Amellett, hogy a lótusz szépsége szinte nem evilági, a semmilyen más növényre nem jellemző tulajdonságai előtt a tudomány is fejvakarva áll, és a keleti kultúrák is különleges jelentőséget tulajdonítanak neki. A buddhizmustól Egyiptomon át a hinduizmusig, az ősi tanításokat mélyen átszövi a lótusz jelenléte. Ha valaki jobban megvizsgálja mindezt, azt fogja látni, hogy olyan, mintha ez a növény egy másik, tisztább világból csöppent volna ide, hozzánk. Most a hinduizmus, a Védák tanitásai szerint vizsgáljuk meg a lótusz elképesztő tulajdonságait, illetve tanításait. 8 lótuszszirom, vagyis 8 tanítás. Illetve +1, a középpont… 🙂
1. SZIROM – AZ ÚJJÁSZÜLETÉS
A lótusz sötét, mély iszapban, zavaros vizű mocsárban gyökerezik, de a tó felszínére törve minden évben megújul, és bódító szépségű virággá fejlődve teljesedik ki az élete. Ezért keleten az újjászületés, a lelki felemelkedés szimbólumaként tekintenek rá, mely példát mutat nekünk, hogy az élet sötét oldala, zavaros, mélybe húzó eseményei ellenére hogyan tudunk fölemelkedni, és a fény felé törni. Hogyan tudunk túlnőni a gondokon, bajokon, megtalálva a belső erőt, mely végigvezet bennünket egy magasabb tudatszint, a boldogabb élet felé. A jelenlegi krízisben felerősödött az életfeladatunk hívó szava: Túlnőni a bajokon, magasabb szintre fejlődni, és kibontani a tudatunk csodás virágát.
De honnan jön az erő, hol van a napos oldal, és mi segít nekünk, hogy mindezt elérjük? Mert gyönyörű a hasonlat, de hogyan is történhet meg mindez a valóságban? Mi haszna van egy százezredik gyönyörű hasonlatnak, szép gondolatnak, mely jobb esetben jó érzéssel tölt el bennünket egy ideig, hogy később aztán már a gondolatra se emlékezzünk. (Ki az, aki fel tudja sorolni az utolsó 10 vagy akár 5 “lélekemelő gondolatot,” amit valahol olvasott?) Rosszabb esetben az is sűrűn előfordul, hogy az ilyen “szép gondolatok” csak a frusztrációt növelik bennünk. Hiszen valódi megoldás, segítség nélkül “megmondják a tuttit”, aminek aztán az a vége, hogy még mélyebben érezzük magunkat a végére. Hiszen nincs megoldás, nincs segítség, csak a szépen illatozó gondolat. De jó hírünk van, a lótuszvirág és persze valójában a védikus irodalom lótusza segítséget is nyújt, és a megoldást is megadja. 🙂
2. SZIROM: AZ ÉLET TÖRÉKENY, ÉS MÉGIS TÖRHETETLEN
A középkori indiai szent, és költő, Govinda Dāsa Kavirāja írja: “Ez az élet olyan bizonytalan, mint a lótuszszirmon remegő harmatcsepp.” Amilyen bizonytalanul egyensúlyozik a harmatcsepp a lótusz szirmán, olyan ártatlan figyelemmel és bizonytalan léptekkel jövünk ebbe a világba, és bandukolunk végig a rövid kis utunkon, majd merülünk az elmúlásba. Ha őszinték vagyunk, nem hagyjuk magunkat az illúzió iszapos mélységeibe süllyedni, és elfelejteni, hogy milyen törékeny, és véges is az életünk. Ez végtelenül evidensnek tűnik. De ki az, aki úgy él, hogy a halandóság érzését ne akarná a tudatalatti mély és sötét mocsarába gyömöszölni? Borral, mámorral, Provence-al, …bármivel. Vagy egyáltalán lehet-e úgy élni, hogy erről valóban tudatosak legyünk? Ha pedig tudatosak vagyunk a múlandóságunkról, akkor honnan lesz erőnk ezt a törékeny és keserédes kis történet: az életünket végigjátszani? Honnan merítsünk valódi erőt az élethez?
