Mit mondanak a munkavégzés tilalmáról a védikus írások?

Társadalmi felhördülés, politikai csatározás, kampánytéma… Mindez nem más, mint a vasárnapi boltzár egykori bevezetése és mostani eltörlése. Érdekek, nézetek, magyarázatok… De vajon mit mondanak a különböző vallások tanítói egy adott napra vonatkozó munkavégzési tilalomról? Utánajártunk.

Létezik-e az ön vallásában a hét bármely napjára vonatkoztatott, munkavégzést tiltó szabály? – írja Rába Géza a 24.hu Isten tudja rovatában.

A munkavégzés felfüggesztésének akkor van értelme, ha az ember a szabaddá vált időt arra használja fel, hogy a szokásosnál elmélyültebb gondolatokat és több, figyelmesebb, odaadóbb tettet ajánlhasson fel az Úr örömére.

Természetesen a hindu-vaisnava életmódnak is része, hogy egyes napokon a hívekkel összegyűlve csak az Úr kedvteléseire való emlékezéssel töltjük az időt. Ezek a naptár szerinti jeles ünnepnapjaink, amikor Krisna egy-egy különleges inkarnációjának a megjelenéséről emlékezünk meg.

Egyéb esetben nem függesztjük fel a munkát, hisz a legfőbb hindu szentírásban, a Bhagavad-gítában Krisna épp azt tanítja, hogy az ember azzal éri a tökéletességet, ha nagy elszántsággal végzi a kötelességét. Ha pedig munka közben az Úrra gondolunk, akkor az Istennek végzett szolgálattá válik.  “Minden cselekedetedben csak Énrám bízd magad, s dolgozz mindig az Én védelmem alatt! Ilyen odaadó szolgálatot végezve tudatod merüljön el teljesen Bennem!” (Bg.18.57) – mondja Krisna. Az ilyen munka Isten és az ember számára egyaránt elégedettséget okoz, ezért semmilyen áron nem adná fel az ember.

A Mahábhárata című híres indiai eposzban olvashatjuk azt a történetet, amikor a trónbitorló ellenséget legyőzve Judhisthira Maharádzsát már épp a világ császárává koronázták volna, amikor úgy döntött, inkább remetének áll és lemondások végzésével tökéletesíti életét. Az összegyűlt szentek napokon át győzködték, hogy inkább foglalja el a neki járó trónt, hisz az a kötelessége, Judhisthira nem állt kötélnek. Végül maga Krisna volt, aki meggyőzte őt arról, hogy az aszkétaélet minden gyümölcsére szert tehet kötelessége végzése által: “Ó, király, ha kizárólag Isten örömére végzed a kötelességedet, az így végrehajtott tettek mind transzcendentálisak, és hamarosan a tudatodat is lelki síkra emelik. Söpörd félre a tudatlanságot, és tedd azt, amit tenned kell.”

Az ipari forradalom előtti, így a védikus idők társadalmának is a föld szolgált gazdasági alapul. A mezőgazdasági munka eredménye volt a napi betevő. A hideg évszakban azonban nem akadt több tennivaló a földeken, az emberek behúzódhattak házaikba, abból éltek, amit nyáron megtermeltek. Felszabadult idejüket a szentírások tanulmányozására, Isten imádatára tudták fordítani. Akinek azonban az ilyen pihenés nem adatik meg, annak a mindennapokban kell megtalálnia a befelé fordulásra alkalmas időt.

Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész

Más vallási képviselők válaszai a témában >>

  • Mit kell tudni a Bhagavad-gítáról? (1)
  • Cimkék: