Benne lakozik (1) az igazmondás és (2) a tisztaság, s (3) nem tűri mások boldogtalanságát. (4) Benne nyugszik az erő, amellyel uralkodni lehet a dühön, (5) az önelégedettség, (6) az őszinteség, (7) az elme szilárdsága, (8) az érzékszervek szabályozása, (9) a felelősségérzet, (10) a kiegyensúlyozottság, (11) a türelem, (12) a nyugalom, (13) a hűség, (14) a tudás, (15) a lemondás az érzéki élvezetről, (16) az irányító képesség, (17) a lovagiasság, (18) a befolyás, (19) az erő, amely mindent lehetővé tesz, (20) a megfelelő kötelesség végzése, (21) a teljes függetlenség, (22) az ügyesség, (23) minden szépség teljessége, (24) a derű, (25) a jószívűség, (26) a találékonyság, (27) a nemesség, (28) a nagylelkűség, (29) a céltudatosság, (30) a tökéletesség minden tudományban, (31) a tettek helyes végrehajtása, (32) az élvezet minden tárgyának birtoklása, (33) a vidámság, (34) a rendíthetetlenség, (35) a kitartás, (36) a hírnév, (37) az imádat, (38) mentesség a büszkeségtől, (39) a létezés (mint az Istenség Személyisége), (40) az örökkévalóság, valamint tengernyi más transzcendentális tulajdonság, amely örökké jelen van Benne, és amelyet sohasem lehet elválasztani Tőle. Ez az Istenség Személyisége, az Úr Śrī Kṛṣṇa, minden jóság és szépség tárháza most befejezte transzcendentális kedvtelését a föld felszínén. Távollétében a Kali-korszak mindenhová kiterjesztette hatalmát, s ezt az állapotot látva vagyok oly szomorú.
MAGYARÁZAT: Ha meg lehetne számlálni a föld atomjait, miután porrá zúztuk, akkor sem lenne lehetséges felbecsülni az Úr felmérhetetlen, transzcendentális tulajdonságait. Azt mondják, hogy az Úr Anantadeva végtelen sok nyelvével megpróbálta felsorolni a Legfelsőbb Úr transzcendentális jellemzőit, s bár hosszú-hosszú éveken keresztül próbálkozott, az Úr tulajdonságait lehetetlen felbecsülni. A versben említett kijelentés az Úr jellemzőiről csupán arra szolgál, hogy felbecsüljük azokat annyira, amennyire az emberi lény képes látni Őt. aṁ ezek a tulajdonságok még így is számtalan további alcsoportra oszthatók. Śrīla Jīva Gosvāmi szerint a harmadik tulajdonságot, vagyis azt, hogy nem tűri el mások boldogtalanságát, két részre lehet osztani: (1) a meghódolt lelkek védelmezése, (2) a bhakták iránti jóakarat. A Bhagavad-gītāban az Úr azt mondja, hogy azt akarja, hogy minden lélek hódoljon meg egyedül Neki, Ő pedig biztosít mindenkit, aki így tesz, hogy megvédelmezi minden bűn visszahatásától. Azok a lelkek, akik nem hódoltak meg, nem az Úr bhaktái. Így tehát nem részesülhet mindenki különleges védelemben. A bhaktákkal szemben az Úr minden jóakaratát kimutatja, és azokra, akik szerető transzcendentális szolgálatát végzik, különösen gondot visel. E tiszta bhaktáinak útmutatást ad, hogy segítsen feladatuk végrehajtásában az Istenhez vezető úton. Az egyenlő bánásmód (10) tulajdonsága alapján az Úr mindenkihez egyformán kegyes, ahogyan a nap is egyenlően szórja sugarait mindenkire. Mégis sokan vannak, akik nem tudják, hogyan lássák hasznát a napsugaraknak. Az Úr azt mondja, hogy ha valaki meghódol Neki, az biztosíték arra, hogy Ő mindig megvédelmezi, ám akik szerencsétlenek, azok nem tudják elfogadni ezt az ajánlatot, és ezért a legkülönfélébb anyagi nyomorúságoktól szenvednek. Így bár az Úr mindenkinek egyformán jót akar, a szerencsétlen élőlények — csakis annak köszönhetően, hogy társaságukat rosszul választják meg — egyáltalán nem képesek elfogadni utasításait. Az Urat mindezért soha nem lehet hibáztatni. Őt csak bhaktái jóakarójának nevezik. Úgy tűnik, mintha bhaktáinak kedvezne, de valójában mindez az élőlényeken múlik: elfogadják-e vagy visszautasítják az Úr egyenlő bánásmódját.