A lótusz erre is választ ad. A lótusz magjában különleges élet és erő rejlik. Csodával határos módon sikerült már (igazoltan) több mint 1200 éves lótuszmagot is kicsíráztatni. Ott van belül az erő mindannyiunkban, mely bármikor felébredhet, és végigvezethet az úton. Az erő, mely a kis tetszhalott magból gyönyörű, illatos virágot fakaszt. De ez a mag, és a hozzá tartozó erő legbelül van, és nem a testünkhöz tartozik. Ez a mi saját lelkünk ereje. A lélek pedig örök, soha nem múlik el, elpusztíthatatlan, elégethetetlen, megnyomoríthatatlan… halhatatlan. Csak a testünket vetjük le a halál pillanatában, hogy újabb testet öltsünk föl. De hol van a lélek, és mī olyan különleges benne?
3. SZIROM: EGY MÉLYEBB ÉLET NYOMÁBAN
India egyik ősi misztikus iratában, a Chāndogya Upaniṣadban ezt találjuk: „A Brahman ezen városában áll egy kis ház, abban egy kis lótuszvirág, annak kelyhében egy kis űr. Minden ott van benn, a szívedben, nem kívül kell hát keresd.” A ház a testünkre utal, a lótusz pedig a szív lótusza. A szív lótuszának közepén található a lélek. A “kis űr” pedig a lélek tudata, mellyel a lélek vetül ki a testére és ragyogja be azt. A védikus írások azt mutatják meg nekünk, hogy a valódi életet, a boldogságot belül találjuk meg, nem pedig kívül, az anyagi világban, az anyagi élvezetekben. Mert a külső világ valóságos, de átmeneti, és ezért mégis illuzórikus. A tudatunk “kis egén” a világ tárgyai, eseményei és kapcsolataink tükröződnek. De ha felhős, borult a tudatunk ege, akkor nem fogjuk azokat a maguk valójában látni. Akkor csak a felhőig: az anyagi világig látunk el. A teljes valóságot, és így boldogságot adó napot nem látjuk. De ha már érzékeljük az erejét, melegét, akkor jó úton járunk.
Ami fönt, az lent. Ami kint, az bent. Mert a tudatunk ege egy másik, sokkal hatalmasabb tudat tükröződése. A “nagy” lelki ég, Isten tudatának az ege az eredeti tudat. Ezen a lelki égen egy végtelen számú szirommal nyíló lelki lótusz található, melyből Isten, és lelki lakhelye nyílik ki. Szívünk lótuszának ezen lótusz felé kell fordulnia, hogy a lelket újra összekapcsolja a “nagy lótusz” napként felénk ragyogó világával, és végtelen egével, és hogy meglássuk Istent is a tudatunk egén a saját szívünkben tükröződni.
De miért pont a szívben található a lélek? Ez is kiderül később. És persze nem más, mint a lótusz fogja megmutatni… De előbb azt mutatja meg nekünk, hogyan éljünk, hogy a tudatunk ege elkezdjen kitisztulni, és meglássuk boldogságunk ragyogó napját.
4. SZIROM: A TISZTASÁG ÚTJA
India legfontosabb szent irata, a védikus írások esszenciája: a Bhagavad gītā ezt mondja: “Aki ragaszkodás nélkül végzi kötelességét, és minden eredményt átad a Legfelsőbb Úrnak, azt nem éri bűn, mint ahogyan a lótusz levelét sem éri víz”. És ez nem csak egy szép hasonlat, hanem a lótuszvirág egy olyan tulajdonsága, melytől a tudósok álla is leesett. Az 1970-es években fedezték föl a nyugati világban a jelenséget, melyet Lótusz effektusnak hívnak. A lótusz levelét és virágát a víz és egyéb folyadékok nem nedvesítik meg, mert nem tudnak azon megtapadni, a lótusz felületének különleges tulajdonságai miatt. Egy egész szakma jött létre gyakorlatilag a lótusz ezen tulajdonságának vizsgálatára, és a mi életünkbe történő átültetésére. Ha bárhol öntisztító, vízlepergető felületet látunk, tudnunk kell, hogy ennek a tudományágnak, pontosabban a lótusznak (és így Istennek 🙂 ) köszönhetjük.
