A „mantra” szanszkrit szó, két része, a „man” és a „tra” azt jelenti: az elme felszabadítása.
A dzsapázás folyamata
„Énekelni kell az Úr szent nevét hittel, lelkesedéssel és az Úr Caitanya kijelentésébe vetett szilárd meggyőződéssel, amely szerint csupán a mahá-mantra éneklésével az ember fokozatosan elérheti a lelki világot.” (Sríla Prabhupáda)
A vaisnava hagyomány szerint, ha valaki csak egyszer is kimondja Krisna nevét, már nagy áldásban részesül, számos bűn visszahatásától megszabadul. A Krisna-hívők legfőbb lelki gyakorlata ezért a mahá-mantra – Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré – éneklése. Ha ezt hangszerekkel kísérve, társaságban végezzük, bhadzsana a neve, ha táncolunk is, kírtanának hívjuk, míg ha egy 108+1 szemből álló különleges tulaszí-füzér segítségével, önmagunkban meditálunk, akkor dzsapázásról beszélünk. Mindhárom esetben a mahá-mantrát, ezt a varázslatos 16 szót ismételjük. A mantrázást bárki, előképzettség nélkül elkezdheti, nincsenek megkötések vagy feltételek, ha a Szent Névvel foglaljuk le nyelvünket és fülünket, tisztul a szívünk, és elkezdődik lelki fejlődésünk. Eleinte még a dzsapa-lánc sem szükséges, elég, ha egy csendes, nyugodt helyre félrevonulunk, és hallhatóan kimondjuk: Haré Krisna Haré Krisna Krisna Krisna Haré Haré Haré Ráma Haré Ráma Ráma Ráma Haré Haré. Fontos, hogy közben másra ne figyeljünk, ne kalandozzanak el a gondolataink, csakis a Szent Névre koncentráljunk. Ha ezt minden nap, lehetőleg azonos időben – a legkedvezőbbek a reggeli órák, 5-7-ig -, legalább tíz percen keresztül ismételjük, már néhány hét után tapasztalhatjuk a pozitív változást, kinyílik a szívünk, kiegyensúlyozottabbak, türelmesebbek, kedvesebbek leszünk, mivel Krisna hallja, hogy szólunk Hozzá, és ezt viszonozni is fogja. Ha beszerzünk egy dzsapa-láncot, a tapintóérzékünket is lefoglaljuk, ez még inkább segíti az elmélyülést.
(A „mantra” szanszkrit szó, két része, a „man” és a „tra” azt jelenti: az elme felszabadítása. Többféle mantra létezik, a különböző hindu és buddhista ágazatok sokszínű palettáját vonultatják fel az ősi hangsoroknak, különböző célokra más-más verseket recitálnak. A bhídzsa, vagyis mantra-mag, az óm (A-U-M) szótag, sok transzcendentális ima ezzel kezdődik, de önmagában is lehet meditálni ezen a három hangon, az „m”-et hosszan elnyújtva, orrhangon zengve. A Mukunda Upanisad szerint az óm az íj, amely az élőlényt elindítja az önmegvalósítás útján, és lelki energiát ad az eltökéltség fenntartásához. A mahá mantra tartalmazza az óm erejét is, sőt hallható is, ha sokan dzsapáznak együtt, például reggelente a templomban)
A mahá-mantra jelentése
A mahá-mantra tulajdonképpen egy könyörgés, kérés Isten felé; „Ó, mindenkit vonzó és mindenkinek örömet szerző Úr! Ó, Uram gyönyörenergiája, (Rádhárání), kérlek, foglalj le odaadó szolgálatodban, hogy ne máját, az illúziót szolgáljam tovább!”
A dzsapázás fejlesztése
Ha valaki elkezd dzsapázni, valószínűleg mosolyogni fog közben, hiszen valódi boldogságot ad a mantra. A későbbiekben, a rendszeres gyakorlás folytán kialakul az egyre alázatosabb attitűd, érezni, érteni fogjuk a mahá-mantra jelentését, hogy kizárólag Krisnától függünk, és napi meditációnkat is ez a hangulat hatja át; mint egy elveszett gyermek kétségbeesett kiáltása édesanyja után.
