„Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket.” – áll a Biblia első lapjain (Teremtés könyve 1.27.). Napjainkban, amikor jogvédő szervezetek rendületlenül igyekeznek felhívni a nők és férfiak közti esélyegyenlőtlenségre a világ figyelmet, továbbá mindezzel szinte párhuzamosan válik egyre elfogadottabbá az egyneműek házassága, és gyermekvállalása, mintha ennél az egy mondatnál még mindig nem tudnánk többet az egyházak nemi szerepekről alkotott nézeteiről.
Pedig érdemes lenne megvizsgálnunk a vallások szemszögéből a hagyományos férfi és női szerepeket, és a globális folyamatok révén ezekben bekövetkezett változásokat, hiszen így új nézőpontból is rálátást nyerhetünk a nemek közti egyenlőtlenségek mibenlétére. Az általános női és férfi szerepekről szinte minden vallás azonos alapelvek szerint vélekedik, melyek évezredes hagyományokra vezethetők vissza. A férfi klasszikusan a családfenntartó fél, míg a nők elsődleges feladata a háztartás vezetése, és a gyermeknevelés. Ám ezek a szerepek egyik vallási felfogás szerint sem teherként jelennek meg az egyének számára, akik egyenrangú társai egymásnak a kereszténységben éppúgy, mint az iszlámban, vagy a Krisna-hitnél.
– A nők és a férfiak, mint emberek egyenlők, azonos jogokkal rendelkeznek az élet minden területén, azonban nem azonosak – mondja dr. Anwar Zsuzsa, aki a Magyarországi Muszlimok Egyházán belül a Női Bizottság Magyar Szekciójának a vezetője. – A két nem fizikai, biológiai és pszichikai felépítése eltérő. Az iszlám ezeket a különbségeket nem akarja eltörölni, hiszen az társadalmi problémákhoz vezetne, hanem ezekre alapozva más szerepeket, feladatokat, felelősségeket ad a férfinak és a nőnek. Eszerint a férfi feladata a család eltartása, ezért a családban övé a vezető szerep. A család eltartása az anyagi ellátáson kívül testi, szellemi, lelki, vallási ellátást is magában foglal. A férj kikéri a feleség véleményét, tanácskoznak, és közösen döntenek, de kifelé a férfi képviseli a családot. A nő fizikai, biológiai és pszichikai felépítése alapján az iszlám szerint a család lelke. Az ő szerepe a családi fészek melegének biztosítása, a gyermekek nevelése. Mindez nem jelenti azt, hogy a nő nem dolgozhat, illetve nem járulhat hozzá a család fenntartásához. Ezt megteheti, de senki sem kötelezheti erre. Ugyanakkor, ha nő dolgozni szeretne, akkor a társadalmi munkamegosztásban is nőies, a nők természetéhez jobban igazodó munkákat ajánlatos végeznie, sőt vannak olyan munkák is, amit kifejezetten kívánatos, hogy nő végezzen, pl. a nőgyógyász szakorvos. Továbbá azt sem jelenti, hogy a férj nem segíthet az otthoni teendők elvégzésében a feleségének. Arról van szó, hogy miként a nőtől sem kérhető számon a család fenntartása, így a férjtől sem a házimunkák elvégzése. A férfi és a nő közötti kapcsolat, és a köztük lévő munkamegosztás vizsgálatánál azt kell szem előtt tartani, hogy nem egymással rivalizáló, ellenséges felekről van szó. Ellenkezőleg, ők egymás kiegészítői, segítőtársai.
Govardhana das, azaz Tornóczky Gusztáv, a Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közösségének kommunikációs referense hasonló, lelki eredetű különbözőségekről beszél, amelyek a Krisna-hit szerint a férfiak és a nők között alapvetően fennállnak, ám a család egységében ezek kiegyensúlyozottságot és az épülést biztosítják.
– A mi vallási hagyományaink kapcsolatban vannak az indiai társadalmi örökséggel, ahol nemcsak a férfiak dolgoztak, hanem a feleségek is, de az ő feladatuk más jellegű munka volt: gyermeket neveltek, a háztájra figyeltek, főztek. Ez volt úgymond a hagyományos szerep. A teológiánk szerint férfi és nő között Isten előtt nincsen különbség. Lelkiekben, mindenki ugyanúgy kedves Neki. A védikus pszichológia viszont azt mondja, hogy a férfi és a nő pszichéje között van némi eltérés. Ez egyáltalán nem negatív vagy pozitív különbségtétel, inkább csak egymás mellé állítja őket. Eszerint a férfiak általában vagy érzelmesek, vagy racionálisak, míg a nőknél egyszerre működik ez a kettő. Mind a kettőjüknek vannak persze erősségeik és gyengéik, de ettől nem jobb vagy rosszabb egyikük sem, ilyen kijelentés nincs a szentírásunkban. A férfiak felé a fő elvárás, hogy vállaljanak felelősséget a családért, tekintsenek magukra úgy, hogy az övék a kulcsszerep, méghozzá a család anyagi fenntartásában, és hogy biztos támaszai legyenek a feleségnek és a gyermekeknek. Nagyon vegyes a magyarországi Krisna-tudatú hívőknél is, hogy hogyan élnek. Van olyan férfi, aki otthon marad a gyerekekkel, míg a feleség dolgozik. Ezt a Krisna-hívők elfogadják, hiszen az elsődleges cél a családfenntartás, és ez felülírja a hagyományt. Napjainkban az az általános, hogy a férfiak és a nők is dolgoznak, hogy a család egysége biztonságban legyen.
