A védikus írások azt mondják, hogy az 5 legfontosabb vallásos kötelesség egyike az, hogy szent helyen éljünk. De nem tudunk mindannyian Kṛṣṇa szülőfalujában, Vṛndāvanāban, Mathurāban vagy Māyāpurában élni. Azzal azonban, ha otthonunkat méltóképp rendezzük be, s meghívjuk Isten mūrti formáját otthonunkba, lakóterünk is szent hellyé válhat.
Ehhez a már korábban említett tisztasági szabályokat érdemes betartani. De van néhány praktikus elem, amire érdemes gondolni.
Az egyik, első és legfontosabb elv, hogy a tiszta helyen éljünk, amelybe elméletben beletartozik az is, hogy nem fogyasztunk húst, halat, tojást és hagymaféléket, valamint kábító-mámorító szereket. Nem tartalmaz ilyen ételetek a hűtő, stb. ezen a helyen imádjuk Isten egy mūrti fomárját. A mūrti, kezdetben, amikor még csak éppen elkezdtük a folyamatot, lehet egy kép is Kṛṣnáról, és kezdőként általában Caitanya Mahāprabhut és az Ő örök társát, az Úr Nityānandát szokták javasolni az otlárra. Mivel az Ő imádatuk, ha nekik ajánlunk füstölőt, ételt, vizet vagy lámpást, ez nem okoz semmilyen káros visszahatást, akkor sem, ha helytelenül, hibásan végezzük esetleg a klelékek felajánlását. De később, ha már meghívjuk otthunkba Isten legyen szó akár kép akár szobor formáról, akkor fontos, hogy értsük, tudjuk, az az ábrázolás magát az Urat képviseli, nem csak egy tárgy. A mūrti tehát Isten személyes képviselője az életünkben, Aki segít nekünk, hogy szolgálattal foglaljuk le magunkat. Az oltárt gyakran helyezik az ÉK-i régiójába a lakásnak, de ha itt nem lehetséges, bárhol megfelelő lehet kialakítása. Ami azonba fontos, hogy a wc-től mosdótól próbáljuk meg távolabb elhelyezni az oltárt. Ugyanígy a konyhát, amelyben ételeket szeretnénk főzni az Úrnak, szintén próbáljuk meg szeparálni kissé a fürdőszobai és wc résztől. Még akkor is, ha csak egy ajtóval, kendővel választjuk el a szakaszokat, mert olyan helyen élünk – mint a legtöbb lakásban – a vizesblokkok gyakorlatilag egymásba érnek. Szintén fontos lehet a finomfizikai tisztaság szempontjából, hogyha lehetőség van rá, akkor a wc és a fürdő ne egy helyiségben legyen, hiszen így picit nehezebb elérni a finomfizikai értelemben vett tökéletes tisztaságot. Hagyományosan Indiában a wc-hez még külön papucs is jár és a toalettre semmilyen alkalmatosságot vagy bútort nem visznek be a családok.
A megszentelt tér érzését tovább fokozhatja, ha szent képekkel lámpásokkal, mécsesekkel füstölőtarók és más dekorációk kihelyezésével próbálkozunk. De törekedjünk arra is, hogy praktikus legyen minden tárgy a lakásban, a funkció nélküli tárgyak csak feleslegesen terhelik a teret. Az a fontos, hogy otthonunkban minden az életünk sikerességét, boldogságunkat támogassa és ennek lényeges része, hogy mindig emlékezzünk Istenre. Ezért olyasmivel dekoráljunk, ami Kṛṣṇára emlékeztet bennünket. Már a bejáratban is fogadhat bennünket, illetve vendégeinket egy szép szent kép vagy egy az otthont védelmező yantra, információval bíró mandalaszerű képecske, de az oltárt ne tegyük ide, hanem inkább egy intimebb részére helyezzük lakásunknak.
Ha szeretnénk otthonunkat teljesen az indiai térrendezés szerint berendezni, ami a legideálisabb választás, akkor kérjük szakképzet Vasztu-Vaszati tanácsadó segítségét, de arra a pár elvre azért odafigyelhetünk, hogy északról és keletről tegyük otthonunkat nyitottabbá, innen kedvező a bejáratok, ablakok elhelyezkedése, a lakótér közepén hagyjunk egy kis üres teret, délen és délnyugaton pedig lehet picit zártabb és nehezebb bútorokkal megrakott a tér. A rend és a tisztaság, a letisztult struktúrák tovább segítik a tér pozitív hangolását. Ha halk mantra, vagy vidám vallásos zene szól, rendszeresen meditálunk, mantrázunk, és vendégül látjuk azokat az embereket, akik szintén hívők és örömmel beszélnek Istenről, akkor a szó legnemesebb és hagyományos, indiai értelmében is grihastákká, azaz háztartókká válhatunk.