Az avatott bhakták számára napi 16 kör a minimum mennyiség, amit dzsapáznak, ez mintegy 1,5- 2 órát vesz igénybe. Első hallásra soknak tűnhet, de pontosan be lehet illeszteni a mindennapi rutinba, hiszen a védikus szentírások napi 6 óra alvást javasolnak a nyugaton elterjedt 8 óra pihenéssel szemben – a mantrázás azonban nem csak a testet, a szellemet is feltölti, pihenteti ebben a két órában (a szerk.). Ha tehát két órával korábban felkelünk, az így nyert két órát használjuk a Szent Néven való meditációra – ez a lehető legjobb testünknek és lelkünknek egyaránt.
Minél többet gyakorlunk, dzsapázásunk üteme természetes módon gyorsul, de nem lehet cél, hogy mihamarabb „letudjuk” a napi köreinket, hiszen ez nem verseny, ne siessünk. Mindig tisztán, érthetően ki kell mondani a 16 szót. Nem mehet a minőség rovására a mennyiség. Eleinte napi egy-két körrel kezdjünk, majd amikor már természetes szokásunkká vált a meditáció, emeljük fokozatosan a körök számát.
Ajánlatos megtanulni és a dzsapázás elkezdése előtt, vagy akár minden kör előtt elmondani a guru pranáma-mantrát, de legfőképp a pancsa-tattva-mantát, hogy Csaitanya Maháprabhu – aki Krisna 16. században megjelent inkarnációja, Ő élesztette újjá a Szent Név éneklésének hagyományát – részesítsen minket kegyében, és megkaphassuk a mahá-mantra minden áldását.
om agjnána-timirándhasja jnánándzsana-salákaja
csaksur unmílitam jena taszmaj srí-guravé namaha
(„A legsötétebb tudatlanságban születtem, de lelki tanítómesterem a tudás fáklyalángjával felnyitotta szememet. Tiszteletteljes hódolatomat ajánlom Neki.”)
(dzsaja) srí-krisna-csaitanja prabhu nityánana
srí-advaita gadádhara srívásádi-gaura-bhakta-vrinda
(„Hódolatomat ajánlom Srí Krisna Csaitanjának, Nityánanda Prapbhunak, Sri Advaitának, Gadádharának, Srívásának és mindenkinek, aki az odaadás útján halad!”)
Néhány további gyakorlati dolog
Dzsapázáshoz a megfelelő testhelyzet a törökülés, vagy a sarkunkon ülés térdelő helyzetben. Ha ezek nem kényelmesek, ülhetünk széken is, de hátunkat tartsuk egyenesen és ne terpeszkedjünk. A sétálás közbeni dzsapa is kedvező. Fekve azonban nem tanácsos meditálni, mivel úgy könnyen elalszik az ember.
Meditációnk előtt gyújthatunk füstölőt, gyertyát, ajánlhatunk illatos olajat, virágot, vizet Krisnának, ez segít a ráhangolódásban.
Miután végeztünk a köreinkkel, ne kezdjünk azonnal világi feladatainkkal foglalkozni, várjunk néhány percet, így szilárddá válik a lelki hangulat.
Próbáljuk meg mindig az elménkben tartani a mahá-mantrát. Ha soha nem felejtkezünk el Krisnáról, akkor minden bizonnyal életünk végén, a legszükségesebb pillanatban is megfelelő lesz a tudatállapotunk ahhoz, hogy emlékezzünk Rá, és létünk ne a gyötrelmes anyagi világban folytatódjon tovább, hanem a lelki világba tartsunk.
Várvölgyi Zsuzsa
(Felhasznált irodalom:
Dr. Tóth-Soma László: Személyiségfejlesztés felsőfokon, Lál Kiadó, 2005.
Maháráni dévi dászi: Vaisnava etikett /oktatási segédanyag, BHF, 2011
A. C. Bhaktivedanta Swami Prabhupáda: A tökéletesség útja, BBT, 1996
Templomi énekeskönyv, Lál Kiadó, 2007
http://www.sivaramaswami.com/hu/
http://gouraprema.com/)