Jelen dolgozat célja, hogy ismertessen néhány közös pontot, illetve eltérést a tradicionális nyugati asztrológia és az indiai asztrológia (dzsótis) között.
A tradicionális asztrológia a szabad szemmel látható planéták (Szaturnusz, Jupiter, Mars, Nap, Vénusz, Merkúr, Hold) ekliptikai (a Nap pályája a Földről nézve) mozgásának és a Földi események kapcsolatának vizsgálatát foglalja magában. Ehhez a vizsgálathoz asztronómiai és metafizikai ismereteket használ fel. Ezért volt az, hogy a régi idők asztrológusai egyben kiváló matematikusok, asztronómusok is voltak és gyakran az alkímia, Indiában pedig valamelyik yoga folyamat gyakorlói voltak.
Az asztrológia ismerete és használata tetten érhető mind a Hellenisztikus, mind az Arab, illetve az Indiai kultúrában, de a reneszánsz Európában is nagy népszerűségnek örvendett.
A Hellenisztikus világ asztrológiájába legfőképpen Vettius Valens munkáin keresztül nyerhetünk betekintést. Valens Antiocheiában született a II.században és bejárta az egész mediterrániumot, hogy asztrológiai tanulmányokat folytasson.. Antológia című kilenc kötetes művében részletesen bemutatja az akkor használt asztrológiai tudást és technikákat. Az Arabok asztrológiáját többek között Abu Ma’shar al-Balkhi IX.századi perzsa asztrológus, az indiai asztrológia technikáit pedig Varaha Mihira (VI.sz) Brihat jataka című összefoglaló munkája illetve az eredetét illetően viták tárgyát képező Brihat Parasara Hora Shastra tárja fel számunkra.
A különféle asztrológiai hagyományok egymással való keveredése több forrásnál is utolérhető. Ilyen például a következő részlet a Picatrixból:
„Ugyanez a bölcs mondta azt is, hogy más képzeletbeli alakzatok is vannak még az égen, amelyeket csak értelemmel lehet megragadni, mint például az ég fokai az égitestek esetében. S azokat a csodálatos dolgokat, amelyekről az említett bölcs beszélt, megérteni és megismerni csak az indiaiak könyvei alapján lehet, akik jól beleásták magukat ebbe a tudományba.”
Vagy Varaha Mihira Brihat Jatakajából:
„… ha e műveleteket sorban elvégezzük, megkapjuk a nábhásza-jógák első kettő, első három, és mind a négy csoportjának összegét. A javanák 1800 ilyen jógát tárgyalnak részletesen. A következőkben ezeket foglaljuk össze.”
A VIII.század nagy Arab projectjében pedig az asztrológusok minden régióból – így Indiából is – elmentek Bagdadba szintetizálni a tudásukat.
A fentebb említett Hellenisztikus, Arab és Indiai asztrológusok műveit olvasva nyilvánvalóvá válnak a hasonlóságok, megegyezések és a különbségek is.
Mindegyik rendszer a hét tradicionális planétát használja, illetve a felszálló és leszálló Holdcsomópontokat. (Sárkányfej vagy Rahu és Sárkányfarok, vagy Ketu) A Zodiákus mindegyik rendszerben 12 jegyre oszlik és a jegyek uralkodó planétái is megegyeznek. A Zodiákus kezdőpontja, vagyis a Kos 0. fokának meghatározása azonban már eltér néhol. Vettius Valens még sziderikus vagyis az Állócsillagok által meghatározott rendszerben „dolgozott” míg Ptolemaiosz egyértelműen a tropikus tehát a Napéjegyenlőségen alapuló Állatöv mellett tette le a voksát. Az Arab asztrológusok között Masha’allah és Sahl ibn Bishr sziderikus rendszerben számolt a VII.században, de a késöbbi szerzők már a Tropikusban. Az Indiai asztrológusoknál egyértelmű a sziderikus rendszer használata, de érdekes módon a Surya-siddhanta, a Bhagavat Purana és a Visnu Purana is a Zodiákust a tropikus rendszerben határozza meg:
„Amikor a Nap a Koson és a Mérlegen halad keresztül, a nappalok és az éjszakák hossza egyenlő. Amikor azon az öt állatövi jegyen halad át, melyek közül a Bika az első a nappalok hosszabbodnak (a Rákig) majd egyre rövidebbek lesznek, minden hónapban egy fél órával csökkenve amíg a nappalok és az éjszakák hossza újra egyenlővé nem válik (a Mérlegben). Amikor a Nap a Skorpióval kezdődő öt állatövi jegyen halad keresztül a nappalok hossza csökken (a Bakig), majd hónapról hónapra nő mindaddig, amíg a nappalok és az éjszakák egyenlővé nem válnak (a Kosban).”
Srimad Bhagavatam 5.ének 21. fejezet 4.-6. vers
Az ilyen versek hatására ezért néha felbukkannak tropikus rendszert használó Védikus asztrológusok is.
A Hellenisztikus, az Arab és az Indiai asztrológiában is találunk időlekövető módszereket, amelyeknek a segítségével a Horoszkópban jelzett eseményeket időben is meghatározzák. Mint például a házasság vagy gyerekszületés ideje stb.
