A Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola (BHF, www.bhf.hu) 2014. november 13-án, hagyományaihoz híven immár kilencedik alkalommal rendezte meg tudományos szimpóziumát, a Létkérdés Konferenciát (www.letkerdes.hu). Az egész napos program témája ezúttal a dharma: a vallás, az erkölcs elvei voltak. Az ősi indiai szentírások tanításai alapján, az előadók a dharma négy lába, négy pillére mentén járták körbe a napjainkban oly aktuális és elgondolkodtató témát. Vagyis a tisztaság, a kegyesség, a lemondás és az igazmondás alkották a rendezvény programjának tematikus vázát.
Az első hallásra esetleg túlságosan elméletinek, száraznak tűnő témakör valójában nagyon is gyakorlatias, mindennapjainkat, boldogságunkat meghatározni képes kérdésekkel foglalkozik. Életünk legalapvetőbb történéseiben gyakran érnek bennünket olyan jelzések, döntési helyzetek, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy helyesen, az erkölcsi elveknek megfelelően kellene cselekednünk. Vajon felismerjük ezeket a helyzeteket? Felismerjük azokat a pillanatokat, amikor egy döntésünkkel valójában jövőnk boldogulását segítjük elő, vagy inkább akadályozzuk azt? Ha sejtjük is, hogy mit kellene tennünk, hajlandók vagyunk-e betartani az erkölcsi útmutatásokat és áldozatot hozni annak érdekében, hogy boldog, örömteli és tartós elégedettséget biztosító életet élhessünk?
A kulcsfontosságú kérdés mégis az, amit a konferencia címében szereplő József Attila verssor is feszeget: megéri-e a mai világban erkölcsösnek lenni és helyesen cselekedni, amikor azt látjuk, hogy sokszor azok jutnak látványosan előre, azok boldogulnak jobban, akik nem tartják be olyan aggályosan az erkölcsi szabályokat és a törvényeket?A konferencia előadói,a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola neves oktatói ezekre a kérdésekre keresték a választ.
A konferenciának idén is a Corner Rendezvényközpont adott otthon. A rendezvény moderátora/háziasszonya Képes Andrea, a Főiskola jógaoktatója volt.
Az előadásokat délelőtt fél 10-től Malay Mishra indiai nagykövet nevében Nateshan Satyamurty, az indiai nagykövetség politikai titkára és Dr. Sonkoly Gábor (Rádhanátha Dásza) az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettese, a BHF címzetes főiskolai tanára nyitotta meg.
Nateshan Satyamurty felvezetőjében általános betekintést nyújtott a témába: az etika, az erkölcs, a dharmafogalmát járta körbe. Előadásában hangsúlyozta, hogy az örök isteni törvény, a dharma világítótoronyként szolgál mindannyiunk számára, vagyis segít eligazodni abban, hogy igaz életet élhessünk ebben az anyagi világban. Nemcsak megmutatja, hogyan kell élni, de általa fejleszthetjük személyiségünket, lelki fejlődést érhetünk el, végső soron pedig visszajuthatunk Istenhez.
A politikai titkár úr dharmáról szóló erkölcsi és elméleti bevezetője után Dr. Sonkoly Gábor„India ma és a dharma” című előadásában indiai élményeit osztotta meg a közönséggel, azt bizonyítandó, hogy a dharma, az isteni erkölcsi törvény hogyan képes a mai napig békés módon összetartani az Indiai Köztársaság hatalmas, komplex és az anyagi világ problémáitól nem mentes társadalmát. Az előadó prezentációjában arra kívánt rávilágítani, hogy a gazdag spirituális hagyományokkal rendelkező ország az erkölcsi elvek követésével sok szempontból jó példaként szolgálhat.
A program első felében – az egyórás ebédszünetig – további három előadást hallgathatott meg a nézőközönség.
Dr. Banyár Magdolna (Mahárání Déví Dászí), a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola rektora és főiskolai tanára „Az erkölcs szerepe és jelentősége az ember életében. Problémafelvetés” címmel tartott előadást. Szellemesen induló prezentációjában az „Egy hely a nap alatt” c. 1951-ben készült amerikai film képkockáival, a főszereplő élethelyzetének bemutatásával kívánta illusztrálni a konferencia központi kérdéskörét. Az eladó arra kereste a választ, hogy mai világunkban, ahol egymással rivalizáló értékrendszerek határozzák meg az emberek gondolkodását és cselekvését, és ahol az erkölcsös embert gyakran tekintik ostobának és baleknak, megéri-e erkölcsösnek lenni és helyesen cselekedni? Hogyan tudjuk valamiről, hogy helyes vagy helytelen, jó vagy rossz, és mi alapján érdemes egyáltalán tájékozódni? Az alapfogalmak tisztázása után a nyugati filozófia görög gyökerei és a védikus erkölcstan ismertetésén és összehasonlításán keresztül végül arra a következtetésre juthattunk, hogy mindkettő, ha más úton is – előbbi a filozófiai gondolkodás, utóbbi a védikus szentírások alapján –, de nagyon hasonló eredményre jut, így egy nyugati kultúrában élő közönség számára is relevánsak a dharma elvei vagy fő erényei: a lemondás, a tisztaság, a kegyesség és az igazmondás. E négy erény követésével az evilágban létező legnagyobb boldogság érhető el, de a végső boldogság, vagyis az önmegvalósítás, az Istenhez való visszatérés eléréséhez is feltétlenül be kell tartani őket. Az előadás zárásaként a hallgatóság jutalma a prezentáció kerettörténetét adó film utolsó képkockáinak megtekintése volt.