De térjünk vissza a Bhagavad gītā fenti szavaira. Hogyan tudunk magunkon segíteni, hogyan tudunk fejlődni, közelebb kerülni a boldogság ragyogó napjához, amíg saját magunkat bántjuk, amíg a saját sorsunkat, és így mások sorsát is rontjuk? Egyáltalán mi az, amivel így ártunk magunknak és másoknak is? Ez az önzés. Olyan tetteket kell végeznünk hát, mellyel sem másoknak, sem a valódi belső boldogságunknak nem ártunk. Ennek első lépése, hogy nem végzünk másoknak ārto cselekedeteket. 🙂 Vagy legalábbis a lehetős legkisebb szintre minimalizáljuk azt. A második lépés, hogy a kötelességünket úgy végezzük, úgy éljük az életünket, hogy nem ragaszkodunk annak eredményéhez. Mindent megteszünk, de az eredményt Istenre bízzuk. Ha így teszünk, szépen lassan megtanuljuk az önzetlenséget, és elérjük az elme békéjét, melyen felragyoghat a saját belső utunk és Isten. De mi kell még ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk?
5. SZIROM: A TUDAT KINYILÁSA
A lótusznak van még egy misztikus tulajdonsága (ki tudja hányadik már): Nappal a fény hatására kinyílik a csodaszép virága. Éjszaka viszont becsukódik a virág, bezárul a sötétség előtt. (Erről egy fantasztikus videó az első kommentben.) Így kell nekünk is az isteni tudást, a szentek szavait keresni, hogy megtaláljuk a belső láthatatlan napunkat, és így kell elfordulni mindentől, mī sötétséget, illúziót és tudatlanságot hoz.
“Ami minden lény számára éjjel, ébredés az a fegyelmezett embernek, míg az élőlények ébrenléte a bensőt látó bölcsnek éjszaka” – áll a Bhagavad-gītāban. Ha a belső láthatatlan napunkra rátalálunk, és felé fordulunk, egyre inkább virága borul majd a tudatunk, ahogyan a lótusz virága is a napra nyílik, és mutatja magát teljes pompájában. Minden helyzetben Istent kell keresnünk, Isten ragyogó szépségét, tudását és erejét látnunk, és akkor fölvirrad majd a lélek hajnala, és eljön a lélek ragyogó napja is. Jó-jó: nappal, meg éjszaka. Ez elméletileg szép. Hiszen ki ne választaná a “napot” az “éjszakával” szemben. De hogyan tudjuk a belső, láthatatlan nap fényét választani, ha az érzékek világában annyi élvezet, és vonzó dolog van?
6. SZIROM: A VALÓDI ÉLET ÍZE
A lótusz következő különleges tulajdonsága az utóbbi kérdésre is választ ad. A lótusz szabályozni tudja teste hőmérsékletét, úgy, mint a melegvérű állatok. És mindezt idegrendszer és hormonrendszer nélkül! Ez szinte egyedülálló a növényvilágban. Ennek egyik haszna, hogy a méhek, ha kicsit hidegebb az idő, és így ők is kissé dermedtebben közlekednek, melegséget kapnak a lótusz kelyhéből, és így szívesen elidőznek ott. A lótusz melegségével magához vonzza a méheket, de ez még nem minden! Ezután jön a nektár. Azt mondják, a lótusz méze, a padma madhu édes íze bármilyen cukros lötty, bármilyen édes dolog ízét túlszárnyalja.
Ugyanígy lehet, hogy kezdetben mi is az érzékeink követelésének a fogságában vagyunk, de az ezzel saját magunknak okozott dermedt fájdalom állapotát már az is megolvasztja, ha már csak kicsit is a belső láthatatlan napunk, Isten felé fordulunk. Aztán ahogy a dermedtség, és vele a fájdalom is kezd eltűnni, megérezzük majd az élet valódi ízét… Mert egy alsóbbrendű ízt csak egy magasabb rendű ízt megtapasztalva tudunk végleg feladni.
7. SZIROM: A BOLDOGSÁG KULCSA
Egy 9. századi dél-indiai költőfejedelem, Kulaśekhara így ír (saját fordítás):
“Tüzes lánggal ha perzseli, életét pokollá teszi,
mégis a Napra nyílik a lótusz, melege élteti.
