Korlátozhatja bárki az internetes közösségi oldalakon megjelenő tartalmakat? Ez egyben a szólásszabadság korlátozásának is számít? Vannak határai a szólásszabadságnak? Vajon a szólásszabadság nem csap-e át a vélemény-nyilvánítás szabadosságába? Mire érdemes odafigyelni a közösségi médiában történő kommunikáció terén?
Elindult a Hir24.hu internetes portál különleges cikksorozata az Élet-Stílus rovatban, amely fontos, nehéz, olykor kényes vagy éppen fogós társadalmi és etikai kérdésekben a különféle világvallások képviselőit szólaltatja meg.
Törökországban betiltanák a közösségi internetes médiát. Az ön vallása hogy vélekedik erről, és tágabban a szólásszabadságról?
Hogyan vélekedik a vallásom? Az én vallásom nem szeret vélekedni anélkül, hogy ne ismerné behatóan minden résztvevő fél álláspontját. E kérdésnek ezért a második felére, a tágabb szólásszabadságra vonatkozóan adhatok kielégítő választ.
A modern társadalmak egyik nagy erkölcsi dilemmája a demokráciákat jellemző szólásszabadság kérdésköre. A szabad véleménynyilvánítás eredendően nem elítélhető, hisz lehet jó és rossz célra is használni, a téma azonban több kérdést is felvet. Nem mindegy például, ki és kinek beszél, mi a szándéka, mennyire felvilágosult a témában. Van tehát határa a szólás szabadságának, ami minden esetben egyedi. Természetesen a hallgatóra is vonatkoznak bizonyos kérdések: felelősen tud-e választani, kit hallgat meg, s ha így tesz, az jelent-e kockázatot.
Modern világunkban előszeretettel használjuk a világhálót arra, hogy kifejtsük gondolatainkat, amik nem feltétlenül igazak, jó szándékúak, és objektívek. Sajnos az ember a benne rejlő gyarló természete miatt könnyen rávehető arra, hogy másokkal vitába szálljon, panaszkodjon, kritizáljon. Ennek azonban romboló hatása lehet, hiszen az objektív tudással nem rendelkezőket megzavarhatja, így azok elvesztik hitüket az emberi jóakaratban, a bizalomban, a rendszerben. A beszélő tehát hamis, vagy negatív állításai által megmérgezheti a gondolatokat, kárt, sérelmet okozhat másoknak. A rossz szándék a karma törvénye alapján végső soron annak elindítójára hat majd vissza negatívan.
A szabad véleménynyilvánítás tehát mindaddig jogos, míg a beszélő nem sért másokat. Az ősi védikus törvények szerint, aki sértő véleménye által túllép a jó erkölcsön, azt ne hagyjuk szabadon megnyilvánulni. Igenis van, amit nem jó kimondani, és van, amit nem jó meghallgatni – a döntés azonban mindig az egyén szabad akaratán múlik.
Gandharvika préma dászi (Szilaj Péterné)
Vaisnava (krisna-hívő) lelkész