A rektorasszony prezentációját követően a dharma négy pilléréről hallgathatott meg előadásokat a közönség.
IGAZMONDÁS
„A szatjam, az igazmondás azt jelenti, hogy a tényeket mások érdekében változatlanul kell közölnünk, s nem szabad eltorzítanunk.”
(Srímad-Bhágavatam 1.17.25, magyarázat)
Jeney Rita (Amritánanda Déví Dászí), a BHF adjunktusa a dharma 4 pillére közül az igazmondásról beszélt. Mondanivalóját számos védikus szentírásból vett, és a magyar irodalom néhány jeles képviselőjétől származó idézettel színesítette, támasztotta alá. Jelen korunkban, a kali-jugában (vaskorban) a dharmát szimbolizáló bika négy lába közül már csak az igazmondás maradt meg, s az idő előrehaladtával ez is eltűnik majd. Mégis, akkor miért van szükség igazmondásra? – vetette fel a kérdést az előadó. A prezentáció során először a hazugság kérdéskörét jártuk körbe. Amritánanda Déví Dászí definiálta a fogalmat, majd a pszichológia területére kalandozva rávilágított arra, hogy a hazugság voltaképpen az agy fejlődésének természetes velejárója. Szó esett a hazugságok fajtáiról, erkölcsi megítélésről, skálájáról, illetve motiváció szerinti csoportosításáról is. Ezt követően az előadó megválaszolta azt a nagyon fontos kérdést is, hogyha a hazugságra való hajlamunk természetes fejlődés eredménye, akkor mégis „mi a baj a hazugsággal”, miért rossz a hazugság. Ezt követően a védikus irodalom alapján vizsgálta tovább a kérdést, megjegyezve, hogy a szentírások sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek az igazmondásra, vagyis elsősorban a kérdés pozitív oldalával foglalkoznak. Az igazmondásra (szatjam) mindenképpen törekedni kell, mind egymással, mind önmagunkkal szemben. Ennek pedig az a leghatékonyabb eszköze, ha folyamatosan emlékeztetve vagyunk az erkölcsi elvekre, vagyis például naponta olvassuk a szentírásokat.
KEGYESSÉG
„Óh, nemes szívű! Itt állok előtted, hogy szolgáljalak. Kérlek, fogadj el, s légy hozzám kegyes! Egy úriember legfontosabb kötelessége, hogy megkönyörüljön a szenvedőn.”
(Srímad-Bhágavatam 4.27.26)
Az ebédszünet előtti utolsó prezentációt Dr. Tóth-Soma Lászlótól (Gaura Krisna Dásza) hallgathatta meg a közösség, aki „Kegy-könyörületesség-együttérzés az emberi társadalomban” címmel a kegyesség erényét vette górcső alá. A kegyesség gyakorlása alapvető elv, amelyről sajnos kezdenek az emberek megfeledkezni. A dharma e pillérét több szempontból is vizsgálta az BHF főiskolai tanára és rektorhelyettese. A kegyesség kifejezhető például a fizikai test szintjén, mentális-érzelmi és lelki-transzcendentális szinten is. De vizsgálható a kérdés a másik oldalról, az erőszak irányából megközelítve is. Így szó esett az erőszak fajtáiról és megjelenéséről, figyelmeztető jeleiről, így a táplálkozás kapcsán felmerülő, továbbá a médián keresztül, illetve a családon belül megjelenő erőszakról, és a háborúkról. Bár az emberiség öntudatra ébredésének számos jele ma már kézzelfogható, ezek semmi esetre sem jelentenek végleges megoldást. A védikus irodalom nemcsak a kegyesség elhanyagolásának okaira mutat rá, de megoldást is kínál. Az önmegvalósítás, vagyis a Legfelsőbb Úrral való kapcsolat felébresztése az, amely segíthet ebben. Az előadó konkrét javaslatot tett: a kegyesség gyakorlásához szükséges életprogram főbb kulcsszavaival látta el közönségét. Végül kitért arra is, hogy ezen erény gyakorlásával legyőzhető az egoizmus, és béke és boldogság költözhet a szívbe.
