Magát a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közösségét (ISKCON) 1966-ban alapította New Yorkban A.C. Bhaktivedanta Swami, akit követői később a megtisztelő Śrīla Prabhupāda néven említenek.
Śrīla Prabhupāda a lelki tanítómesteri láncolat egy tagja, a Brahma-Madhva-Gauḍīya irányzat képviselője. Ez egy felekezet a vaiṣṇavák (Kṛṣṇa hívei) hagyományán belül. E tradícióban a spirituális tanítók láncolata alapvető fontosságú, mert a tanokat magától a gurutól kell hallani ahhoz, hogy az ember valóban megértse az élet jelentését és célját.
Az ISKCON gyökerei a 15. századi Indiába, Bengálba nyúlnak vissza. Akkoriban Caitanya Mahāprabhu, akit a gauḍīya-vaiṣṇavák Kṛṣṇa egyik inkarnációjának tekintenek, egy bhakta képében terjesztette az istenszeretetet boldogan énekelve, táncolva.
Caitanya Mahāprabhu ösztönzésére a guruk láncolata a 19. századig folytatta ezt, amikor is Bhaktivinoda Ṭhākura forradalmasította Kṛṣṇa tanításainak terjesztését. (Bhaktivinoda Ṭhākura kora elismert tudósa volt, valamint magas beosztású bíró.) Nagy példányszámban kiadott könyveit szívesen forgatta a bengáli értelmiség. 1914-ben bekövetkezett halála után fia, Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura azzal folytatta apja munkáját, hogy 1920-ban megalapította saját prédikáló misszióját, a Gaudiya Mathot. Bhaktisiddhānta Sarasvatī lemondott szerzetesként élt, s komoly tudományos eredményeket ért el hatalmas tudású, mély intellektusú tanítóként.
Sri Caitanya
Utak
Śrīla Prabhupāda Indiában, Kalkuttában született 1896. szeptember 1-jén. Szülei, akik Kṛṣṇa jámbor hívei voltak, Abhay Charan De-nek nevezték őt el. Abhay Charan a Scottish Churches Collage-ban tanult Kalkuttában. 1922-ben találkozott a kiváló Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatīval, majd később elfogadta gurujának, és lelki avatást kapott tőle a gauḍīya-vaiṣṇava tradícióban, 1932 novemberében.
Bár Śrīla Prabhupāda nem találkozott gyakran a gurujával, kapcsolatuk jelentőségteljes volt, s ő nagyon komolyan vette tanítója utasításait. Bhaktisiddhānta Sarasvatī legfontosabb utasítása számára az volt, hogy terjessze el Kṛṣṇa tanításait angol nyelven, tanítsa a Kṛṣṇa-tudatot – azaz a Kṛṣṇa iránti szeretetet – a nyugati világban. Śrīla Prabhupāda rendkívüli sikert ért el guruja parancsának teljesítésében, méltó helyet foglal a Brahma-Madhva-Gauḍīya hagyomány tanítóinak sorában.
1937-ben Bhaktisiddhānta Sarasvatī Ṭhākura eltávozott e világból, s tanítványaira hagyta a prédikálás missziójának feladatát.
Śrīla Prabhupāda évekig családjával élt, majd 1954-ben a lemondott életrendbe lépett, s ezzel életét guruja missziójának szentelte. 1959-ben a lemondása hivatalos formát öltött, amikor elfogadta a sannyāsa-rendet, s ezzel örökre búcsút mondott a családi élet kényelmeinek.
Sok éves előkészület után 1965. augusztus 13-án maga mögött hagyta Indiát, és a Jaladuta gőzhajó fedélzetén Amerikába indult. A viszontagságos utazás során két szívrohamot is elszenvedett, majd végül 1965. szeptember 17-én megérkezett Bostonba.
Bhaktivinoda Thakur és Bhaktisiddhanta Sarasvati Thakura
Hippikből „happyk”
Nem is sejtette, hogy mi vár rá New York városában. Amikor letelepedett, belecseppent a hatvanas évek híres lázadó kultúrájába. Az elégedetlen amerikai fiatalok megkérdőjelezték azokat az anyagi javakat, melyek a kultúra alapját képezték, és ezért egyre többen, nagy érdeklődéssel jártak Śrīla Prabhupāda előadásaira.
