„Ahogy a szélcsendes helyen nem lobog a mécses lángja, úgy az elméjét szabályozó transzcendentalista is mindig rendületlen marad, miközben a transzcendentális önvalón meditál.”(Bhagavad-gítá 6.19.)
Magy.: A valóban Krisna-tudatú embert, aki mindig a transzcendensbe merül, s állandóan, rendíthetetlenül meditál imádandó Urán, éppúgy nem zavarja meg semmi, mint ahogyan szélcsendes helyen a mécses lángja sem rezdül.
A tökéletesség útja 5. fejezete erről így ír: Ha az elmét a Krisna-tudat köti le, olyan szilárd marad, mint a gyertya lángja, amely egy szélcsendes szobában áll. Azt mondják ezért, hogy aki igazán Krisna-tudatos, aki szüntelenül és háborítatlanul imádott Urán meditál, s így örökké a transzcendensbe merül, az épp oly megingathatatlan, mint egy mécses vagy egy gyertya a szélcsendben. Épp úgy, ahogy a láng nem mozdul, az ő elméje sem izgatott. Ez az állhatatosság a jóga tökéletessége.