TISZTASÁG
“A tisztaság szükséges mind az elme, mind a test számára. Az egyszerű testi tisztaság segít valamilyen mértékben, az elme tisztasága azonban elengedhetetlen.” (Srímad-Bhágavatam 1.17.25)
A dharma következő pilléréről, a tisztaságról, Dr. Schnitchen Csaba (Száksi-gópála Dásza) a BHF docense, tanszékvezetője tartott prezentációt. „Tiszta szívvel – A tisztaság elve a védikus irodalom tanításai szerint” c. előadásában először a tisztaság jelentőségéről és szintjeiről beszélt, majd annak hiányából, a szennyezettségből származó problémákat taglalta. A tisztaság költséghatékony megoldás a betegségek megelőzésében, így külön figyelmet szentelt a kézmosás kérdésének. Ezt a tisztaság és a szexualitás témája követte, amelyben részletesen kitért a nemi úton terjedő fertőzésekre, betegségekre, továbbá a nem kívánt terhesség problémájára, és mindezek következményeire is. A problémák valójában egy közös okra vezethetők vissza: a mások jogait és a kockázati tényezőket figyelmen kívül hagyó, felelőtlen módon gyakorolt szexualitásra, amely a védikus szentírások szerint megegyezik a házasság előtti (házasságon kívüli) és nem a gyermeknemzést szolgáló nemi élettel. Az előadást kisfilm és sok statisztikai adat tette szemléletessé. A tisztaságot azonban nemcsak külsőleg szükséges megvalósítani. A belső tisztaság még ennél is fontosabb. A tisztaság az a tulajdonság, hogy valódi azonosságunkkal összhangban cselekszik az ember. Ezért el kell kezdenünk megismerni valódi önazonosságunkat és el kell kezdenünk azzal összhangban cselekedni! Kezdjük el használni a szabad akaratunkat! Az előadás végén szó esett még röviden az anyagi természet három kötőerejéről is: a tamasz (tudatlanság), a radzsasz (szenvedély) és a szattva (jóság) gunákról.
LEMONDÁS
„Aki önfegyelmezett, nem ragaszkodik, és nem törődik az anyagi élvezettel, az a lemondás gyakorlatával eléri a visszahatásoktól mentes legtökéletesebb állapotot.”
(Bhagavad-gítá 18.49)
A rendezvény utolsó előadója, Magyar Márta (Mandzsarí Déví Dászí)„Önkontroll: Út a szabadsághoz” c. prezentációja a dharma negyedik elemével, a lemondással foglalkozott. Az előadó bevezetőjében általános képet festett a jelen korról, amelynek markáns jellemzője az, hogy az emberek minimális erőfeszítéssel szinte azonnal akarnak mindent. A vásárlási kényszer, a káros szenvedélyek mind ennek az attitűdnek a negatív megnyilvánulási formái. Ezzel szemben az önkontroll erősíti az eltökéltséget, segíti a kívánt hosszú távú eredmény elérését, békéssé és szabaddá tesz, segíti az önmegvalósítást. Bár az érzéki élvezet automatikusan elérhető, mégis érdemes időt és energiát fektetni az erényes élet kialakításába, és nem kell megriadni attól, ha az kezdetben keserű, mert idővel egyre édesebbé válik. Az elme az intelligencia által irányítható, érdemes tehát fejleszteni. Szó esett még elégedettségről és ragaszkodásról is. Az előadás fő mondanivalója, hogy az önkontroll gyakorlása – bármilyen meglepő is első hallásra – szabadsághoz vezet. Az előadó prezentációja végén listát nyújtott át hallgatóságának azokról az eszközökről, módszerekről, melyek segítségével a lemondás képessége fejleszthető. Így a szükségletek és igények szétválasztása, a tisztaság, a rendszerezett élet, a böjt, a komfort-zónából való kilépés, a káros szenvedélyektől való tartózkodás, a megfelelő társaság megválasztása és a lelki gyakorlatok végzése.
Az előadásokat 15 órától másfél órás FÓRUM követette, ahol a közönség kérdéseket intézhetett a konferencia öt előadójához. Ennek keretében számos izgalmas téma megbeszélésére adódott lehetőség. Így például a rendezvény azon résztvevői, akik számára első hallásra túlságosan elérhetetlennek tűnt a dharma követése, ők is biztatást kaptak – az előadók személyes példáján keresztül – arra, hogyha csak fokozatosan is, de érdemes és lehetséges életük részévé tenni az igazmondás, a kegyesség, a tisztaság és a lemondás erényeit.
A konferencia záró programjaként kellemes hangulatú mantra meditációs koncertre került sor. A Főiskola munkatársai mellett Gunagrahi Dásza zenekarának tagjaiból verbuválódott formáció szórakoztatta a közönséget este fél 6-ig.
A résztvevők idén is kedvükre válogathattak a lakto-vegetáriánus büfé ízletes, Istennek felajánlott, így karmamentes ételei közül, illetve vásárolhattak a Főiskola tudományos folyóirata, a TATTVA (www.tattva.hu) legújabb számából, amely többek között a tavalyi, a meditáció témáját tárgyaló Létkérdés Konferencia előadásait adta közre.
A teológiai témát felvonultató idei rendezvény is sok érdeklődött vonzott, mintegy 250 fő vett részt a IX. Létkérdés Konferencián. Reméljük, mindenki jól szórakozott, és sok hasznos ismeretre tett szert a dharmáról, illetve annak négy pilléréről, a négy fő védikus erényről, amely mindenkinek lehetőséget biztosít arra, hogy az evilágban létező legnagyobb boldogságot megtapasztalhassa, majd elérje az önmegvalósítást és visszatérhessen Istenhez.