Ez a történet az ősi Indiában játszódott, erdők és falvak övezte szépséges területen, amit úgy hívnak, hogy Vrindávan. Vrindavan az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Krisnának az otthona. Krisna ötezer évvel ezelőtt élt a Földön sok-sok barátjával, rokonaival, háziállataival. Számtalan gyönyörű kedvtelést mutatott be, hogy minden egyes embert magához vonzzon. Néhány barátját gopának, tehénpásztorfiúnak hívta, néhányukat pedig gopiknak, tehénpásztor lányoknak. Egyszerűen és békében éltek, harmóniában a természettel.
Ebben a történetben megismerheted Krisna sok társát, de közülük is leginkább kedvenc gopiját, Rádháránit, és vicces barátját, Madhumangalát, aki egy papcsaládból származik. Ugyancsak megismered Vrindávan különleges helyeit, mint például a Govardhan hegyet, a Rádhá Kundát, a Maljahári Kundát és a Jamuná folyót. A Govardhan hegy az a hely, ahol Krisna tehenei naphosszat legelésznek, Krisna és barátai pedig időközben játszanak és ebédelnek. A ’kunda’ szó tavat jelent, így a Rádhá Kunda Rádháráni tava és Krisna kedvelt helye. A Jamuná az a folyó, ahol Krisna és barátai fürdeni szoktak a nagy hőségben. Most mind meglátogathatod ezeket a helyeket.
Egy nap Srímati Rádháráni elment Nandagrámba, hogy meglátogassa Krisna szüleit: Nanda Mahárádzsot és Jasodá mamát. A palotában összetalálkozott Jasodá mamával, aki nagyon szerette Rádháránit. Mi több, Jasodá annyira szerette a lányt, hogy azt kívánta, bárcsak Krisna menyasszonya lenne. Jasodá sokszor gondolt Rádháráni értékes tulajdonságaira és arra, hogy mennyire tökéletesen illik az ő szeretett fiához, Krisnához.
Jasodá mama átölelte Rádháránit és beljebb invitálta a palotába. Amint Jasodá megpillantotta Rádhá fiatal szépségét, és arra gondolt, hogy ő lehetne a tökéletes menye, Jasodá nem tudott tovább uralkodni az érzésein – szemeit könnyek öntötték el.
Megfogta Rádháráni lótuszra hasonlító kezeit és bekente kurkuma péppel. Ha egy asszony ilyet csinál Indiában, az azt jelenti, hogy a fia és a lány ezentúl eljegyzett pár, továbbá a szülők áldását is jelenti a házasságra. Persze Jasodá mama cseles volt, mert Rádháráni szülei még semmit sem tudtak az eljegyzésről.
Miután Rádháráni megértette, mi is történt, elszomorodott. Ilyen dolgok csak a nagylányokkal történnek a faluban. Gyorsan elfutott Nanda palotájából és csak rohant egyenesen az otthona melletti tóhoz. Elkezdte lemosni a festéket a kezéről, amitől a tó vize sárgára színeződött. Amikor a falu asszonyai meglátták a sárga tavat, egyből kitalálták Jasodá tervét és szaladtak Rádháráni szüleihez, hogy elújságolják a hírt.
Rádháráni aggódott, hogy a szülei biztosan szomorúak lesznek a hír hallatán. Végül szégyenlősen hazaballagott. Nagyon meglepte a látvány, amikor meglátta a szüleit a lépcső tetején állva, ölelésre tárt karokkal. A szülők izgatottak voltak Jasodá terve hallatán és örömükben táncoltak. Ők is mindig arra gondoltak, hogy Krisna és a leányuk, Rádháráni mennyire tökéletes párt alkotnak és most álmaik válnak valóra.
Indiában az a szokás, hogy miután a leány kezét befestették kurkumával, a lány szüleinek ajándékot kell vinniük a fiú szüleinek. Így hát Vrishabhánu Mahárádzs megrakott egy gyönyörű ezüst tálcát ékszerekkel, és egy szolgájával elküldte Nanda királynak és Jasodá mamának. Amikor meglátták a csodálatos ajándékot, szívük megtelt boldogsággal és táncra perdültek. A hír a falu lakóihoz is eljutott, akik Nanda palotájához futottak és énekelni, táncolni kezdtek. Mindenfelé hallani lehetett, ahogy azt zengték ’Rádhé Sjáma! Rádhé Sjáma!’
Krisna szülei is elhatározták, hogy ajándékot küldenek Rádhá szüleinek. Hirtelen azonban elszomorodtak, mert erre gondoltak, ’Ó, Istenem! Vajunk és joghurtunk van elég, de drágakő és arany alig! Mit küldjünk akkor Vrisabhánunak és Kírtidának?’ Ezek a gondolatok viszont hamar elszálltak, mert Nandának és Jasodának sok vendégről kellett gondoskodni, akik az eljegyzés ünneplésére érkeztek. Krisna épp ekkor surrant be a szobába és magához vette a nagy tálca ékszert. Kiment az istálló melletti mezőre és óvatosan elásta az ékszereket a földbe. Azon nyomban fák nőttek ki az ékszer-magokból, virágba borultak és gyümölcsök helyett lélegzetelállító drágakövek termettek rajta. Krisna berohant a palotába, hogy megkérje szüleit, segítsenek leszedni a csodás ékszer-gyümölcsöket. Nanda és Jasodá egy egész ökrösszekeret telepakolt drágakövekkel, és elküldték Vrisabhánu királynak és Kírtidá mamának.
Amikor Rádháráni szülei megkapták a teli szekér drágakövet, annyira megörültek, hogy hívták Paurnamászit, Vrindávan guruját, hogy elmondják neki a jó hírt. Ám amikor Paurnamászi meghallotta a házasság tervét, elgondolkozott magában. ’Amikor eljön az idő, feltételezésem szerint, Rádháráni Abhimanyuhoz fog férjhez menni. De nézzük csak az asztrológiai térképemet!’ Ekkor elmondta a szülőknek, hogy most nem alkalmas az időpont az esküvőre. Paurnamászi a horoszkópra nézett és így folytatta, ’A hold, a nap és a csillagok most nem állnak kedvező pozícióban. Ha Rádhá és Krisna összeházasodnak, akkor a kapcsolatuk nem lesz örök.’
Mindenki csalódott volt, de teljes mértékben megbíztak Paurnamásziban, hogy idővel Krisna minden vágyát teljesíti majd, ahogy eddig is tette.