Odaadható a rászorulóknak a lejárt konzerv?

Igazán becsülendőnek tartom, hogy az atya a maga módszereivel igyekszik segíteni a rászorulókon. Az egyházak mindig is jelentős szerepet játszottak a humanitárius tevékenység terén, melynek az emberbaráti szeretetet és együttérzés adja a létjogosultságát, így az atya is hite szerint járt el.

Különösen méltányolom, hogy ez esetben olyan jellegű élelmiszerekről beszélünk, melyek kidobásra ítéletettek volna, ha valaki nem közvetíti azokat olyanok számára, akiknek viszont kincset ér minden falat.

Mindazonáltal úgy gondolom,

bármilyen karitatív vagy egyházi szervezetről legyen is szó, az élelmiszerbiztonságra vonatkozó előrásoknak mindenképp meg kell felelni,

hiszen azok a fogyasztók egészségét, jólétét tartják szem előtt.

A Krisna-hívők humanitárius szervezete, az Ételt az Életért Közhasznú Alapítvány közel húsz éve foglalkozik étel- és élelmiszerosztással, jelenleg napi több ezer adag ételt juttat el nélkülöző családokhoz, gyermekekhez, hátrányos helyzetűekhez. Így mi pontosan tisztában vagyunk vele, milyen sokféle előírás, törvény és rendelet szakmai követelményeinek kell megfelelni ahhoz, hogy az ember elkészíthessen pár száz adag ételt, vagy akár csak elfogadhasson és továbbíthasson adományként felajánlott élelmiszereket.

Noha e szerteágazó szakmai törvényeknek már pusztán az ismerete is külön feladat egy segélyszervezet számára, nem is beszélve a betartásukról, mindennapi működésünknek mégis ezek adnak keretet, vendégeink számára pedig biztonságot.

Nem tartjuk megvetendőnek, ha bármely hivatal számon kéri az élelmiszerbiztonságot egy szervezeten, vagy akár egyházon, bármennyire is érezheti néha úgy valaki, hogy életszerűtlenül túlszabályozott az adminisztráció. Az ideális helyzet az lenne, ha a jótékonysági tevékenység egyszerűsített eljárással és adminisztráció mellett lenne végezhető, hiszen oly nagy szükség és igény van rá.

Akinek affinitása van segíteni, hadd tehesse azt könnyített körülmények között.