Visszatalálás az Isten által adott erkölcshöz: a dharma parancsolataihoz.
Az erkölcsi szabályok fontossága a mindennapi viselkedésben
Életünk során állandó kapcsolatban vagyunk a környezetünkben lakó emberekkel és más élőlényekkel, valamint egyéb, a környezetünket alkotó élettelen dolgokkal. Tevékenységeink során szabályoznunk kell a viselkedésünket, hiszen mindig figyelembe kell vennünk a körülményeket és más élőlények érdekeit is. Amennyiben a cselekedeteink összhangban állnak az adott társadalom pillanatnyi értékrendjével és az azon alapuló elvárásokkal, tetteinket erkölcsösnek tekintik. Az erkölcs tehát egy olyan szabályrendszer, amely által szabályozhatjuk saját viselkedésünket, ugyanakkor mások viselkedését is egy közös mérce alapján ítélhetjük meg. Ezzel a gondolattal cseng egybe az Akadémiai Kiadó Értelmező Kéziszótárában található meghatározás is, mely szerint: az erkölcs valaki, vagy valami magatartását irányító, annak megítélését segítő, társadalmilag helyesnek tekintett szabályok összessége, illetve ezek megvalósulása.
Az erkölcs viszonylagos értelmezése
Az erkölcsösség fenti módon való értelmezése sok probléma forrása lehet, mivel az erkölcs alapjául az egyének vagy közösségek változó értékrendjét teszi meg. Ez különösen eltérő kultúrájú egyének találkozásakor okozhat gondot. A kannibálok például az európaiaktól nagyon eltérően értelmezik az emberi jogokat, és ha foglyul ejtenek valakit, az könnyen az asztalra kerülhet egy ünnepi ebéd formájában. Az európai politikusoknak nagy gondot okoz annak a megértése, hogy például az Egyesült Államok miközben az emberi szabadságjogok világszintű védelmezőjeként lép fel, miért engedélyezi a halálbüntetést, amelynek eltörlése az Európai Unióban már az Unióhoz való csatlakozásnak is alapvető feltétele. Az arab világban a tolvajoknak a kezét veszik, a hűtlen asszonyt pedig halálra kövezik. Indiában a nők, az idősek, a gyerekek és a papok teljes körű társadalmi védettséget élveznek, ugyanakkor az állatok közül a tehenek megöléséért a vallási szabályok szerint még halálbüntetés is kiróható.
További, még súlyosabb problémát okoz egy társadalmon belül, ha az erkölcs relatív felfogása az erkölcsi szabályok folyamatos és gyors hanyatlásához vezet. Nagyon jól megfigyelhető ez például a Római Birodalom ezeréves történetében. Róma a várost alapító Romulus szigorú, vallásos erkölcsössége talaján született meg, és ugyanez az erő tette a világ urává, míg végül késői leszármazottainak erkölcstelensége és esztelen érzékkielégítése a hanyatlását, majd a bukását okozta.
Persze nem kell a történelemkönyveket bújnunk ahhoz, hogy példákat találjunk a rohamos erkölcsi hanyatlásra. Hogy messzebb ne menjünk, elég csak végignéznünk a mai magyar társadalom siralmas helyzetén. Miközben társadalmunk vezető politikusai előszeretettel „prédikálnak” az „értékközpontú politizálás” szükségességéről, a mai magyar társadalom a teljes erkölcstelenségbe merült. Az egyéb drámai problémákról nem is szólva, elég, ha csak az elmúlt pár évtized alatt korlátlanná váló szexuális életet és annak közvetlen következményeit nézzük. A család intézménye gyakorlatilag szétesett, hiszen ma a házasságok több mint fele válással végződik, nem beszélve arról, hogy ma már sokan meg sem házasodnak, csak folyamatosan cserélgetik élettársaikat és szexuális partnereiket. Nem csoda, hogy így az újszülöttek egynegyede házasságon kívül születik. Ez a helyzet nyilvánvalóan súlyosan veszélyezteti a gyermekek egészséges fejlődését. De szarkasztikusan még azt is mondhatnánk, hogy ők még mindig „elég jól jártak”, hiszen közismert tény, hogy ma 100 élve születésre 72 abortusz jut. Ez konkrétan azt jelenti, hogy Magyarországon évente mintegy 69 000 magzatot gyilkolnak meg édesanyjuk tudatos közreműködésével, az állam által szentesített és támogatott módon. Ezt a jelenséget, nevezetesen, hogy maga az állam bátorítja és támogatja a polgárai körében zajló iszonyatos méretű népirtást, minden bizonnyal társadalmunk skizofréniájának tekinthetjük.
Az erkölcs abszolút értelmezése
Az erkölcs csak akkor teljesítheti be az életünkben neki szánt szabályozó szerepét, ha eljutunk az erkölcsiség általános és alapvető szabályainak megértéséhez, és megtaláljuk a mindenkire egyaránt vonatkozó, örökérvényű erkölcsi rendszert, annak teljes tökéletességében.
A mai erkölcsi rendszer viszonylagossága főként abból fakad, hogy a mindenkori társadalom képlékeny értékrendjén túl nem tartalmaz semmiféle szilárd irányelvet azzal kapcsolatban, hogy kinek kell megfelelnünk, kit kell elégedetté tennünk a szabályok betartásával.
