Imádkozna ön azért, aki visszaélt a hatalmával és ezzel másoknak szenvedést okozott?
Nemcsak a színház- és filmvilágban lehet visszaélni a hatalommal, hanem bárhol, bármilyen emberi kapcsolatban. Lássuk, mit érdemelnek a hatalmukat rosszul használók és hogyan kellene jól alkalmazni ezt az erőt. Vallási tanítókat kérdeztünk.
A konkrét kérdésünk így hangzott: Mit érdemel az, aki visszaél a hatalmával? Van ehhez kapcsolódó tanítás az ön vallásában? – írja Rába Géza rovatszerkesztő a 24.hu oldalán.
Szentírásainkban számtalan olyan történettel találkozunk, amiben a szereplők konfliktushelyzetbe kerülnek, olyanba is akár, amiben az alattvalók a feljebbvalóik sanyargatásaitól szenvednek. Hol egy démonikus király bántalmazza a saját gyermekét, hol gyilkosságokat követ el fék nélkül, hol az ellenkező vallásúakat kínozza és üldözi. Mindezek, ahogy látjuk, manapság is előfordulnak a világ különféle részein.
A védikus korban, több ezer évvel ezelőtt a társadalmi berendezkedés tette lehetővé azt, hogy a „fékek és egyensúlyok” érvényesüljenek. Noha a társadalom fejét a bráhmanák, azaz papok alkották, a világi hatalmat mégsem ők gyakorolták, hanem az uralmon lévő ksatriják, akik azonban kötelesek voltak követni a bráhmanák iránymutatását. Így a visszaéléseket mindig tetten érték, és megbüntették.
Uralkodók esetében a legtöbb esetben a tróntól való megfosztás volt a megoldás, szélsőséges esetben a halálbüntetés. Volt azonban olyan is, amikor a vérengzéseknek az szabott határt, hogy az uralmával visszaélő uralkodó megkapta egy különleges lelki tanító szent társaságát és tanítását. A leginkább tanulságos történet számomra ez, hiszen az ember akkor viselkedik helytelenül, amikor nem rendelkezik elegendő tudással arról, hogy viselkedése milyen hatással fog járni.
A büntetést a legtöbb esetben nem mi, emberek mérjük ki a rossz útra tévedtek számára, mert az Úr által teremtett természeti törvények – például a karma törvénye – gondoskodik arról, hogy fennmaradjon az egyensúly és az igazság a világban.
Minden rossz tett egy azzal arányos büntetés magját veti el, és minden jó cselekedet egy hasonló mértékű jutalmat jelez előre. A legjobb módja tehát a hatalmi visszaélések megfékezésének az, hogy a vétkest felvilágosítjuk, mire számíthat a jövőben saját közeli, vagy akár életek távlatában számítható sorsát illetően, így ő felelősséggel dönthet, hogy életét milyen irányba folytatja.
Gandharviká Préma déví dászí (Szilaj Péterné)
vaisnava (Krisna-hívő) lelkész