Dr. Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem adjunktusa szintén a közös feladatvállalásra helyezi a hangsúlyt a különbözőségek kiemelése helyett, amelyre véleménye szerint a közéletben is törekedni kellene.
– Isten az embert férfivá és nővé teremtette, kettőjük kapcsolatát pedig megáldotta. Amikor férfi és női nemi szerepekről beszélünk a társadalomban, akkor elsősorban a közjó előmozdítása van előttünk, amin férfinak és nőnek együtt kell munkálkodnia. Nyilván vannak nemi különbségek és ebből fakadóan olyan értékek, amelyeket egyik vagy másik nem erőteljesebben tud kifejezni, ha erre lehetősége van. Ezért tarom rendkívül fontosnak a nemek kiegyensúlyozott társadalmi és politikai szerepvállalását.
A nemi szerepekről, és a hagyományos, férfi és nő alkotta kapcsolatról tehát hasonló állásponton vannak a vallási közösségek. Az azonos neműek párkapcsolata és házasságkötése azonban még ma is olyan téma, melyről erősen megoszlanak a vélemények, akár egyházon belül is.
– Házasság csak férfi és nő között jöhet létre. Ez a családalapítás feltétele. Azonos neműek nem képesek utódnemzésre. Egy teremtéssel ellentétes kapcsolatról lévén szó, az iszlám elítéli és tiltja az azonos neműek ilyen jellegű kapcsolatát – fejti ki dr. Anwar Zsuzsa az iszlám tanításokat.
Govardhana das a következőképpen fogalmazza meg a Krisna-tudatú Hívők Közösségének véleményét a témáról:
– Mi sem ellene, sem mellette nem vagyunk az azonos neműek párkapcsolatának. Előfordul, hogy megkérdezik a véleményünket ilyen kérdésekben, és akkor kifejtjük az álláspontunkat, de alapvetően nem szoktuk azt hangoztatni. A világtörténelemben mindig is voltak homoszexuálisok a társadalomban, és a Krisna-hívők közt is csakúgy, mint minden más vallás hívei között. Mi nem zárjuk ki őket sem az egyházból, sem a vallásgyakorlatból. Van helyük Isten előtt, hiszen ők is Isten teremtményei. Az egyházban lelkész funkciót nem tölthetnek be, viszont a gyülekezet aktív tagja lehetnek. Ha valakinek ilyen az irányultsága, akkor úgyis lesznek partnerei, és ha ezek közül egyet kiválaszt, aki az ő állandó partnere, azt jobbnak tartjuk, mintha több partnere lenne valakinek. De hogy ezt a kapcsolatot házassági rangra emeljék, azzal nem feltétlenül értünk egyet.
– Az egyház egységes álláspontjáról ezzel a kérdéskörrel kapcsolatban nem beszélhetünk – mondja dr. Orosz Gábor Viktor. – A szomszédos Ausztriában a református egyház megáldja az azonos nemű párkapcsolatokat, természetesen bizonyos feltételekkel. 2009 novemberében pedig Eva Brunnét – egy nyíltan leszbikus lelkészt – az evangélikus stockholmi egyházkerület püspökévé szentelték. Ez az egyik oldal. A másik a Szentírással összeegyeztethetetlennek tartja a meleg párkapcsolatokat. Sem egyházi szolgálatot nem vállalhat, sem pedig protestáns gyülekezet természetes tagja nem lehet homoszexuális, csupán akkor, ha lemond bűnösnek nevezett szexuális orientációjáról. Természetesen a két tendencia között léteznek más álláspontok. A gyülekezet közösségének befogadókészsége, a Szentírás értelmezése és sokszor az orvosbiológiai megállapítások teszik változatossá az egyes véleményeket. Mindez azt tükrözi, hogy sem a protestáns egyházakban, sem pedig a társadalomban nem létezik egységes vélemény a kérdéssel kapcsolatban. Az egyház és társadalom közös igát cipel, közösen keresik az olyan válaszokat, amelyek megnyugtató megoldást adnak mind meleg embertársaink, mind a heteroszexuális polgárok számára. Megnyugtató válasz azonban talán sohasem lesz. De a közös dialógus lehetőségére nyitottak egyházaink, hiszen az evangélium nyilvános hirdetésére kaptak felhatalmazást, ami akkor is, ma is, sokszor botrányos az emberek számára. Egy társadalomban azonban a jogrend feladata az, hogy mindenki számára betartandó normákat adjon, ám ettől erkölcsi kérdéseink nem mindig találnak kielégítő válaszra. Véleményünk szerint akár homoszexuális valaki, akár nem, életét biztonsággal alapozhatja a Jézus Krisztusban nyilvánvalóvá lett isteni szeretetre, amely akkor a legerősebb, amikor az ember a leggyengébb.
A cikk a Humana Emberi Jogi Magazin-ban jelent meg, az online változat a következő linken olvasható:
http://www.humanamagazin.eu/rovatok/noi-ferfi-szam/vallasok-es-nemi-szerepek