Bár követői száma ekkor még viszonylag csekély volt, 1966. július 13-án mégis hivatalossá tette prédikáló misszióját, és megalapította a Krisna-tudatú Hívők Nemzetközi Közösségét (az ISKCON-t).
Nagy léptékű növekedés a hatvanas és hetvenes években
1966-ban Śrīla Prabhupāda tanítványai megrendezték az első nyilvános éneklést (kīrtanát). Isten szent neveit énekelték, amiről később a Krisna-hívők híressé váltak az egész világon. Követői segítségével Prabhupāda egy üzlethelységet bérelt ki New Yorkban, Manhattanban a Második sugárút 26. szám alatt. Bár a mozgalom szerény keretek között indult, ettől kezdve virágzott és nagy léptékben növekedett. Lehetőséget adott a nyugatiaknak a Kṛṣṇa-tudat megismerésére és elsajátítására.
AZ ISKCON Press a hatvanas évek második felében jött létre azzal a céllal, hogy kiadja Śrīla Prabhupādának a gauḍīya-vaiṣṇava szentírásokat tolmácsoló fordításait. Tanítványai meghívására Prabhupāda 1967-ben San Fransiscóba ment, hogy ott is megkezdje misszióját. San Franciscóban a követői által szervezett Mantra Rock Dance-en vezette a Hare Kṛṣṇa mantra közös éneklését. Az eseményen részt vett néhány igen népszerű amerikai rockzenekar is.
1968-ban Śrīla Prabhupāda mozgalma az Egyesült Királyságban is teret nyert. Három házaspárt küldött oda, hogy alapítsanak Kṛṣṇa-templomot. Eszességük, bátorságuk és eltökéltségük segítségével 1969-ben megszerveztek egy találkozót a Beatles-szel. Ezután készítettek egy közös albumot a zenekarral, melyen a mahā-mantrát éneklik. A lemezt az Apple Records adta ki, és 70 ezer példányban kelt el már az első napon. Néhány hét elteltével megjelentek a televízió képernyőjén is: a népszerű Top of the Pops című műsorban adták elő a Hare Kṛṣṇa mantrát, a bhakták ismertté váltak, ekkorra már mindenki hallott róluk. 1969 szeptemberében Śrīla Prabhupāda Londonba látogatott, hogy saját szemével is lássa, mit hoztak ott létre tanítványai. Találkozott George Harrisonnal, és John Lennon vidéki birtokán, a Tittenhurst Parkban szállt meg. Itt John Lenonnal és Yoko Onoval sokat beszélgettek a lelki élet kérdéseiről.
A hetvenes évek elején Śrīla Prabhupāda az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Európában, Indiában, Ázsia más részein, Dél-Amerikában, Ausztráliában és Afrikában létesített központokat. Többségükben āśrama is volt, ahol azok a bhakták éltek, akik a misszió szolgálatának szentelték életüket. Addigra már több száz követője volt, főleg az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban.
A közösségnek vezetői struktúrára volt szüksége a működéshez, ezért Śrīla Prabhupāda minden központnak kijelölt egy-egy templomelnököt. 1970. júliusában szükségesnek találta a Vezetőtestületi Tanács kialakítását. Ez a vezetőségi testület akkoriban 12 tagból állt, ők segítettek Śrīla Prabhupādának az ISKCON ügyeinek kezelésében. Ugyanebben a hónapban megalapította a Bhaktivedanta Könyvkiadót (BBT), ami az ISKCON belső kiadójává vált, és a mai napig itt adják ki a vaiṣṇava szentírások magyarázatokkal ellátott fordításait.
George Harrison és Prabhupada
Vissza Indiába
1970-ben Śrīla Prabhupāda figyelmét India felé fordította, amikor ismét hazája földjére látogatott néhány tanítványa társaságában. Be akarta mutatni Nyugaton elért sikereit. Két évvel később megtette az első lépéseket, hogy templomokat építsen azon a területen, amit az ISKCON vásárolt Mumbayban (Bombayben), valamint Vṛndāvana és Mayapur szent földjein.
