Ezen a napon szerte a világon Kṛṣṇa-hívők százezrei emlékeznek meg a páratlan jellemű, és minden nehézséget kiálló tanítómesterről. Indiában, a hinduizmus világvallásának fészkében, a védikus tudás átadásának mondhatni kőbe vésett hagyománya van. Bármilyen szakma vagy tudomány, de még a művészetek elsajátítása is tanítóról tanítványra száll, történik, de kiemelten igaz ez a metafizikai kérdéseket feszegető lelki tudásra, ahol egy lelki tanítómestert hosszan és kitartóan kell hallgatni és követni ahhoz, hogy megérthessük pontosan a tanítások lényegét, mert nem egy egyszerű hétköznapi tudásról van szó.
![](https://krisna.hu/wp-content/uploads/2012/07/SrilaPrabhupada10.png)
Indiában évezredek óta lehetőség van „leülni egy guru mellé” és megkapni ezt a filozófiai tudást, ugyanakkor a nyugat számára sokáig rejtve maradt a tanítások lényege. A szanszkrit nyelv olvasásának nehézségei, a tradíció alapos ismerete hiányzott ahhoz, hogy a filozófusok mélyebben is megértsék a Védák tanításainak lényegét. A kulturális szakadék Kelet és Nyugat között egyszerűen nem tette lehetővé, hogy az olykor sajátos indiai hagyományokat megfelelően értelmezzük és tudományos precizitást feltételezzünk benne. A magyar utazók és kutatók ugyan élen jártak ennek megfejtésében, hiszen olyan keletkutatókkal büszkélkedhetünk mint Stein Aurél, Baktay Ervin, Hopp Ferenc vagy Kőrösi Csoma, de ahhoz, hogy szélesebb rétegeket is elérjen a védikus bölcsesség nyugaton, arra volt szükség, hogy ezeket a szent könyveket lefordítsák angolra.
Śrīla Prabhupāda 1896. szeptember 1-én, azaz 125 éve született, Nandotsava napján, vagyis Kṛṣṇa születésnapját követően. Már húszas éveiben megismerkedett lelki tanítómesterével és a családi teendők mellett, így pl. patikájának működtetése mellett, elkezdett előadásokat hallgatni a védikus filozófiáról. Édesapjától örökölte az intenzív lelkesedést a lelki tudomány iránt. Gyermekkorától követte a védikus elveket életmódjában, kiválóan zenélt, énekelt, mṛdaṅgázott, de amivel kitűnt társai közül, hogy kiválóan beszélt angolul és nagyon elszánt volt minden törekvésében.
![](https://krisna.hu/wp-content/uploads/2013/03/Prabhupada14.png)
Lelki tanītómestere ezért azzal bízta meg, hogy fordítson és vigye el a nyugatra is a Bhāgavata Purāṇa lényegét, vagyis a Védák esszenciáját. Tanítómestere, Sarasvatī Thākura és annak édesapja, Bhaktivinoda Thākura Bengálból juttatták el ezt a tudást India legnagyobb részére, Śrīla Prabhupāda pedig világszerte folytathatta tovább a missziót. Prabhupāda a családi életét kiteljesítve, megvárván gyermekei felnövekedését lépett a lemondott életrendbe és hagyta hátra az anyagi kényelmet. Ekkoriban költözött Vṛndāvanába és kezdte meg a Vissza Istenhez Magazin szerkesztését. Egyedül írta, szerkesztette vitte a nyomdába munkáját, és ő maga adta el a magazinokat. Szent helyen élt, intenzív lelki gyakorlatokat folytatott és mivel minden pénzét és erejét a filozófia terjesztésébe ölte, naponta csak egyszer evett…
Śrīla Prabhupāda az édesapjától kapta örökül a vaiṣṇava hagyományt. Tanítómestere Śrīla Bhaktisiddhānta Sarasvatī elfogadta tanítványának, és így hivatalosan is beléphetett az évezredek óta töretlenül alászálló Brahmā-Mādhva gauḍīya sampradāyába, vagyis tanítványi láncolatba.
De mi van velünk, nyugati emberekkel? Velünk magyarokkal, európaiakkal, amerikaiakkal, oroszokkal, és akár azokkal az indiaiakkal, akik bár egy szent földön élnek, a nyugatról betörő fogyasztói szokások és a rohanó életmód hatására eltávolodtak saját hagyományaiktól? Nekünk Śrīla Prabhupāda a kapu, a híd a védikus tudáshoz. Az ő áldozatai, az ő törekvései, az ő utasításai.
Ha ő az 50-es években a családi élet kényelmét és boldogságát választja, ma valószínűleg nem ismernénk a Kṛṣṇa-tudat tanításait nyugaton. Ha ő nem hozza meg azokat a súlyos áldozatokat és lemondásokat életében, amelyek sikerre vezették, ha nem tolerálja Brooklyn körülményeit, a drogfüggőket és csalókat maga körül, akkor ma Indiában talán minden ugyanolyan lenne… de itt nyugaton, itt talán még ma sem ismernénk a védikus tanítások lényegét.
![](https://krisna.hu/wp-content/uploads/2013/03/Prabhupada6.png)
A Kṛṣṇa-hívők azért érzékenyülnek el a mai napon, mert ezekre a próbatételekre emlékeznek, amelyet Śrīla Prabhupāda a jövő érdekében hozott. Nélküle ma kevésbé élnénk az erőszakmentességet, nem ismernénk az elme nyugalmát hozó mantrameditációt, a különféle függőségi problémákban elterelést segítő alternatív mantrameditációs módszereket. Nem lennének itt ezek a gyönyörű ünnepek, a Dīpāvalī, Kṛṣṇa születésnapja, a lángajánlás. Nem lenne jelen az életünkben az a lelki tanítás, amely célt és értelmet ad a lélek számára az anyagi élet hiábavaló értelmetlenségével szemben.
A hívők ezen a napon online ünnepség keretében emlékeznek lelki tanítómesterükre, november 18-án pedig egész napos konferenciát szentelnek Prabhupāda életének és munkásságának a Létkérdés Konferencia keretében, amely ingyenes.