Fodor Kata
vaisnava (Krisna-hívő) teológus
A vaisnavizmusban az állatok megölése és a húsfogyasztás nagyon súlyos bűnnek számít. Legyen szó akár erre a célra tenyésztett úgynevezett „haszonállatokról”, akár a vadonban élő állatok vadászatáról. Tipikus jelensége ez annak, amikor az emberek elméje folyamatosan szórakozásért kiált, és egyre több, változatosabb ingereket akar – más élőlények kárára. Már nem elég egy kirándulás vagy egy erdei séta.
Ez a fokozódó igény jelenik meg a szexipar körüli kriminalizált helyzetekben, valamint az erőszak robbanásszerű terjedésében is.
A védikus társadalmi modellben csak a harcos rend tagjai, a ksatriják vadászhattak, ők is
csak íjászgyakorlat gyanánt, vagy az erdőben meditáló szentek békéjének védelmében,
illetve ha a vadászat célja az életben maradás volt. Ma legfeljebb a veszett állatok kilövése céljából, tehát az emberek védelmében lenne elfogadható a vadászat.
A hobbivadászat a gyilkolás legitimált, de erkölcsileg elfogadhatatlan formája.
A biológiai sokféleséget, az ökoszisztémát Isten azért teremtette, hogy az minden élőlénynek menedéket jelentsen. Az állatok is Isten teremtményei és tulajdonai, lelkek, akik kiszolgáltatott helyzetben vannak. Ösztöneik révén ugyanis sokszor egymást is pusztítják, az embernek azonban megadatott az intelligencia és a szabad választás, hogy erőszakmentesen táplálkozzon és felülemelkedjen állati ösztönein.
A vadászat súlyos visszaélés szabad akaratunkkal.
Egy olyan „hobbit”, ami arról szól, hogy megölünk egy másik élőlényt, egy emberséges társadalomban azonnal betiltanának. Az, hogy külön vadászat céljából nevelnek vadakat, hogy szórakozásból leöldössék őket, a kihasználás egyik formája, hasonlóan a vágóhídi állatokhoz.
Az állatok kihasználása morálisan súlyosan romboló, néma főhajtás az olyan destruktív „értékek” előtt, mint a felsőbbrendűségi tudat, az öncélú kihasználás és erőszak. Nem csoda, hogy ezek a jelenségek később ott is megjelennek társadalmunkban, ahol nem szeretnénk, például a gyerekeink között.