulatát megfelelően tükröző élénk színekkel készültek el.

Gjanandzsana dász, a kiállított művek nagy részének alkotója a következőt nyilatkozta: „Öt éven keresztül dolgoztam a képeken. Az eredeti koncepció szerint egy Európán keresztül utazó múzeumot szerettünk volna létrehozni, hogy megismertessük az emberekkel a Mahabáraáta történeteit és a Bhagavad-gita tanításait.”
Mégis, két évvel ezelőtt a belgiumi Mahraprabhu dásszal, a Brüsszel közelében található Radhadesh templom melletti első Spirituális Múzeum alapítójával való találkozás után, mindkettőjükben megfogalmazódott egy a Jnananja műveit bemutató kiállítás ötlete.
„A múzeum gondolata már évek óta a fejemben volt, amikor a Pandu dász barátommal és Mahaprabhuval való beszélgetés után ráébredtünk arra, hogy a Villa Vrindanava lenne a Mahabharatát bemutató művek ideális helyszíne.

Két hónappal a nyitás előtt döntöttek arról, hogy magát a Múzeumnak otthont adó házat is restaurálják. Maga Gjanandzsana is közel 30 év tapasztalattal rendelkezik a freskók és más műalkotások helyreállítása terén, régi kastélyokban Európa szerte, ezért Gopal dász fiával együtt ők felügyelték a munkálatokat.
Amikor a restaurálók elkezdték lebontani a leendő múzeum mennyezetéről a fehér festékrétegeket, boldogan fedezték fel az egykori kézzel készített festményeket, ennek köszönhetően tehát minden egyes szoba más hangulatot ad a különböző falfestmények miatt.

Két teremben az eredeti falfestményt állították helyre és korhű bútorokkal rendezték be, egy mennyezetet pedig az eredeti szellemiség jegyében festettek újra, két szobában meghagyták a már fakuló, különleges élményt nyújtó mennyezeti freskókat.

Maguk a műalkotások lenyűgözőek. Az 5*6 méteres mérettől egészen a 8*14 méteres méretig terjedő művek a Mahbarata olyan jeleneit mutatják be: mint Kuntí és a nap fia, az öt Pandava fivér találkozása a másnapi csata előtt, Ardzsuna és Krisna csatába lovagolása, Krisna isteni formájának megmutatása és Krisna és édesanyjának Kuntínak találkozását a csata előtt.

Gjanadzsana ars poeticája szerint a „művészet egyfajta nyelv”. „Hálás vagyok azért, hogy a színek és a formák és az ezzel egy időben kiváltott érzelmi reakció eszközein keresztül tolmácsolhatom a Krisna tudat filozófiáját és kultúráját a festményeim szemlélői számára.”

A Múzeum jövőbeli bővítése már most is tervben van: további termeket rendeznének be a Villa felső emeletén a Ramayana, Krisna jeleneivel a Bhagavad-Puránából és Sri Csajtanya történeteivel a Csaitanya Csaritámritából.

Srila Pradhupada szerint ezek a festmények ablakok a spirituális világra és a nézők ezért a képeket nézve szintén oda szeretnének majd tartozni.

Fordította: Fruzsina
Forrás >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)