Miért nem engedelmeskednek a gyerekek, vagy keverednek csínytevésbe? Lehet, hogy azt gondoljuk, egyszerűen engedetlenek, de ez ritkán van így. Beszéljük meg a rosszalkodás néhány lehetséges okát!
1. Az alacsonyabb kötőerők
Az Úr Krisna elmagyarázza a Bhagavad-gítában, hogyaz anyagi természet három kötőerőből áll: jóság, szenvedély és tudatlanság. Minden benne van ezen kötőerők egyikében, vagy egy kombinációjukban – étel, munka, játékok, könyvek, ruhák, tudás, kapcsolatok, napszak, stb. Azok a gyerekek, akiknek a környezete túlnyomórészt a jóságban van, azok jók lesznek, míg azok, akiknek a környezete főleg a szenvedélyben és a tudatlanságban van, azok tele lesznek azokra jellemző tulajdonságokkal. Például egy tudatlansággal teli környezet olyan, amiben a gyerekek későn fekszenek és kelnek, erőszakos és érzéki filmeket néznek, húst és kábító hatású szereket fogyasztanak (mint a koffeinnel teli üdítők), támadások és veszekedések veszik körül őket. A jóság támogatja a lelki fejlődést; a két alacsonyabb kötőerő viszont akadályozza.
2. Képmutatás
Azok a gyerekek, akik lelkileg élénkítő légkörben élnek, ritkán lázadnak. Néha a gyerekek azért lázadnak, mert kétszínűséget látnak, mint a szülő, a tanár, vagy egy őket Krisna-tudatban oktató vezető nem lelki viselkedése. Ez a lázadás tipikusan a serdülőkor elején merül fel, amikor a gyermek intelligenciája eléggé kitágul ahhoz, hogy megértse a felnőtt társadalom természetét. Nem tud minden felnőtt tökéletes lenni, de törekedhetünk az ideálisra miközben őszintén beismerjük a hibáinkat.
3. Rossz reakció
Néha olyan gyerekek, akik ritkán részesülnek szeretetteljes bánásmódban kihívóan viselkednek, csak hogy észre vegyék őket. Láttam gyerekeket, akik csúnya, vagy undorító dolgokat mondtak, hogy feldühítsék a felnőtteket. Lehet, hogy a felnőtt reakciója negatív, de egy szeretetre éhes gyerek számára minden érzelem jobb, mint a semmi. Ezeknek a gyerekeknek érzelemmentes utasításokra van szükségük amikor fegyelmezetlenek, egyébként pedig rengeteg szeretetre és gyengédségre.
4. Szabályozatlan élet
Amikor a gyerekek betegek, fáradtak, vagy éhesek, gyakran nem úgy fejezik ki a szükségleteiket, mint a felnőttek és lehet, hogy durvává válnak, vagy nem hajlandóak együttműködni. Azok a gyerekek, akik krónikusan későn fekszenek le, gyakran krónikusan engedetlenek is. Azokkal a gyerekekkel, akik szabályozatlanul esznek és alszanak, sok nehézség adódhat, mert mindig fáradtak és éhesek. A szabályozott evés és alvás, amit Krisna javasol a Gítában gyakran egy gyerek jó viselkedésének kulcsa.
5. Rossz képzés
Talán hihetetlennek tűnik, de egyes szülők és tanárok igazából arra tanítják a gyerekeket, hogy ne engedelmeskedjenek, legyenek durvák, stb. A gyerekek olyan módon tanulnak meg cselekedni, amiért valamiféle “jutalmat” kapnak. Például ha amikor egy gyerek megtámadja, vagy fenyegeti a szüleit, azok beadják a derekukat és teljesítik a gyerek követelőzését, azzal a gyereket arra tanítják, hogy undok legyen ugyanúgy, ahogyan egy állatot idomítanak arra, hogy bukfencezzen és ugorjon, hogy ételt kapjon.
6. Félreértett természet
Ami rossz viselkedésnek tűnik egy gyerekben, az néha egyáltalán nem az. Azok a felnőttek, akiknek kevés tudásuk van arról, hogy a különböző korú gyerekeknek mi a normális viselkedése, azok félreértelmezik a gyerek tetteit. Továbbá minden gyermek veleszületett lélektannal rendelkezik. Általában azt gondoljuk, ahogyan felfogjuk a világot és ahogyan viszonyulunk ahhoz, az az ideális, de a gyermekünk ezt lehet, hogy másképp teszi, ami nem kevésbé “érvényes”, mint a mi felfogásunk. Például lehet, hogy egy szülő visszahúzódó, körültekintő és feladatcentrikus, a gyerek pedig lehet, hogy életvidám nyílt és egyén-centrikus. A szülő számára a gyerek lehet, hogy szétszórtnak, komolytalannak, felelőtlennek és nem együttműködőnek tűnik. A szülőnek meg kell tanulnia, hogy mindenféle természetet az Úr szolgálata felé lehet irányítani. Lehet, hogy egy anya elégedett azzal, ha csendesen üldögélhet és a múrtiknak (Istenszobrok) varrhat, miközben úgy találja, hogy a lánya boldogabb, ha egy fesztivált szervezhet.
7. Rossz példák
Az egyik legkomolyabb hiba, amit egy felnőtt elkövethet, hogy lejáratja a gyerek felnőtt autoritásait. Ha egy szülő kritizálja a gyerek tanárát, a gyerek ezt fogja gondolni: “Miért kellene megcsinálnom a feladatomat, vagy tiszteletet mutatnom felé? A szüleim úgyis az én oldalamra fognak állni.” és azokban a családokban, ahol az egyik szülő gyakran a gyerek és a másik szülő közé áll, ott a gyerekek sohasem tanulnak meg együttműködni.
Arra is vigyáznunk kell, hogy ne vetítsük ki a gyerekre a saját problémánkat olyankor, amikor betegek fáradtak, éhesek vagyunk, vagy éppen nem vagyunk lelkesek.
Amikor a gyerekeink nehézségei mögött meghúzódó okokkal foglalkozunk, akkor úgy fogjuk találni, hogy a szokásos kapcsolatunk velük békés és együttműködő, s ez segít minket is és őket is könnyebben fejlődni a Krisna-tudatban.
Forrás: Az alábbi írás Urmilá mátádzsí tollából származik, és a Vissza Istenhez