Elkezdtük az oviban a mesélő csodalámpa történeteit. Elsötétítjük a csoportszobát, miközben a gyerekek körbeülik a mécses fényét sugárzó csodalámpást, aminek a kanócát csak a Hare Kṛṣṇa mantra éneklése közben lehet meggyújtani. A csodalámpa lángja csak addig ég, amíg a gyerekek odafigyelnek a történetre. Így nagyon könnyen lehet nekik mesét olvasni.
Elküldjük nektek A sárga vizű tó meséjét.
Ez a történet az ősi Indiában játszódott, erdők és falvak övezte szépséges területen, amit úgy hívnak, hogy Vṛndāvana. Vṛndāvana az Istenség Legfelsőbb Személyiségének, Kṛṣṇának az otthona. Kṛṣṇa ötezer évvel ezelőtt élt a Földön sok-sok barátjával, rokonaival, háziállataival. Számtalan gyönyörű kedvtelést mutatott be, hogy minden egyes embert magához vonzzon. Néhány barátját gopának, tehénpásztorfiúnak hívta, néhányukat pedig gopīknak, tehénpásztor lányoknak. Egyszerűen és békében éltek, harmóniában a természettel.
Ebben a történ
etben megismerheted Kṛṣṇa sok társát, de közülük is leginkább kedvenc gopīját, Rādhārāṇīt, és vicces barátját, Madhumangalát, aki egy papcsaládból származik. Ugyancsak megismered Vṛndāvana különleges helyeit, mint például a Govardhana-hegyet, a Rādhā-kuṇḍát, a Malyahāri-kuṇḍát és a Yamunā-folyót. A Govardhana-hegy az a hely, ahol Kṛṣṇa tehenei naphosszat legelésznek, Kṛṣṇa és barátai pedig időközben játszanak és ebédelnek. A kuṇḍa szó tavat jelent, így a Rādhā-kuṇḍa Rādhārāṇī tava és Kṛṣṇa kedvelt helye. A Yamunā az a folyó, ahol Kṛṣṇa és barátai fürdeni szoktak a nagy hőségben. Most mind meglátogathatod ezeket a helyeket.
Egy nap Śrīmatī Rādhārāṇī elment Nandagrāmába, hogy meglátogassa Kṛṣṇa szüleit: Nanda Mahārāját és Yaśodā mamát. A palotában összetalálkozott Yaśodā mamával, aki nagyon szerette Rādhārāṇīt. Mi több, Yaśodā annyira szerette a lányt, hogy azt kívánta, bárcsak Kṛṣṇa menyasszonya lenne. Yaśodā sokszor gondolt Rādhārāṇī értékes tulajdonságaira és arra, hogy mennyire tökéletesen illik az ő szeretett fiához, Kṛṣṇához.
Yaśodā mama átölelte Rādhārāṇīt és beljebb invitálta a palotába. Amint Yaśodā megpillantotta Rādhā fiatal szépségét, és arra gondolt, hogy ő lehetne a tökéletes menye, Yaśodā nem tudott tovább uralkodni az érzésein – szemeit könnyek öntötték el.
Megfogta Rādhārāṇī lótuszra hasonlító kezeit és bekente kurkumával. Ha egy asszony ilyet csinál Indiában, az azt jelenti, hogy a fia és a lány ezentúl eljegyzett pár, továbbá a szülők áldását is jelenti a házasságra. Persze Yaśodā mama cseles volt, mert Rādhārāṇī szülei még semmit sem tudtak az eljegyzésről.
Miután Rādhārāṇī megértette, mi is történt, elszomorodott. Ilyen dolgok csak a nagylányokkal történnek a faluban. Gyorsan elfutott a barátnőivel Nanda Mahārāja palotájából és csak rohant egyenesen az otthonához közeli Pili-pukur nevű tóhoz. Elkezdte lemosni a festéket a kezéről, s mivel eközben végig Kṛṣṇára gondolt, így a szívéből a szeretete is a tóba ömlött. Ezek miatt a tó vize sárgára színeződött. Amikor a barátnői meglátták, hogy az egész tó sárga lett, szóltak Rādhānak, hogy gyorsan menjenek tovább.
Nem sokkal ezután érkezett meg Kṛṣṇa, aki a tehénpásztor barátaival éppen a közelben legeltette a bocikat és egy elkóborolt jószág után kutatott. Miközben a tó mellett haladt el, felfigyelt a szokatlan színre! Odalépett a partjára és amikor megérintette az aranyszínű víztükröt, azon nyomban az eksztázis hullámai kerítették hatalmukba. Nem tudta visszatartani magát, és előbb térdig, aztán derékig, míg végül teljesen elmerült Rādhā eksztatikus szeretetének hullámaiban. Amikor már egy jó ideje nem jött a felszínre, az erdő állatai aggódva várták a felbukkanását. Végül aztán megjelent Kṛṣṇa pávatolla, a turbánja, míg végül kijött a vízből. Rādhā szeretetétől Kṛṣṇa aranyszínűvé vált. Azonban nem csak a külsejében történt változás. Folyamatosan saját neveit énekelte: “Kṛṣṇa! Kṛṣna!”. Ettől az erdő állatai még inkább megrémültek, mert nem értették, hogy Uruk most felvette az Úr Caitanya Mahāprabhu lelki formáját és hangulatát. Aztán ahogy a nap lágy sugarai elpárologtatták testéről a tó selymes vizét, úgy hagytak alább az eksztázis hullámai is Kṛṣṇa bensőjében. Az élmény azonban egy szilárd elhatározást érlelt meg Benne, meg kell újra tapasztalnia ezt a lelki boldogságot, amit Rādhā a Kṛṣṇa iránti szolgálatból merít. Mivel már elszaladt az idő és a barátai elkezdtek aggódni Érte, ezért gyorsan elindult, hogy az elkóborolt bocit utolérje és visszaterelje a csordához.