Két héttel Balarāma után az Úr Kṛṣṇa is megjelent az anyagi világban, s ez a jelentős napon azóta is több százmillió vaiṣṇava ünnepel szerte a világon. Krisna mintegy 5300 évvel ezelőtt, az úgynevezett Kali-yuga, a nézeteltérések korának kezdetén jelent meg Mathurāban azzal a céllal, hogy örömet okozzon híveinek és megszabadítsa a Földet a helytelen, démonikus mentalitású emberektől. Kṛṣṇa említést tesz erről az egyik legfontosabb szentírásban, a Bhagavad-gītāban is, amelyben elmondja, hogy minden korszakban megjelenik, ha a vallásgyakorlás gyengül, és az álnok, erkölcstelen viselkedés teret hódít. „Óh, Bhārata leszármazottja! Bárhol legyen a vallás gyakorlása hanyatlóban, s kerüljön fölényes túlsúlyba a vallástalanság, alászállok Én Magam.” (B.G. 4.7.)
Kṛṣṇa Devakī anya nyolcadik gyermeke, aki a 8. holdnapon, astamín jelent meg. A szentírások szerint Devakī bátyja, a gőgös és zsarnok Kaṁsa tudta, hogy aljasságaiért maga az Úr fogja elpusztítani, aki húga gyermekeként születik majd meg, ezért börtönbe vetette testvérét, s minden megszületett gyermekét megölette. Csakhogy Kṛṣṇa és Balarām nem közönséges élőlények voltak, hanem az Úr alászállt formái, így könnyedén megmenekültek a korai végzet elől, s felnövekedvén később visszatértek Mathurāba, hogy kiszabadítsák szüleiket.
Kṛṣṇa-völgy lelki atmoszférája megsokszorozódik, amikor a legkülönlegesebb Személyt ünnepeljük. Azt a személyt, akinek jóváhagyása nélkül semmi sem történhet az univerzumban, és akinek csak hálásak lehetünk azért, hogy – bár elhagytuk Őt – Ő újra és újra megadja a lehetőséget, hogy visszatérhessünk Hozzá. Kṛṣṇa ezen a napon igazán közel lehet hozzánk, ha őszintén, odaadással ünnepelünk.
Ezen a napon mélyebben elmerülhetünk az Úrnak végzett szolgálatban, gondolatainkon, tetteinken, és beszédünkön keresztül. Kṛṣṇa kedvteléseit hallgatván, azt mondják, megtisztul a szív és közelebb juthatunk ahhoz a felismeréshez, hogy lelkek vagyunk, akiknek legfőbb belső vágyuk az Úr elégedetté tétele. Ebben a hangulatban könnyedebben tarthatjuk meg a böjtnapot (betegek és gyermekek kivételével!) – mindenki egyéni elhatározása és képességei szerint -, miközben megtapasztalhatjuk a hallás, éneklés, emlékezés folyamatait a különféle programokon keresztül. Hallhatunk történeteket az Úrról, dicsőíthetjük tetteit, közösen énekelhetünk Neki imádságokat, mindezek által végül képesek leszünk szüntelenül Rá gondolni.
Az ünnep egyik szép jellegzetessége Kṛṣṇa és Örök Társa istenformájának csónakoztatása a folyónál. A templomszobában zajlik egy másik hagyomány, a jhulan, azaz hintáztatás és az abhisek, azaz rituális fürdetés is, az éjféli oltárnyitás és végül a lakoma előtt. Az ünnepség meghittségét növeli az éjféli szertartás, amikor Kṛṣṇāt még soha nem látott új ruhájában pillanthatjuk meg, imádat közben, olajlámpákkal körülvéve. Sötétedés után Krisna örömére tűzijáték festi színesre az égboltot a völgy felett, s teszi feledhetetlenné az ünnepet.
Az ünnep másnapján, szeptember 6-án Śrīla Prabhupāda megjelenésére emlékeznek a hívek, aki rendkívüli munkásságával, fordításaival és önzetlen tanítói tevékenységével megismertette a Kṛṣṇa-tudat filozófiáját a nyugat emberével is. Megértve, hogy a nyugati társadalmakban a vallásosság nem a hétköznapok része és csak intézményesített formában lehetséges a tanítások szervezettebb terjesztése, 50 évvel ezelőtt az USA-ban bejegyeztette a Kṛṣṇa-tudat Nemzetközi Szervezetét. A hívők 2015-16-ban jubileumi évvel erre a rendkívüli előrelépésre emlékeznek.
- Szeptember 5-6.: Az ünnepségre minden kedves érdeklődőt szeretettel várnak!
A csodás történetekről részletesebben Śrīla Prabhupāda Kṛṣṇa-könyvében olvashat. >> konyveink.krisna.hu