Hogyan maradjunk tudatosak, miközben süllyedünk? Hogyan találjuk meg az élet áramlatát a traumák lehúzó örvényében? Vagyis hogyan gyógyuljunk a traumáinkból az enneagram, és a védikus tudás, védikus asztrológia rejtett összefüggései és módszerei segítségével.
“Mi vagyunk a tükör, és az arc is, amit a tükörben látunk. Ebben a pillanatban is az örökkévalóságot tapasztaljuk. Mi vagyunk a fájdalom, és az is, ami a fájdalmat gyógyítja… Ahogyan egyre inkább a szívedből élsz, úgy válik a tükör egyre tisztábbá.” Rumi
Akiben dolgozik még némi erő, és némi élet, az mind szeretné megérteni, hogy mi az, ami nem engedi őt valóban élni. Hogy mik azok a traumák hatására megkövesedett rétegek, melyek a tudatunkra ülepedtek. Úgy mint por a tükörre. Ezekről a rétegekről hisszük most azt, hogy maguk a személyiségünk összetevői. Miközben csak a valódi személyes és isteni létünk kerékkötői. Mert a jelenlegi személyiségünk sajnos egy torz és sötét maszk, egy vastag porréteg a valódi tiszta identitásunk, személyiségünk és egyéniségünk fénylő csodája fölött. A lélek és Isten kapcsolatának nektári szeretetfolyamából kilépő ” hamis én” szeretet-pótléka. Ezzel akarja imitálni az eredeti helyzetet, pótolni azt az űrt, ami a szeretet áramából történő kilépéssel keletkezett. Persze ez nem sikerül. Mert van, ami pótolhatatlan. Mert a megoldás máshol van.
Ezeknek a torzító rétegeknek a megfejtéséről szól az enneagram, a védikus pszichológia (és a modern pszichológia is). Az ennegramot és a védikus tanokat, illetve a védikus asztrológiát szemlélve minél mélyebbre hatolunk, annál megdöbbentőbb összefüggéseket találunk. Már a felszín is sokat mond: Az enneagram 9 féle fő személyiségtípust azonosít. Sokáig kutatták, mi a valódi eredete az enneagram zseniális rendszerének, de már egyre többen jönnek rá a védikus asztrológia és az enneagram párhuzamaira. Mert a védikus asztrológiában is 9 fő bolygó hatásával számolnak, és természetesen a 9 fő személyiségtípus megfelel a 9 fő bolygó elsődleges befolyásának. De ez még csak a felszín, találtam még ennél sokkal mélyebb párhuzamokat is.
A tudatunknak három fő funkciója van. Ezt ugyanígy látja mind a védikus, mind a modern tudomány, mind az enneagram. Az enneagram 9 fő személyiségtípusa a tudat háromféle funkciója alapján három fő torzulás, rossz működés mentén alakul ki, és bomlik további 3 alcsoportra. (Így lesz végül 9 fő személyiségtípus.) Az említett háromféle rossz működés, torzulás::
– az érzésektől, vágytól ,akarattól (vagyis a jelenléttől, a lét megélésétől) történő eltávolodás,
– a gondolkodástól (a tudatosságtól) történő eltávolodás,
– az ösztönöktől, a testől (vagyis az önkifejezéstől: kreativitástól, cselekvéstől) történő eltávolodás miatt alakul ki. Ezek az eltávolodások egyfajta torzult, befedett működést hoz létre.
Ez a hármasság szintén kísérteties hasonlóságot mutat a lélek (és annak megnyilvánulása: a tudat) védikus írások szerinti három jellemzőjével, és az azokhoz kapcsolódó teremtő energiákkal:
– Az icchā shakti teremtő energiája a tudat/lélek “sat” aspektusához az örökkévalósághoz kapcsolódik – A tiszta érzés, vágy és akarat hozza el a tökéletes jelenlétet: az örökkévaló isteni természet megtapasztalását.
– A jñāna shakti teremtő energiája éleszti fel a tudatosság teljességét: a lélek “cit” aspektusát.
