A Krisna-tudat vagy vaisnavizmus egyistenhit, India ősi vallása és kultúrája, amely a Védákon, a tudás törvénykönyvein nyugszik. A védikus felfogás szerint Isten a különböző korokban, különböző népeknek ugyanazt az üzenetét más-más megfogalmazásban küldte el aszerint, hogy az adott nép milyen módon tudja követni az Ő utasításait a korszellemnek megfelelően. Más világvallások képviselőire ezért úgy tekintünk, mint akik Isten szavát követik, tehát méltók a tiszteletünkre és a figyelmünkre. Amikor tanulmányozzuk a többi vallást, azzal a saját hitünk is gazdagodik, mivel a hasonló tanítások megismerése erősíti a saját teológiánkba vetett hitünket.
Vajon minden vallás egyenértékű?
Valójában nem csak egyetlen út vezet „Rómába”, de minden út más mérföldkőig juttathat el az út során. A hiteles szentírásokon alapuló vallások azt ígérik, hogy a híveik eljuthatnak, visszatérhetnek Istenhez. Nincs okunk ebben kételkedni. Általában csak azok a vallások, illetve szekták állítják, hogy az övék az egyetlen út a Legfelsőbbhöz, amelyeknél a transzcendentális szempontokhoz anyagi megfontolások vagy érdekek keverednek. Az egyes szentírásokban megtalálható kizárólagossági megfogalmazásokat mindig az egyéni hívő szempontjából kell értelmezni, azaz az adott vallás hívőjére nézve lehet igaz, hogy ő csak az adott valláson keresztül érheti el az emberi élet célját. Az a tény, hogy több vallás létezik, arra utal, hogy a népeket, illetve az egyént a legjobban Maga Isten ismeri, és mindenki számára szán egy személyes utat, amin az egyén visszatérhet Hozzá.
Egy asztalnál ülve
A vallásközi párbeszéd mindig is kiemelt fontosságú volt a Krisna-hívők életében. Felfogásunk szerint a másik felekezet nem ellenfél, hanem szövetséges az ateizmus reménytelenségében szenvedő emberek megmentésében. Az egymás kultúrájáról és hitéről való tudakozódás tágítja látókörünket, bővíti ismereteinket, és nem utolsó sorban hozzájárul a felekezetek tagjai közötti békés együttműködéshez.
Közösségünk a megalakulásától fogva kezdeményező volt a vallásközi ismeretterjesztésben. Mivel a „térítés” eleve lehetetlen, azaz nem lehet valakit eltéríteni egy tételes vallástól, ezeknek a vallásközi eseményeknek az egyik célja, hogy a hallgatóság számára megmutassa a különböző vallások igazságát, és a keresők számára ezzel lehetővé tegye, hogy ráismerjenek arra a vallásra, hitvilágra, amit akár egészen hosszú ideje, kitartóan keresnek.
Évente számos vallásközi rendezvény és megjelenés köthető közösségünkhöz. Kiemelt jelentőségűek a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola által szervezett vallásközi kerekasztalok, de részt veszünk a 24.hu „Isten tudja” vallásközi rovatának szerkesztésében, az Elixír magazin vallásközi iránytűjében, az állam által szervezett Tihanyi Konferenciákon, a Religions for Peace nemzetközi konferenciáin, valamint Közösségünk tagja az Európai Vallási Vezetők Tanácsának.
Más vallások képviselői a vallásközi párbeszéd fontosságáról
„Az iszlám szerint az emberi kapcsolatok alapja a párbeszéd. Különleges jelentőségét jelzi, hogy Isten beszélt teremtményeivel (a sátánnal is), kérdezett tőlük és hagyta őket válaszolni és magyarázni a tetteiket. Ezért a párbeszéd olyan kötelesség, amelyre minden körülmények között törekedni kell.