Istenem, ha szemet hunysz, amint sorsom égetve nyúz,
szívem akkor is csak Hozzád, a végtelen széphez húz.”
A boldogság kulcsa az önzetlen szeretet. Pont mint ahogyan azt Kulaśekhara is megénekli. Ezért lakozik a szívben a lélek, amíg ebben a testben van. Mert a szív, a szeretet erejével tud fölemelkedi és összekapcsolódni Istennel. Hiszen Istennel örök, szeretetteli kapcsolata van mindannyiunknak, melynek felélesztése az élet tökéletessége. De szükségünk van-e bárkire, vagy egyedül is vissza tudjuk állítani ezt a kapcsolatot? Talán nem meglepő fordulat, de ezt is megmutatja a lótusz. 🙂
8. SZIROM – A TANÍTÓ KEGYE
A tanítvány olyan, mint a vízen úszó lótuszvirág. A lelki tanítómester a tó, mely táplálja és óvón, gondoskódón körülveszi őt. A legfelsőbb Úr, Kṛṣṇa az égen ragyogó és égető Nap. Amíg a lótuszvirág e tó felszínén ring, éltetik a Nap sugarai. Azonban amint elfolyik, elpárolog a víz, a Nap heve csak felperzseli a gyöngécske lótuszt. Víz nélkül a lótusz minden ereje elillan. A mester oltalma és tanítása szükséges a tanítvány fejlődéséhez.
Manapság divatos, hogy azt gondoljuk, nincs szükség semmiféle közvetítőre, tanítóra Isten és közöttünk. Valóban, a spirituális út egy belső út, ami nem egy külső ránk kényszerített szabályrendszer, közvetítő rendszer. Hanem a mi belső spirituális életünk, a saját, személyre szabott utunk. De a belső út a szeretet útja, tehát eleve értelmezhetetlen kapcsolatok nélkül. És egy út eleve értelmezhetetlen iránymutató tudás nélkül. Vagyis értelmezhetetlen egy tanítóval való kapcsolat nélkül. Az ellenzők érvét azért vegyük komolyan. Vagyis azt a tanítást, hogy “halld a tanításomat: nincs szükséged semmiféle gurura, tanítóra, hogy a belső világodhoz, önmagadhoz és Istenhez közelebb kerülj”. Tehát az ellenzők ezen tanítását ha igazán komolyan vesszük, akkor a legelsők, akiket elvetünk, maguk ezek a tanítók, hiszen azt tanítják, hogy nincs szükség tanítókra. Így rájuk sem, és az ilyen útmutatásaikra sem… 🙂 A védikus írások, és minden komoly hagyomány, spirituális út azonban ellentmond ennek a ma divatos, és alapvetően az önzés, önimádat, és önigazolás talaján növő elméletnek.
A tanító tehát megmutatja az utat, de az utat magunknak kell járnunk. Viszont az út része a tanítóval való szeretetteli kapcsolat. Így éledhetnek föl valódi érzések a szívünk lótuszában. Szeretet, béke, és alázat.
+1. A LÓTUSZ KÖZEPÉN – EGYENSÚLYBAN
A Dhyāna Bindhu Upaniṣad azt mondja, hogy a szív lótuszának 8 szirma (nem azonos a fenti fejezetek szimbolikus elnevezésével) közül egyik felé sem szabad elmozdulnia a léleknek (mint imádat, alvás, és lustaság, düh és gyűlölet, bűn és erőszak, játékosság és vidámság, mozgás és akarat, szerelem és öröm, jótét és szenvedély), mert minden ilyen kilengés egyensúlytalan állapotot jelent. Azonban ha a lélek képes a középpontban maradni, egyensúlyban, összhangban az univerzummal, és odaadással a Isten felé fordulva, akkor – és ezzel fejezi be az Upaniṣad: “feléled a tudása, és örökké végtelen boldogságban táncol, és énekel.”
Az én gyengécske bevezetőm után érdemes a védák esszenciáját, a többször is idézett Bhagavad gītāt elolvasni. Itt tudod megrendelni:
https://bolt.krisnavolgy.hu/term…/bhagavad-gita-puha-kotesu/
Acyutānanda Dāsa