1971 májusában az ISKCON szerződést írt alá a Macmillan Publishing Company-val, hogy adják ki Śrīla Prabhupāda magyarázatokkal ellátott rövidítetlen Bhagavad-gItā-fordítását. Ennek címe A Bhagavad-gītā, úgy, ahogy van.
Egy hónappal később Prabhupāda látogatást tett Oroszországban, és bár a kormány szigorúan az ellenőrzése alatt tartotta a látogatást, sikerült egy orosz akadémikussal beszélnie a Kṛṣṇa-tudatról. Ez csak a kezdet kezdete volt, ám később mozgalommá fejlődött, amely sok ezer fiatalban keltett vonzalmat egy olyan országban, ahol elnyomták a spirituális életre való törekvéseket.
Az 1970-es években Śrīla Prabhupāda még mindig sokat foglalkozott az ISKCON ügyeivel, ám egyre inkább arra alkalmas tanítványaira bízta a közösség vezetését. Ez lehetővé tette, hogy fordítson és magyarázatokat írjon a Śrīmad-Bhāgavatamhoz, a sok kötetből álló szentíráshoz.
Felismerve, hogy Śrīla Prabhupāda jelentős lelki vezető, az akkori indiai miniszterelnök, Indira Gandhi 1975. augusztusában találkozott vele. Ugyanebben az évben Prabhupāda doktori címmel rendelkező tanítványaival megalapította a Bhaktivedanta Intézetet. Úgy vélte, képzett tanítványai segíthetnek neki szembeszállni azokkal a tudományos és intellektuális paradigmákkal, melyek tagadják Isten létét.
Az örökség fenntartása
1977. november 14-én Śrīla Prabhupāda 81 éves korában Indiában elhagyta ezt a világot, az ISKCON pedig mély gyászba merült. Követői számára elképzelhetetlen volt az ISKCON gondolata a gurujuk nélkül. Szent kötelességüknek érezték azonban, hogy küldetését folytassák.
Śrīla Prabhupāda a GBC-t nevezte ki a legmagasabb vezető szervnek, és ez az 1965-ben létrehozott vezetői struktúra a mai napig változatlanul működik, és biztosítja, hogy Prabhupāda missziója immár nélküle is folytatódjon. Kívánsága szerint legidősebb tanítványai lelki tanítómesterek lettek, hogy élő gurukként támogathassák az új tagok lelki gyakorlatait.
Az 1980-as években az ISKCON āśrama-bázisú intézményből inkább közösségivé vált, mivel sok ISKCON-tag megházasodott, gyermekeik születtek, munkát vállaltak, hogy eltartsák növekvő családjukat.
A gauḍīya-vaiṣṇava hagyomány tudományos megalapozásának kezdeményezésére jött létre 1997-ben az Oxford Centre for Hindu Studies, melyet ma már az Oxford Egyetem független központjaként ismernek, valamint a Bhaktivedanta College Belgiumban, ahol a diákok akkreditált diplomákat szerezhetnek.
Az ISKCON kommunikációs részlege a ‚90-es években érte el ma is funkcionáló formáját. Feladata többek között az ISKCON és a média közötti érintkezés, illetve a vallások közti fórumok megszervezése, s kiemelten foglalkozik a vallásszabadsággal is.
Ez utóbbi felsorolás csupán néhány a számtalan tevékenység közül, melyekkel az ISKCON foglalkozik, s melyek közül néhány teret kap ebben a magazinban is.
A központi ember
Śrīla Prabhupāda elkötelezettsége a magas spirituális és morális elvek iránt, valamint követői törekvése, hogy őt a középpontban tartsák, biztosítja azt, hogy a misszió, amit útjára indított, nem csupán fennmaradt, hanem virágzik is.
Dr. Angela Burt
A cikk eredetileg az ISKCON 50 ünnepi kiadványban jelent meg, angol nyelven.