Füstölők, színes szárik, gyönyörű templomok, pompás ruhába öltözött táncosnők, meditáló jógik…
Amikor Indiába utazunk, egy több ezer éves kultúra tárul a szemünk elé. Ugyan helyenként már a modern civilizáció is beférkőzött az indiai emberek életébe, szerencsére még találhatunk olyan falvakat, ahol az ősi tradíciók megmaradtak, és a mai napig is e hagyományok szerint élnek az ott lakók. A nagyvárosokban élők már nagyrészt átvették a nyugati ember öltözködési, viselkedési és táplálkozási szokásait, de még ők is tudatában vannak annak, hogy mi az élet valódi célja. Hisznek a lélekvándorlásban, az elmúlt és az eljövendő életekben, hisznek Istenben, és természetükhöz tartozik, hogy valamilyen módon szolgálni akarják őt. Hiába próbál a nyugati kultúra egyre jobban teret hódítani ezen a vidéken, az ott élők még a mai napig is nyolcvan százalékig vallásos emberek. Indiában számos szent zarándokhely van, köztük Gayá, Váránasí (Benáresz), Mathurá, Prayága, Vrindávana, Haridvára, Rámesvara és Jagannátha Puri, melyeket még ma is százezrek látogatnak.
Az indiai falusi emberek között nagy az összetartó erő. Úgy élnek együtt, mint egy nagy család. Ha valamelyikük nehéz helyzetbe kerül, rögtön akad valaki, aki a segítségére siet, hiszen együtt mindent sokkal könnyebb megoldani. Az emberek egész évben egymásra vannak utalva, és készséggel segítenek egymásnak az aratásban, a földek öntözésében, az ünnepek szervezésében, vagy ha épp gátat kell építeni a folyónál.
A nők jelenléte nagyon fontos az indiai kultúrában. A nők itt elsősorban feleségek és anyák: ők tartják össze a családot, mivel nagyon erényesek, és hűségesen szolgálják a férjüket. A falusi asszonyok, bár kemény fizikai munkát végeznek és anyagi helyzetük igencsak korlátozott, megőrzik természetes nőies vonásaikat azzal, hogy vonzóan, nőiesen öltözködnek. A színpompás szárik, karkötők, ékszerek, a sind