Szélsőséges viselkedésre sarkall a politika?

Miért van az, hogy a politika ennyire szélsőséges reakciókat vált ki az emberekből? A választások, a kampány miért okoz az emberek között konfliktusokat? Tényleg annyira fontos a meggyőzés, hogy ezért másokat akár meg is bántsunk? Miért? Lehetne másképp is?

Ezen a héten egy, a választási kampány során történt szélsőséges eset kapcsán kérdeztük a világvallások képviselőit, ezúttal a politika, a választások, a kampány emberekre gyakorolt extrém hatásairól és azok okairól – írja a Hír24 Isten tudja rovatában Rába Géza szerkesztő.

Mi a véleménye arról, hogy a politika, a választások olykor túlságosan is szélsőséges viselkedésre késztetik az embereket?

A védikus társadalom, amelynek felbomlása a mostani ún. Kali-korszak kezdetén, 5000 éve indult meg, négy társadalmi osztályból áll. Szimbolikusan fogalmazva a társadalom fejét a bráhmanák (papok, tanítók) adják, karját a ksatriják (uralkodók, katonák, állami hivatalnokok), a gyomrát, azaz a gazdasági tevékenységet a vaisják (mezőgazdászok, tehénvédelemmel foglalkozók és kereskedők), valamint a lábát a súdrák, a kétkezi munkások adják, akik a további három osztály irányítása alatt dolgoznak. Az ideális társadalom államformája a monarchia, amelynek élén bölcs és szent király áll, akinek hatalma azonban nem abszolút, mivel köteles engedelmeskednie a bráhmanáknak, akik viszont soha nem foglalják el a hatalmi pozíciókat – az, hogy az uralkodó jól végzi-e a feladatát, egyértelműen mérhető a társadalom lelki elégedettségén és jólétén. Ez a hatalommegosztás sajátos, védikus elve.

A védikus szentírásokban több példa van arra, hogy azt az uralkodót, aki nem a fenti, Krisna, azaz Isten által felállított társadalmi rendszert követi, a bráhmanák azaz papok leváltják, de nem foglalják el helyét, hanem más, alkalmasabb vezetőt ültetnek a trónra.

A mai korban ez az osztálytagozódás már nem létezik, a társadalmat nem szentek, hanem a köznépből kiemelkedett vezetők irányítják. Ebben a helyzetben a legjobb kompromisszum a demokrácia, amely azonban nem mentes a visszásságoktól. Ennek egyik jele a választási kampányidőszakban eluralkodó szenvedélyesség, amely időnként tettlegességgé fajul.

A politikai vezetők és az állam, a rendőrség felelőssége, hogy megelőzzék az erőszakot és a kényszer alkalmazását, mivel az ellentétes a demokrácia elveivel. Az embereknek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy választásukat kényszer hatásától mentesen fejezzék ki. Ugyanakkor minden ember önmaga is sokat tehet azért, hogy életében megvalósuljon az erőszakmentesség és a türelem másképp gondolkodó embertársainkkal szemben.

Madhupati dász (Mérő Mátyás)
Vaisnava (krisna-hívő) lelkész

Ha érdekel, hogy mit válaszolt erre a kérdésre a többi felekezet képviselője (pl. a buddhizmus, a kereszténység vagy az iszlám képviselői) KATTINTS! >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: