Az indiai védikus asztrológia a Föld legősibb tudományainak egyike, amelyről a hiteles írások, a Védák és magyarázataik, valamint asztrológus bölcsek munkái számolnak be. Már önmagában is csodálatos az a folyamat, amely során a teremtésben létrejönnek a különféle univerzumok és a bolygók pályájukon keringve egyfajta égi óraműként működnek. Felhőkhöz hasonlatos lebegésük azonban nem a puszta véletlennek köszönhető, a Legfelsőbb Abszolút Igazság, Kṛṣṇa akaratából történik.
„Behatolok minden egyes bolygóba, és az Én energiám tartja őket pályájukon.” – mondja Maga Kṛṣṇa India Bibliájában a Bhagavad–gītāban (15.13)
A Brahma-szamhtiá 5.52 így ír Kṛṣṇāt egy másik megnevezéssel illetve: „Govindát imádom, az eredeti Urat, az Istenség Legfelsőbb Személyiségét, akinek irányítása alatt még a Nap is, amelyet az Úr szemének tekintenek, az örök idő rögzített pályáján kering.”
A védikus világkép némiképp eltér a nyugati elképzeléstől, amelyben a Nap áll naprendszerünk középpontjában és körötte keringenek a bolygók ellipszis pályán. A védikus elképzelés szerint nézőpont kérdése az, hogy a Földről vagy a Nap szempontjából vizsgáljuk a dolgokat és akár többféle univerzummodellt is adhatunk a szerint, hogy mi a vizsgálódásunk látószöge. A horoszkópképletek elkészítéséhez viszont mindenképpen a Földről tapasztalható égi útvonalakat kell ábrázolnunk, így leszünk mi, az ego a vizsgálódás középpontjában, mintha egy óra számlapját néznénk, s ezt is jelenti a horoszkóp szó, óra-kép.
A védikus univerzum középpontjában a Bhū-manadala korong-szerű kontinense található, amelyet gyűrűs szigetek alkotnak, és különféle óceánok tarkítanak, s amelynek középső régiójában, helyezkedik el a Föld. Naprendszerünk bolygói köztük a Hold is, e felett keringenek, a Hold és a többi bolygó a Nap keringési magassága felett haladnak.
Még különlegesebb azonban, hogy ez a tökéletes óramű – az évszakok és napok időegységén túl – egy hibátlan előrejelző-rendszert is ad számunkra, amelynek intő jeleit az időjáráshoz hasonló előrejelzésekként olvashatjuk. A bolygók, a zodiákus, vagyis az állatöv 12 csillagképe és a Földről látható égbolt 12 zónája egy teljes önismereti és előrejelző rendszert alkotnak, amelyet összefoglaló néven jyotiṣának, a fény tudományának vagy ismertebb nyugati nevén asztrológiának neveznek.
A bolygók és jegyek elhelyezkedése egy bizonyos időpillanatban a Földről vizsgálva, tökéletes analógiában állnak az időpillanatból kiinduló cselekvések és események várható hatásaival és következményeivel! Vagyis ha egy ember egy bizonyos időpillanatban születik meg, egy bizonyos helyen, az akkor és ott látható csillagállások és bolygóábrák előre vetítik az élőlény lehetőségeit, életét, sorsát, akadályait, a korábbi karmájának függvényében. Mindezt úgy, hogy nem a bolygók mozgásának, fizikai vagy akár finomfizikai hatásának köszönhető az, hogy egy bizonyos életesemény megtörténik velünk vagy sem, ezen égi állások csupán jelzik a várható hatásokat. „Astra inclinant non necessitant” – a csillagok mutatnak, de nem determinálnak!
A horoszkóp égi térkép, amely önmagában semmi különös hatással nem rendelkezik az szülöttre vagy egy eseményre nézve. A misztikus és bizonyosan isteni elrendezés ebben, hogy a két rendszer párhuzamban áll egymással, hogy a bolygók periódusait figyelembe véve megjósolhatóak életünk eseményei. Az asztrológia ezért úgy is értelmezhető, mint egy használati utasítás Istentől, amely életünkben az idő-faktorral operál, vagyis elárulja, hogy a karmánkban szerepelő hatásokat egészen pontosan mikor érhetjük el, hogy a váratlan, nehéz időszakokat átvészeljük, a kedvező lehetőségeket és időpillanatokat felderítsük.
Korábbi karmánk összességét egy nagy bőröndként képzelhetjük el. Állapota és tartalma erősen függ attól, hogy mit készítettünk be. Önmagában már az is, hogy a Föld mely pontján és mikor, milyen korszakban születünk meg, korábbi tetteink sommázott eredménye.
A rendszer nélkülözi a kauzalitást, nem kapcsolódik ok-okozatilag -, mint ahogy a karmánk jön létre, tettet visszahatás követ-, az égi teremtés csak tökéletes tükre földi játszmáinknak. Az igazi csoda – az emberi test végtelenül finom működéséhez hasonlóan -, az az óramű pontosságú illeszkedés, kapcsolódás a jelölő és a jelölt között, amelyez egy teremtő zsenire volt szükség, nem vak órásmesterre…
Ha a védikus univerzum modelljét és a bolygók pályamozgását egy középpontból ábrázoljuk, megkapjuk az indiai és tibeti buddhista mandalák misztikus ábráit, a 4 égtájjal, a félistenek városával, a Bhū-manadala részeivel és virágszerű szeletekkel, amelyet a bolygók keringőhöz hasonló pályamozgása rajzol ki az égen, látszólag (a Földről) hol előre haladó, hol retrogád mozgásuknak köszönhetően.
Még csodálatosabb az a folyamat, amikor a csillagképek sematikus elrendezésében megpróbáljuk felfedezni a ma ismert csillagképeket. A Skorpiót leszámítva komolyabb kreativitást igényel a csillagcsoportok pálcikaszerű ábráiból a jegyek szimbolikájának felismerése. Modern csillagászati kutatásoknak köszönhetően azonban a csillagképeket már nem csak a Földről, alulról szemlélhetjük, a csillagokat a Földtől távolságuk szerint 3 dimenzióban is ábrázolhatjuk. Különös, hogy a csillagképek 3D-ben nézve valóban hasonlítanak az állatövi jelek szimbólumaira, egy hal farkú bakra vagy egy vízöntő edényre. Egy magasabb égi nézőpontból szemlélve a csillagképek nem vázlatos rajzoknak, hanem valódi műalkotásoknak tűnnek, sejtetve, hogy a csillagcsoportokat nem az emberi nézőpont és nem is a puszta véletlen alkotta meg. Lassú forgásuk a Sarkcsillag, a Kis Medve Polarisa körül egy kristálycsillár táncához hasonlatos, éppen úgy, ahogy azt védikus szentírásokban is lejegyezték, több mint 5000 évvel ezelőtt. Mindez emberfeletti intelligenciára és egy számunkra felfoghatatlan, tudatos tervezésre utal.
„Amikor a bikákat közös járomba fogják, és egy középpontban álló oszlophoz kötik őket, hogy rizst csépeljenek, anélkül járják körül azt a tengelyt, hogy eltérnének adott helyzetüktől: az egyik bika a rúdhoz közel, a másik középen, a harmadik pedig kívül halad. Hasonló módon kering minden bolygó és a sok százezer csillag a Sarkcsillag, Dhruva Mahárádzsa bolygója körül saját, néha magasabban, néha alacsonyabban fekvő pályáján. Gyümölcsöző tetteik eredményeinek megfelelően, az Istenség Legfelsőbb Személyisége által az anyagi természet gépezetéhez rögzítve a szél hajtja őket a Sarkcsillag körül, s így megy ez a teremtés végéig.” (SB 5.23.3.)
Fodor Kata
Kövesd védikus asztrológia előrejelzésünket kéthetente a www.krisna.hu weboldalon vagy csatlakozz az égboltot ismerő közösséghez a www.facebook.com/onlinehoroszkop oldalon.