A vallások közötti párbeszéd ezért kötelesség, s ebben a vallási vezetőknek kell példát mutatniuk a hívők tömegei számára. Fontos, hogy a párbeszéd valós probléma megoldása, a javítás és a helyreállítás érdekében gyakorlati lépéseket eredményezzen.” Sulok Zoltán Szabolcs, muszlim hittudós, Magyarországi Muszlimok Egyháza
„A vallások elmúlt ezeréves története arról szól, hogy miképpen lehet legyőzni és megsemmisíteni a más vallásokat, győzelemre vinni a sajátunkat. Azonban ennek a harcnak és küzdelemnek a legnagyobb vesztesei tulajdonképpen éppen a különböző a vallások, függetlenül attól, hogy világ-, vagy helyivallásúak voltak a résztvevők. Az új világunk vallási vonatkozásban a múlt bűneiért való bocsánatkérésre épül, mivel ez jelenti a jövőt.
A béke, a másik vallás megbecsülése, az értékeinek felismerése és a párbeszéd kiszélesítése az az út, amelyen járni kell. A dialógus hiánya újból visszavezeti az egyházakat arra az útra, amelynek az évezredes tapasztalat szerint nincs megoldása. Párbeszéd, párbeszéd, párbeszéd… – ez erősíti a vallásokat.” Tokics Imre, egyetemi tanár, Hetednapi Adventista Egyház
„Az istenkapcsolatban élő, nyitott szemmel járó ember előbb-utóbb észreveszi, hogy vannak anyagias emberek és vannak lelki emberek; ez utóbbiak között pedig vannak csak az egyéni önmegvalósításra törő emberek (ez ma a korszellem), és vannak a hagyományuk útján járó, vagyis vallásos emberek.
A vallásközi párbeszéd a közösségük iránt elkötelezett emberek találkozása: nemcsak „békeidőben” folyamatosan együttműködve a társadalom gondjainak viselésében, hanem különösen is a válságok idején, amikor a már korábban kiépített szeretetviszonyok hirtelen élettel telnek meg és fölvilágolnak.” Nagypál Szabolcs, római katolikus teológus
„A modernkori ember egyik legnagyobb problémája az elidegenedés. Elszakadtunk a természettől, elszakadtunk a természetességtől és talán a legfontosabb; elidegenedtünk saját magunktól is. A testünk problémáit nem tudjuk kezelni, a lelkünk viharait is szakemberekre bízzuk és a szellemünk is úgy működik, mintha tőlünk független lenne. Elég csak a depresszióra gondolni, amikor saját szellemünkben fellépő állapotokat nem tudjuk kezelni, vagy elég csak a számos önpusztító látszatmegoldásra gondolni, amelyek akár az életünkbe is kerülhetnek.
Minden vallás célja az Egység megteremtése. Minden vallás abban is egyetért, hogy a halál után folytatódik a létezés. Minden vallás hangsúlyozza a szív nyitottságának fontosságát, a szeretetet. Minden vallás a magasabb emberi, isteni ideálokat tűzi ki az élet céljaként. Ezen elvek nem csak elméletek, hanem a belső megtisztulásnak akár az egész életüket szentelő Mesterek, Szentek, jógik, szerzetesek a tanúi, példái, hogy valóban létezik megváltás, megszabadulás, megvilágosodás. A vallásközi párbeszéd két legfontosabb célja, hogy megismerjük a különböző vallások módszereit, filozófiáját és megvédjük a többezer éves tapasztalatokra épülő hagyományokat a mai kor rohanó a valódi belső, emberi értékeket könnyen elherdáló világától, hogy az utódaink is részesülhessenek egy szebb világ reményében.” Cser Zoltán, buddhista teológus, tanító, Tan Kapuja Buddhista Egyház
„Napjainkban, a rohanó világban, szinte hétről-hétre változnak azok az eszményképek, amelyeket az emberek rajongással követnek. Pénz, politika, divat és még sorolhatnánk. Az individuum tudatos felemelése mellett lassan eltűnik a hívő közösség élménye és mindaz a jó, amit „társadalmi felelősségvállalásnak” szoktunk nevezni. Maga a „vallásközi párbeszéd” léte azt tanítja az embereknek, hogy tiszteljék az embereket és a közösségeket, bárhonnan is jöttek és bármerre is mennek. Mindenki értse meg, hogy a világ vallásainak különbözősége egy ajándék, ahol minden lélek egy lehetséges partner, akivel együtt lehet építeni és jobbá tenni a saját közös világunkat.” Radnóti Zoltán, rabbi, Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége