A dāl tökéletes étel az évszakok váltásakor, amikor emésztésünk tüze és szervezetünk a hirtelen időjárás változástól megbillen. Amíg alkalmazkodunk az új körülményekhez, a mungóbab levesek testünk legjobb barátai.
Indiában a szárított borsó- és babféléket gyűjtő néven dálnak (dāl, dhal) nevezik, csakúgy, mint a belőlük készült leveseket, melyek nem hiányozhatnak egyetlen főétkezésből sem. E levesek receptjeinek repertoárja olyan széles, hogy hónapokig főzhetünk dālt minden nap, anélkül, hogy kétszer ugyanolyat főznénk.
A dálok vasban és B vitaminban gazdagok, és a védikus étkezésben a protein fő forrásai. A védikus hagyományokat követve általában gabonával, olajos magvakkal vagy tejtermékekkel társítjuk őket, hogy teljes tápértéküket kifejthessék.
Mindig mossuk meg a dālt, mielőtt hozzáfognánk a főzéshez, és válogassuk ki belőle az apró kavicsokat és idegen anyagokat. A dāl leves készítése aránylag hosszú időt vesz időbe, – kivéve a mungóbab, vagy mung-dāl, amely 20-30 perc alatt szétfő – mert a szemeknek teljesen szét kell főniük. Főzés közben hab képződik a tetején, és ez megakadályozza a gőz eltávozását, ezért időről időre távolítsuk el. Egy kanálnyi vaj hozzáadása segít a habképződés megelőzésében.
A dāl lelke a masala (fűszerek): egy acél merőkanálban egy-két evőkanál ghít melegítünk, beleszórjuk a fűszereket, majd ha megpirultak, beleöntjük a kész dálba. Vigyázat, a forró ghí és a dāl érintkezéskor robban! Ezt tekinthetjük éppen a védikus főzés egyik fénypontjának is…
Jó szórakozást!