A megoldás az erkölcsnek egy olyan definíciója, mely kiküszöböli az említett hiányosságokat, nevezetesen: az erkölcs a tevékenységeinket irányító azon szabályok összessége, amely által a Legfelsőbb Autoritás velünk szemben támasztott elvárásainak.
A Legfelsőbb Autoritás csak egy olyan tökéletes személy lehet, aki mindenkinél kiválóbb, következésképp, aki egy mindenki felett álló abszolút tekintély. Nyilvánvalóan csak egyetlen ilyen személy létezik. Ő nem más, mint az Abszolút Igazság, azaz az Istenség Legfelsőbb Személyisége, Srí Krisna.
Az Isten által adott erkölcs : a dharma parancsolatai
Velünk szemben támasztott elvárásait Krisna kinyilatkoztatott szentírásokban, a Védákban megfogalmazott szabályokon keresztül tudatja velünk. Ezek az erkölcsi szabályok egyben a vallás alapelvei az Istenség Legfelsőbb Személyiségének közvetlen parancsai, melyeket a Védák nyelvén, szanszkritul, dharmának neveznek.
A Védák célja az, hogy megvessék ezeknek az elveknek az alapjait a Legfelsőbb Úr utasításainak megfelelően, aki a legismertebb védikus szentírás, a Bhagavad-gítá végén nyíltan kijelenti, hogy a vallás legfelsőbb elve nem más, mint meghódolni egyedül Őelőtte.
Az erkölcsös élet négy alapszabálya
A védikus elvek az Istennek való engedelmességre és teljes meghódolásra ösztönöznek mindenkit. Arra utasítanak bennünket, hogy ha bármilyen tekintetben előre akarunk lépni az életünk során, kerüljük az erkölcstelen cselekedeteket. A korlátozó utasítások a következők:
1. Ne létesíts semmilyen szentségtelen kapcsolatot az ellenkező nemmel, azaz nemi életet csak házasságon belül, gyermeknemzés céljából élj.
2. Ne mészárold szükségtelenül az állatokat, azaz légy vegetáriánus (ne egyél húst, halat és tojást).
3. Ne légy a mámor lealacsonyító szokásainak rabja, azaz ne fogyassz alkoholt, kábító- és mámorító-, valamint egyéb ajzó és élénkítő szereket.
4. Ne légy a szerencsejáték lealacsonyító szokásának rabja.
Bizonyára kellemetlen az a felismerés, hogy – még ha passzívan is, hiszen: „bűnösök közt cinkos, aki néma” – valójában mi is egy olyan elvtelen társadalmi rendszer fenntartásában működünk közre, melynek központi mozgató rugója nem más, mint a korlátlan érzéki élvezet a fenti szabályokban említett négy bűnös tettben való elmerülés révén.
Miközben magunk is elszántan próbálkozunk, hogy valahogy boldogok legyünk e hamis, a környezetünket maximálisan kihasználó módon, elfelejtjük, hogy mások eközben hasonló lelkesedéssel bennünket próbálnak kihasználni, a saját ún. boldogságukra hivatkozva. Ez a mentalitás a társadalmat végső soron teljes káoszba, az egyéneket pedig a teljes kétségbeesésbe és boldogtalanságba taszítja.
Az élőlények csak akkor lehetnek boldogok, ha vágyaik és tetteik összhangba kerülnek Krisnának a védikus szentírásokon keresztül kinyilatkoztatott akaratával, ahogy ezt a Bhagavad-gítában (16.23–24) kijelenti:
„Aki félredobja a Védák parancsolatait, és saját kénye-kedvére cselekszik, az sem a tökéletességet, sem a boldogságot, sem a legvégső célt nem éri el. Az írások útmutatásából kell megérteni, mi a kötelesség és mi nem. Miután az ember megismerte a szabályokat, cselekedjen úgy, hogy fokozatosan felemelkedhessen általuk.”
Tudatos felelősségvállalás és példamutatás
Ezeket az erkölcsi elveket – melyek követése valójában minden civilizált emberi lény alapvető kötelessége – különösen a közösségek tiszteletreméltó vezetőinek, a papoknak és a lelki vezetőknek, a tanároknak, a társadalom tanult értelmiségi rétegének, a vallásos embereknek és az állam végrehajtó hatalma tagjainak kell betartaniuk.
Ha ezek az emberek nem követik szigorúan a fenti szabályokat, nem várhatjuk el az állam egyetlen polgárától sem, hogy kövesse az erkölcsi alapelveket. Sajnos, napjainkban azt látjuk, hogy erkölcstelen emberek is csupán azáltal, hogy a politikai pályát választják, nagy hangú követelőzésükkel és az egyszerű emberek félrevezetésével olyan vezető pozícióba kerülhetnek, amire teljesen alkalmatlanok, és amit egyáltalán nem érdemelnek meg.
Egy olyan embernek, aki valóban felelősséget érez a társadalom fejlődéséért és az élőlények jólétéért – különösen, ha pozíciójánál fogva vezető szerepet tölt be –, tudatos erőfeszítéssel törekednie kell a fenti elvek betartására, hogy példája követésével mások is felemelkedhessenek a környezetében.
Gaura Sakti dász