Śrīmatī Rādhārāṇī Kṛṣṇa örök társa, aki a legkedvesebb az Istenség Legfelsőbb Személyisége számára. A hívők úgy tekintenek Rādhikāra, mint az Úr gyönyörenergiájára, vagyis saját részére. A hívők tudják, hogy Rādhārāṇī a Mindenkit Vonzó számára a legfontosabb, ezért imáikkal igyekeznek megközelíteni és elégedetté tenni Őt. A bölcsek szerint, ha elnyerjük Rādhā figyelmét, az a legbiztosabb út, hogy belopjuk magunkat a Legfelsőbb szívébe is. A mai napon az Úr Örök Társának megjelenésére emlékezünk.
“Kṛṣṇa megjelenéséhez hasonlóan, amely nem volt éppen szokványos, Śrīmatī Rādhārāṇī megjelenése sem volt mindennapi. Egy napon Vṛṣabhānu Mahārāja a Yamunā folyóhoz ment és a víz felszínén egy különlegesen ragyogó lótuszvirágot pillantott meg, mely olyannyira megragadta a figyelmét, hogy magával akarta vinni. Besétált ezért a Yamunā vizébe és akkor látta meg, hogy a sugárzás a lótuszvirág örvéből származik. Ám nem magából a lótuszból eredt ez a ragyogás, hanem egy kisleányból, akinek a teste aranyszínű volt, és a lótuszban feküdt. A király azon nyomban megfeledkezett a lótuszról, helyette felkapta a kisleányt, és kirobbanó örömmel a szívében hazavitte. Kīrtidā (Vṛṣabhānu Mahārāja felesége) íly módon “hozta világra őt” – kicsit szokatlan módon, ám isteni elrendezésből, mint amilyen Kṛṣṇa megjelenése is.” – írja Kadamba Kānana Swāmi Mahārāja egy naplóbejegyzésében Rādhārāṇī megjelenési napján.