A holdnaptár szerint február 7-én, pénteken esedékes, de templomi fesztivál keretében csak február 9-én, vasárnap ünnepeljük idén Nityānanda Trayodaśīt, az Úr Caitanya legbensőségesebb társának megjelenését.
Az Úr Kṛṣṇa bármely korban is száll alá, mindig Magával hozza örök társait. Ahogy a lelki világban a lélek mindig Isten társaságában van, azaz ahol nincs szenvedés és nincs magány, amikor az Úr alászáll a Földre, ugyanennek a lelki hangulatnak egy apró ékszerdobozát hozza Magával, és mutatja be nekünk. Társakkal jön, az összetartozás hangulatában, akik kifejezik erejét, energiáit és a kapcsolat által édesebbé teszik különleges kedvteléseit. Vṛndāvanában Kṛṣṇa a bátyjával, Balarámával jelenik meg, amikor pedig az Úr Caitanyaként száll alá a bengáliai reneszánsz idején, akkor ez az örök társ az Úr Nityānanda Prabhu.
Az Úr hívei tudják, hogy ha igazán Isten kegyét szeretnék kérni, ha igazán szeretnék megérteni a Legfelsőbbet és közelebb kerülni Hozzá, akkor nem közvetlenül Hozzá kell fordulniuk, hanem társai kegyét kell kérniük, hozzájuk fohászkodni, és valahogy elérni, hogy ők ajánljanak bennünket az Úr figyelmébe. Egyúttal, ha a vaiṣṇavákat, a híveket úgy szolgáljuk, mint a testvéreinket, akkor azzal Kṛṣṇát mindig nagyon elégedetté tudjuk tenni. Vagyis nem egyszerűen Isten kegyéért imádkozunk, hanem olyan példás életet próbálunk élni, amelyen keresztül szolgálatunkkal elégedetté válnak az Úr társai, a szentek, a hívők, s ezzel elégedetté tesszük Magát Istent is.
Az Úr Nityānanda 12 évvel az Úr Caitanya előtt jelent meg a Földön, és az Úr Caitanya több kedvtelésébe is bevonta. Többek között együtt terjesztették el a Hare Kṛṣṇa mahāmantra nyilvános éneklését, melyet tánccal kísértek. Van azonban a mantra éneklésének egy csendesebb módja is. Néhány száz évvel ezelőtt a mantra-meditáció 64 kör imádságot jelentett az imaláncon, ami a nap jelentős részét kitette, később azonban a napi minimumot 16 kör végzésében állapították meg. A Krisna-hívők lelkészi fogadalomtételének fontos eleme ez. Napjainkban úgy tűnhet, ez a naponta így is több mint 2 óra imádság, ami sok gyakorlást és időt követel tőlünk, inkább nehézség és teher, mint áldás a számunkra, mégis ilyenkor elég egy percre belegondolni, hogy valójában milyen szerencsések vagyunk, hogy végezhetjük ezt a mantra-meditációt és énekelhetjük az Úr nevét. Ez a korunkra javasolt vallásos folyamat, mi pedig megkaptuk a lehetőséget, hogy mélyebben is megismerjük és megértsük a mantrát.
A Hare Kṛṣṇa mantrában a szavak, a mantra szótagjainak kiejtésekor tulajdonképpen Isten társaságában lehetünk, leülünk Mellé és belül mély kapcsolatba kerülhetünk Vele. Míg a korábbi korokban a nagyszabású vallásos rituálékat csak brāhmanák vagy uralkodók tudták végrehajtani, s a Védák virágos szavait egy átlagos ember talán még el sem tudta olvasni, addig a Kali-kor, azaz a mai kor embere igen egyszerű módon kerülhet kapcsolatba Istennel. Nem kell hozzá sem különleges képesítés, sem kimagasló születés, gazdagság, vagy hogy fiatalok és erősek legyünk, de még az sem, hogy az ember hindu családban szülessen meg! Bárki bármikor énekelheti a mantrák királyát. A Szent Név éneklése olyan tiszta folyamat, hogy azzal semmilyen más vallás fogadalmait vagy gyakorlatát nem sértjük meg.
Azok, akik gyakorolják már a mantra-meditációt, néha talán azt érezhetik: „… milyen sok időt követel az életemből és milyen nehéz ez a folyamat, naponta 16×108 alkalommal elismételni a mahāmantrát.” De ha belegondolunk, hogy évezredeken át precízen szervezett rítusokkal kellett elégedetté tenni Istent, a Szent Nevet pedig bárki énekelheti, megérthetjük, hogy nemcsak nehézségeket, nézeteltéréseket és kihívásokat kaptunk erre a vaskorra, hanem bizony áldásokat is! A zavarodottság korában élni nagyon nehéz, mégis az a módszer, amely által hazatérhetünk, vissza Istenhez, nagyon könnyű.
Az Úr Nityānandához köthetjük a Szent Név Piaca kifejezést is, Neki köszönhető a közösség ereje, amit ez a fogalom rejt. Nityānanda mindenkinek megadja az erőt ahhoz, hogy ha igazán szeretné, énekelhesse Kṛṣṇa neveit. Lehet nő, lehet családos, lehet lemondott életrendben élő, vallásos hindu családból való, vagy a Föld bármely más pontjáról is származhat az ember. Ez a mantra mindenkié és mindenkinek működik, nincs kivétel. Bárkinek is beszéljünk róla, ha kipróbálja, boldogságot fog tapasztalni, olyan boldogságot, ami nem függ anyagi körülményektől, nem kell hozzá pénz, pohár bor, vagy egyéb múlandó dolgok. A Szent Név Piacán kis csoportosulásokat hozunk létre, kis közösségeket, hívők csoportjait, ahol Istenre emlékezünk és az Ő Nevét énekeljük, az Ő misztikus jelenlétéről beszélünk, és átadjuk a mantrát és a védikus tudást másoknak is, így biztosítva felületet Nityānanda Prabhu erejének. Ez az erő azután automatikusan működésbe lép és mi megízlelhetjük, milyen jó érzés apró eszközzé válni Isten tervének végrehajtásában.
„Örömhírt hoztam! A Surabhi-kuñja nevű helyen, Śrī Navadvīpában megnyílt a Szent Név Piaca – Maga az Úr Nityānanda a Tulajdonos!” (boro sukher khabor gāi)
Az Úr Nityānandát, Balarāmához hasonlóan kék dhótiban, kék színű öltözetben ábrázolják, ugyanis mindketten ugyanannak az energiának a kiterjedései. Hasonlóságuk abban is áll, hogy mindkettőjükhöz bátran imádkozhatunk, hogyha lelki erőre van szükségünk. Az élet nagy, akár komoly fizikai tetteihez is sokszor a lelki megerősítés és elszántság hiányzik. Ha a belső lelki erőt megkaptuk, akkor szinte bármivel szembe tudunk nézni. Ez megacélozhat bennünket a lelki életünk gyakorlásában és abban is, hogy figyelmünk fókuszát eltereljük az élet anyagi, ügyes-bajos dolgairól. A Szent Név Piaca a bhakták, a hívők társasága, a közösség ereje pedig az az erő, amely itt az anyagi világban, a hétköznapok során támaszt ad nekünk, hogy szembe nézhessünk a nehézségekkel. Hiszen itt és most csak a barátaink, szeretteink, a hívők vannak jelen fizikailag. Őrájuk számíthatunk. Ez a közösség az Úr Nityānanda Prabhu kegyéből fakad.
Fodor Kata