Egy napon Krisna és Balaráma, barátaik társaságában a Govardhan hegy közelében legeltették a teheneket. Mathurában eközben a gonosz Kamsza király kiadta a parancsot Arisztászura démonnak, hogy pusztítsa el esküdt ellenségét, Krisnát.
Arisztászura, Kamsza irigy démoni szolgája, hogy teljesítse küldetését, felvette egy óriási bika misztikus alakját és belépett Vrindávanába, ahol zaklatni kezdte a lakókat. A szörnyű hír hallatára, hogy megjelent egy démon Vrindávanában és zaklatja a lakókat, Krisna és Balaráma barátaikkal együtt rohantak a városba, hogy harcba hívják a bikadémont. Ahogy Krisna megállt a bika előtt, a démon nagyon mérges lett és hangosan üvöltött. Hirtelen megindult Krisna felé, hogy szarvaival felöklelje. Ám ehelyett Krisna megragadta a szarvait, megpörgette maga körül, úgy, hogy a démon elvesztette öntudatát és mozdulatlanul hevert a földön. Miután magához tért, még dühösebb lett. Arisztászura ismét megindult Krisna felé, aki könnyedén elkapta szarvait, és akkora erővel csapta a bikát a földhöz, hogy az nyomban szörnyethalt.
Vrindávana minden lakója gratulált Krisnának. Rádháráni és a gópik véleménye szerint azonban Krisna túl büszkén viselkedett. A gópik azzal ugratták Krisnát, hogy a bika megölésével beszennyezte magát, hiszen a bika a vallás jelképe. Csak úgy tisztulhat meg, ha India összes szent folyójában megfürdik, állították.
Krisna rájött, hogy a gópik csak ugratják őt. Nagy erővel belenyomta lábát a földbe és egy nagy tavat hozott létre. India összes folyóját megkérte, hogy jöjjenek el Vrindávanába és öntsenek vizet az új tómederbe. Így fürdött meg Krisna a szent folyók vizében, és tisztult meg a bika megölésének bűnétől, egyúttal teljesítette a gópik követelését is.
Krisna hencegni kezdett Rádháráni és a gópik előtt, hogy csak egy hatalmas személy képes létrehozni egy ilyen nagy és gyönyörű tavat. Rádháráni nagyon mérges lett ettől a büszke hencegéstől. Nem tűrte tovább Krisna hencegését a taváról, s hirtelen haragjában letörte egyik karkötőjét és lapátként használva elkezdte a saját tavát ásni Krisna új tava mellett. A gópik, ahogy meglátták Rádháráni tettét, ők is letörték a karkötőiket és ásni kezdtek. Rövid időn belül a tó már majdnem akkora lett, mint Krisnáé.
Látva Rádháráni új tavát, Krisna szent vizet ajánlott fel a tavából, hogy Rádháráni azzal töltse fel az új tavat. Rádháráni azonban visszautasította, mert szerinte a víz már szennyezett a tehénölés bűnétől. Ekkora Rádháráni elküldte a gópikat, hogy arany edényekben hozzanak szent vizet a Manaszi-gangából, hogy azzal töltsék meg az új tavat.
Abban a pillanatban az összes szent folyó megjelent Rádháráni előtt, és összetett kézzel könyörögtek, hadd töltsék meg a folyót szent vizükkel, mert ezzel a szolgálattal beteljesíthetnék az életüket.
Amint elkészült a tó és megtöltötték a gópik vízzel, Krisna rögtön beleugrott és megmerítkezett benne, Rádháráni és a gópik nagy örömére. Tapsolni, táncolni, és énekelni kezdtek nagy boldogságukban. Ekkor Krisna kijelentette, hogy az új tó neve mostantól Rádhá-Kunda, és aki szilárd hittel megfürdik benne, abban olyan szeretet fog kifejlődni Krisna iránt, mint amit Rádháráni érez.
Ezután Rádháráni ugrott be Krisna új tavába, megmártózott az összes szent folyó vizében és azt mondta, hogy aki megfürdik a Sjáma-Kundában, abban kifejlődik ugyanaz a szeretet, amit Krisna érez őiránta.
A gópik Rádhát és Krisnát egy közeli ligetbe hívták, majd imádatot ajánlottak fel nekik, s közben az isteni pár csodálatos kedvteléseiről és az egymás iránti örök szerelmükről szóló dalokat énekeltek.