Az Úr sohasem szegi meg adott szavát. Amikor védelmet ígér, ígéretét minden körülmények között megtartja. Az Úr tiszta bhaktájának az a kötelessége, hogy szilárd legyen feladata végrehajtásában, amellyel az Úr vagy az Úr hiteles képviselője, a lelki tanítómester bízta meg. Minden mást az Úr végez, szünet nélkül.
Az Úr felelősségérzete szintén egyedülálló. Valójában nincs feladata, mert minden munkáját különböző megbízott energiái végzik. Ám mégis elfogad önkéntes feladatokat, hogy transzcendentális kedvteléseiben különféle szerepeket játsszon. Kisgyermekként egy tehénpásztorfiú szerepét játssza, s Nanda Mahārāja fiaként tökéletesen végzi feladatát. Amikor pedig egy kṣatriya szerepét játszotta Vasudeva Mahārāja fiaként, a küzdeni akaró kṣatriya minden ügyességével rendelkezett. Egy kṣatriya királynak majdnem minden esetben harccal vagy leányrablással kell feleséget szereznie. Egy kṣatriya részéről az ilyenfajta viselkedés dicséretre méltó, abban az értelemben, hogy be kell bizonyítania hősiességét, hogy leendő felesége, aki egy kṣatriya leánya, láthassa vőlegénye bátorságát. Még Śrī Rāma, az Istenség Személyisége is bizonyságot tett bátorságáról, amikor nősülni készült. Eltörte a legerősebb íjat, amelyet Haradhanurnak neveztek, és így nyerte el Sītādevī, minden gazdagság anyjának kezét. Az esküvői ünnepségeken ez a kṣatriya szellem mutatkozik meg, s az efféle küzdelemben semmi rossz nincs. Az Úr Śrī Kṛṣṇa teljesítette ezt a kötelességét, mert bár több mint tizenhatezer felesége volt, minden esetben hős kṣatriyaként harcolt és nyerte el feleségei kezét. Tizenhatezerszer harcolni, hogy tizenhatezer feleségét megvédelmezze — ez minden bizonnyal csak az Istenség Legfelsőbb Személyisége számára lehetséges. Transzcendentális kedvtelései során minden tettében hasonló felelősségtudat mutatkozott meg.
A tizennegyedik tulajdonságot, a tudást további öt alcsoportra lehet osztani: (1) intelligencia, (2) hála, (3) a hely, a tárgy és az idő körülményeitől függő környezet megértésének képessége, (4) tökéletes tudás mindenről és (5) tudás az önvalóról. Csak az ostobák hálátlanok jótevőikkel szemben. Az Úr senkitől sem vár jutalmat Önmagán kívül, mert Ő teljes Önmagában, mégis úgy érzi, bhaktái tiszta szolgálata jutalom Számára. Az Úr hálát érez bhaktái iránt őszinte és feltétlen szolgálatukért, és szolgálatával próbálja viszonozni azt, bár a bhaktáknak szintén nincs ilyen vágy a szívükben. Az Úr transzcendentális szolgálata önmagában transzcendentális áldás a bhakta számára, ezért a bhakta nem vár el semmit az Úrtól. A sarvam khalv idam brahma védikus aforizma kijelentése alapján megérthetjük, hogy az Úr brahmajyotiként ismert sugárzásának mindenhol jelenlévő sugarai által belül és kívül mindent áthat, mint a mindenhol jelen lévő anyagi ég, és emiatt egyben mindentudó is.