– A kriyā shakti teremtő energiája az önátadásban kicsúcsosodó önkifejezés, mely életre kelti a lélek “ānanda” aspektusát, a valódi boldogságot.
Ezek az energiák isteni energiák és a bhakti, vagyis az élet (=szeretet) harmóniáját adják, ha megfelelően működnek. De ez csak a transzcendentális, lelki szférában létezik a maga teljes valójában. Mi, az anyagi vágyak, az elkülönülés vágyai nyomában ránk ülepedett torzító rétegeken át tapasztaljuk, az anyagi vágyak torzító és porral fedett tükrén tükröződve tapasztaljuk ezeket az energiákat. És a valódi, ragyogó személyiségünket is.
De van még tovább is. Az enneagram a személyiségtípusok egészségtelen, egészséges, és emelkedett (vagy más szóval – hogy a korszellem is kényelmesen érezze magát: “felébredett”) szintjéről beszél. Ez a védikus tudás három kötőerejének felel meg egy az egyben: A “tamas” a tudatlanság az egészségtelen állapot. A “rajas” az egészséges, és a “sattva” a felemelkedett szint. (Minden személyiségtípus kerülhet tehát a három szint/kötőerő valamelyike, és azok átmeneti szintjei/kombinációi hatása alá.) A sattva az a szint, ahol már meglehetősen jól átragyog a valódi természetünk. És ez a megállapítás átvezet egy másik meglepő kapcsolathoz az enneagram és a (valódi) védikus pszichológia között: Az enneagram szakértői is úgy írják le az ébredő, felemelkedett állapotot, hogy végül átragyog a valódi személyiségünk. Szertefoszlik az, ami valótlan, és egyre jobban átragyog, egyre konkrétabbá, kézelfoghatóbbá válik az, ami valós. Néhányan persze bűvészkednek itt is, hogy: “de ezen túl van a személy feletti(nek eufemizált személytelen) mindenkizarólagegy, ahol nincs már semmiféle személyiség.” De azt nem tudják megmagyarázni, hogy miért lesz egyre ragyogóbb, egyre konkrétabb a 9 fő isteni tulajdonság a “felébredéssel”, vagyis a 9 fő torzulás lehámozásával, a tudat leporolásával. Hogy miért lesz egyre konkrétabb a különbség az egységen belül, ahelyett hogy eltűnne minden különbség… (Nekünk nem meglepő a valódi válasz: egyidejű egység és különbözőség a valóság természete -acintyā bhedābheda tattva) De most vissza a három fő torzuláshoz: Mi ez az eltávolodás, mely ilyen torzulást hoz létre, és hogyan képez a tudatunkon fedőréteget?
Érző triász (A valódi identitástól történő eltávolodás):
Mindhárom torzulás jellemző mindenkire. Így (nem) kicsit mindenki magára ismer mindegyik torzulásban. Hisz azért vagyunk ebben a világban, mert egy az egyben távolodtunk el az éltető forrástól. Azonban mindenkinek van egy személyiséggé kristályosodott szeretet-pótló mechanizmusa, mely egy bizonyos fajta védekezés: a traumák és az arra adott válaszok testbe és pszichébe kövült összessége. Az érző triász három személyiségtípusa a valódi érzésekről, valódi vágytól távolodott el leginkább. Ez a valódi érzés, vágy és akarat az isteni létezés megélésében teljesedik ki. Ez a három személyiségtípus nem tudja “átélni” az isteni létet, nem tud igazán jelen lenni a valóságban. Mert nem tudja, hogy mi a valódi identitása: hogy örök lélek. Így hamis énképet generál. De minél hamisabb az énkép, annál értéktelenebbnek érzi magát. Hiszen valahol mélyen tudja, hogy ez nem a valóság. Az értéktelenség érzése elől pedig még mélyebbre menekül a hamis énkép építésébe. Itt tehát legfőbb feladat a valódi identitás megtalálása. Ahogyan egyre közelebb kerül hozzá, és egyre inkább átfénylik a valódi identitása, annál tisztább lesz a létezés, és az énkép.
Az érző triász legfőbb reakciója az életre a szégyen érzet. Mert azt gondolja, hogy ő nem elég jó, és soha nem is lehet elég jó. (Ezt nevelik bele a karmát közvetítő gyermekkori traumák is.) De ezt csak azért érzi, mert nem tudja, hogy milyen csodás isteni lélek valójában. Nem tudja mi a valódi identitása, és attól tart, hogy erre emlékeztetik. Ez egy mély szégyenérzetet teremt, hisz ő soha nem lehet elég jó. Aggodalom, stressz, és a tökéletesség hajszolása lesz ennek az eredménye. Mindez azért, mert a valódi érzéseitől, vágyaitól eltávolodott, és hamis vágyakra, hamis érzésekre építette föl az identitását. Amint ezt megérti, nincs már mit szégyellnie, hiszen ha az, ami: ha isteni természetű egyéni lélek, ugyanúgy, mint mindenki más, akkor nincs semmi indíttatása hazudni, irigynek, büszkének, képmutatónak lennie, másoktól jobbnak látnia magát. Ekkor autentikus, őszinte, együttérző és megbocsátó lesz.
Gondolkodó triász (A valódi személyiségtől történő eltávolodás):
Náluk a belső útmutatás és támogatás érzésének a megtalálása a cél, mert elsősorban attól távolodott el. Az elméjük zakatolása vette át a valódi tudás, tudatosság szerepét. Elsősorban a tudás, tudatosság sérül itt tehát. És mivel nincs kapcsolat az isteni intelligenciával, és a valódi(!) lelkismeretükkel, tehát a paramātmāval, a felsőlélekkel, ezért az elme végtelen aggodalmába, félelmébe merülnek. Itt a cél a belső útmutatás megtalálása. Az elme megnyugvása, csendje az út, mert csak a nyugodt, csendes elmén tud átragyogni a valódi tudás, mély intuíció és a valódi belső útmutatás. A gondolkodó triász legfőbb reakciója a félelem. Mert nincs valódi tudása, tudatossága, mely a valódi személyiséget építi föl. Ha lenne tudása – mely abban csúcsosodik ki, éri el a teljességét, hogy minden IS ISten , és Isten mégis egy egyedi különálló személy, akkor nem lenne félelem. A tiszta, csendes és nyugodt elmén átragyogó univerzális intelligencia, intuíció megtalálása, az ő útjuk. Ez a valódi tudatosság, ez vezet át az életen, megmutatja a valódi utat, ahol nincs mitől félni …
Ösztön triász (A valódi egyéniségtől való eltávolodás):
Itt az ösztönöktől/testtől való eltávolodás a fő probléma. Még pontosabban a valósággal (és végső soron Istennel) való élő kapcsolat elvesztése. Ez a három személyiségtípus elveszíti az eszközt, amivel az élethez, és így végső soron Istenhez kapcsolódhat. Minden önkifejezés, kerativitás, cselekvés ide sorolható, ami által kapcsolatba lépünk az “élettel”. Legyen az a test, vagy az elme önkifejezése. Ez a mi egyéniségünk. De ha nincs kapcsolatunk az élettel (Istennel), akkor a valódi élettől, a valódi ösztöneinktől távolodunk el, melyek cselekvésre sarkallnak. Így hamis, torz kapcsolódások épülnek. Hamis egyéniség épül. Eltorzul, illetve meg sem valósul a belső és külső önkifejezés. Itt az istenihez történő kapcsolódás, viszonzás megtalálása a cél, mely az önátadásban és ezáltal a Krṣṇához fűződő egyedi és megismételhetetlen kapcsolatunk feléledésében éri el a teljességet. Ez a valódi egyéniség megtalálása.
Az ösztön triász reakciója: Ellenállás, düh, ami a hamis önkifejezésnek a következménye, és legtorzabb formája. Az örömteli, boldogsággal teli kapcsolódás és önkifejezés ellentéte ez. Hiszen nem tudja, hogy a cselekvés, önkifejezés lényege az önatadas. Az Istennek, és az isteni energiának történő önátadás, az arra épülő kreativitás és az aszerinti cselekvés. Az önkifejezés, az önkifejező cselekvés a legeltorzultabb formájában jön elő dühként. De ha kapcsolatba kerül a valódi élettel, és annak megfelelően cselekszik, valóban nyugodt lesz és érzékelő. Megtalálja a valódi önkifejezés útját és a valódi egyéniségét.