Ami az Úr szépségét illeti, van néhány különleges jegye, ami megkülönbözteti Őt minden más élőlénytől, s ezen felül olyan különlegesen vonzó, csodálatos vonásai vannak, amelyek még Rādhārāṇīnak, az Úr leggyönyörűbb teremtményének elméjét is elragadják. Az Urat emiatt Madana-mohanának ismerik, aki még Cupido elméjét is vonzza. Śrīla Jīva Gosvāmi Prabhu alaposan elemezte az Úr egyéb transzcendentális tulajdonságait is, és megerősíti, hogy az Úr Śrī Kṛṣṇa az Istenség Abszolút Legfelsőbb Személyisége (Parabrahman). Felfoghatatlan energiái révén mindenható, ezért Ő Yogeśvara, minden misztikus erő legfőbb mestere. Ő Yogeśvara, ezért formája örök és lelki, az örökkévalóság, a boldogság és a tudás ötvözete. Akik nem bhakták, nem érthetik meg tudásának dinamikus természetét, mert megelégszenek csupán azzal, ha tudással teljes formájának örökkévaló aspektusát elérhetik. Minden nagy lélek arra vágyik, hogy tudásban egyenlő legyen Vele. Ez azt jelenti, hogy minden tudás elégtelen, ingatag és felmérhető, míg az Úr tudása mindig biztos és felmérhetetlen. Śrīla Suta Gosvāmi megerősíti a Bhāgavatamban, hogy bár Dvāraka lakói minden áldott nap láthatták az Urat, mégis egyre jobban és jobban vágytak arra, hogy újra láthassák. Az élőlények az Úr tulajdonságait felismerhetik mint végső célt, de sohasem lehetnek egyenlőek Vele. Ez az anyagi világ a mahat-tattva terméke, amely az Úr állapota, amikor misztikus szendergésében, a yoga-nidrāban az Okozati-óceánon álmodik, mégis az egész teremtés az Ő teremtése valódi megnyilvánulásának tűnik. Ez azt jelenti, hogy az Úr alvó állapotai szintén valódi megnyilvánulások. Emiatt mindent transzcendentális uralma ālā tud vonni, így bármikor és bárhol jelenik meg, azt a Maga teljességében teszi.
Az Úr, mivel Ő mindaz, amiről az előzőekben írtunk, fenntartja a teremtést, és ezáltal még ellenségeit is felszabadítja, akiket megöl. Még a legfejlettebb felszabadult lelkek számára is vonzó, ezért még Brahma és Śiva, a félistenek legjobbjai is imádják. Puruṣa-avatāra inkarnációjában szintén Ő a teremtő energia ura. A teremtő anyagi energia az Ő irányítása alatt működik, ahogyan azt a Bhagavad-gītā megerősíti (9.10). Ő az anyagi energia irányító kapcsolója, és hogy hatalmában tartsa az anyagi energiát a számtalan univerzumban, Ő minden univerzumban a számtalan inkarnáció eredeti forrása. Egyetlen univerzumban több mint ötszázezer Manu-inkarnáció van, a többi univerzumban megjelenő inkarnációk mellett. A lelki világban azonban, a mahat-tattvān túl, nincsenek inkarnációk, ott az Úr teljes értékű kiterjedései vannak jelen a különböző Vaikuṇṭhákon. A lelki világ bolygóinak száma legalább háromszorosa annak a számtalan univerzumnak, amely a mahat-tattvában van. Az Úr Nārāyana-formái nem mások, mint Vasudeva-formájának kiterjedései, és így Ő Vasudeva, Nārāyana és Kṛṣṇa egyidejűleg. Ő śrī-kṛṣṇa govinda hare murāre, he nātha nārāyana vasudeva, minden együtt. Ezért legyen valaki bármilyen kiváló, az Úr tulajdonságait nem mérheti fel.
Srīmad-Bhāgavatam, 1. Ének 16. fejezet 26-30.