Ahogyan a fának szüksége van a tiszta, életető vízre (icchā shakti – érzés, vágy és akarat tisztaságára), a tápanyagra (jñāna shakti – a tudatosságot megnyilvánító tiszta tudásra), és a külvilághoz történő, fotoszintézis általi kapcsolódásra (kriyā shakti, az önkifejezés önátadásban kiteljesedő tisztaságára), hogy valóban egészséges gyümölcsöt tudjon teremni (a gyümölcs a tiszta szeretet Isten és a lélek, illetve a többi lélek között), ugyanigy a valódi élethez nekünk is mindhárom energiához élő módon kell tudnunk kapcsolódni. Mert most méreg keveredett a vízbe, a földbe, és a levegőbe is. A valóban hatékony út, ha a tiszta, éltető energiákra igyekszünk rácsatlakozni. Van aki azt mondja, hogy teljesen le kell építeni az egyéniséget, személyiséget, és az identitást, hogy a valósághoz jussunk. De a hamis identitás, személyiség és egyéniség mérgének leépítése nem lehetséges önmagában, hiszen a fának élnie kell a méreg eltávolítása közben is. Nekünk kell egyre tisztábbá válni. Így a tiszta energiák fokozatosan kimossák és kiszorítják majd a mérget.
Mert az említett fa egy tóban tükröződik, az istentől független, anyagi vágyak (=méreg) tükrén. A fő problémánk, hogy a tükörképet látjuk, nem a valóságot. Nagyon jó a zen buddhista módszer, ami megmutatja, hogy a tükörkép valótlan, és minden, ami “valódi” magában a tükörképben, az a śunyatā, az üresség. De nem szabad elfelejtenünk, hogy van még tovább is, hiszen a tükörkép mindig valaminek a tükröződése. A tükörképből a valóságra következtethetünk. Más szavakkal a hologram világunk (már csak a hologram definiciójából adódóan is) egy másik világ hologramja, kivetülése. Ezért célravezetőbb módszer a teljes kiürítés és leépítés helyett a valódi energiákkal való táplálás, a valóság felé fordulás: hogy a tükörképben a valóságra ismerjünk, és a valóság felé forduljunk a tükör helyett. Ennek – mit ad Isten – 9 módszere van védikus tanítások szerint. Ez a valódi élet, a bhakti gyakorlásának a 9 folyamata. Ebből három elsődleges van – mit ad Isten – a három fő torzuláshoz kapcsolódóan: Śravanaṁ (hallás, a tudás megszerzése), kīrtanam (valódi önkifejezés Isten szent neveinek éneklése által) és a smaranaṁ (emlékezés – a meditáció, a jelenlét fejlesztése).
A következő 3 részben megyünk bele még konkrétabban és gyakolratiasabban a 9 folyamat 9 személyiségtípus szerinti gyógyító útjaiba, a gyógyulásának folyamatába, a tipikus gyermekkori traumákba, karmába, ami ezeket a torzulásokat felépíti. De ugye emlékeztek még a tükrös Rumi idézetre az írás elejéről? Itt a párja, a tükör tisztításának a módszere:
„Minden dicsőséget a śrī-kṛṣṇa-saṅkīrtanának, mely megtisztítja a szív tükrét az évek során rárakódott portól, és kioltja a feltételekhez kötött élet, az ismétlődő születés és halál tüzét! Ez a sankīrtana mozgalom a legnagyobb áldás az emberiségre, mert a kegyes hold sugarait árasztja. Ez minden transzcendentális tudás lényege. Növeli a transzcendentális gyönyör óceánját és képessé tesz minket arra, hogy teljességében élvezhessük azt a nektárt, amelyre örökké vágyunk.” (Śrī Caitanya Mahāprabhu)
Acyutānanda Dāsa