Valens az Antológiában a Zodiákus jegyeinek különböző éveket ad. (Rák 25, Oroszlán 19, Ikrek és Szűz 20, Bika és Mérleg 8, Kos és Skorpió 15, Halak és Nyilas 12, Bak 27, Vízöntő 30) Ezeken belül alperiódusokat is számol, amelyek heti szintig elmennek. Az elemzése ennek a korszakolási módszernek abból áll, hogy a Szerencseponttól vagy a Lélekponttól megvizsgáljuk a jegyet, a benne álló bolygókat és ez alapján tudunk következtetést levonni az adott időperiódusról.
Abu Ma’shar a Szülött éves revolúciója című művében (Kitāb taḥāwil sinī al‐mawālīd) a Firdaria nevű időlekövető módszert mutatja be. Itt a nappali születésnél a bolygók sorrendje a következő:
Nap, Vénusz, Merkúr, Hold, Szaturnusz, Jupiter, Mars, Felszálló Holdcsomópont és Leszálló Holdcsomópont,
Éjjeli születésnél:
Hold, Szaturnusz, Jupiter, Mars, Felszálló Holdcsomópont, Leszálló Holdcsomópont, Nap, Vénusz, Merkúr,
Ez azt jelenti, hogy ha valaki nappal születik, akkor a Nap korszakkal kezdődik az élete, míg éjszakai születésnél pedig a Hold korszakával.
A bolygókhoz rendelt évek a következők:
Nap 10, Vénusz 8, Merkúr 13, Hold 9, Szaturnusz 11, Jupiter 12, Mars 7, Felszálló Holdcsomópont 3, Leszálló Holdcsomópont 2,
Itt szintén vannak alperiódusok. Az elemzésben pedig a bolygók kondíciója (házhelyzet, méltóság) alapján lehet előrejelzéseket adni az adott bolygó időszakáról.
Az Indiai asztrológiában az időlekövető rendszereket Dasaknak nevezik. A Hellenisztikus és Arab asztrológiához képest jóval több ilyen Dasa rendszert találunk. A legismertebb a Vimshottari Dasa, de a Parasara Hora Shastra több tucat ilyen Dasa rendszerről ad leírást.
A Vimshottari Dasa jelentése 120 éves periódus. Ennek oka, hogy a Kali korban, vagyis a nézeteltérések vaskorszakában, amelyben jelenleg élünk, 120 év a maximum emberi élethossz a védikus szentírások szerint. Itt a bolygókorszakok kiszámításához a Holdnak a születéskori Holdház (Nakshatra) pozícióját vesszük figyelembe. A bolygók által adott évek a következők:
Nap 6, Hold 10, Mars 7, Felszálló Holdcsomópont 18, Jupiter 16, Szaturnusz 19, Merkúr 17, Leszálló Holdcsomópont 7, Vénusz 20,
A Bolygók főkorszakán belül (Maha Dasa) alkorszakokat találunk (Antar Dasa). A különféle korszakok minőségét itt is az adott bolygó házhelyzete, illetve a Parasara rendszerbeli „méltósága” (baráti jegyben vagy saját jegyében, esetleg ellensége jegyében áll-e ill. milyen házban) határozza meg.
Tehát az Indiai asztrológia a korszakrendszerekben messzemenően túlszárnyalja a többi asztrológiai hagyományt.
Egy másik érdekesség, amit néhány éve fedeztem fel az asztrológiai tanulmányaim során az a Sudarhana chakra nevű időlekövető módszer. Ez a módszer teljes mértékben megegyezik a Hellenisztikus és Arab asztrológiában is jól ismert Prófekcióval, de megint az indiaiak javára borul a mérleg, mert jóval kifinomultabb technikákkal elemzik ezt a rendszert. Az Indiai Nadi asztrológusok előszeretettel használják a Sudarshana Chakrát, hogy előrejelzéseket adjanak a klienseiknek.
A bolygók méltóságának meghatározása szintén mindegyik tradicionális rendszerben megtalálható. A Hellenisztikus és Arab asztrológusok legfőképpen az egyiptomi méltósági táblázatot használták, de a Szidóni Dorotheusz méltóságtáblázata is közkézen forgott. Az e fajta méltóság táblázatot Indiában a Tajika asztrológusok használták. Erről Balabhadra Hayanaratna című 1649-ben írott könyve ad tanúbizonyságot. Az Indiai asztrológiában azonban a legelterjedtebb „méltósági” rendszer a Parasara által tanított barátságon ill. ellenségességen alapuló szisztéma. Itt minden bolygónak van természetes barátja és ellensége, valamint van, akivel semlegesek. Az efféle vizsgálat segít meghatározni a bolygók által uralt területek pozitív vagy negatív eredményét.
Számomra a legszembe tűnőbb és legizgalmasabb dimenziója az Indiai rendszernek a részhoroszkópok rendkívül kifinomult rendszere. Erre sehol máshol nem találunk példát. A részhoroszkópok a jegyeket megadott módon osztják fel. Kettő (Hora), Három (Drekkan), Négy (Caturamsa), Hat (Sastamsa), Hét (Saptamsa) stb részre, egészen a hatvanas felosztásig (Sastiamsa). Parasara 16 féle részhoroszkópot említ a Hora Shastrájában. Tény, hogy a Helenisztikus asztrológusok ismerték a jegytizenketted részhoroszkópot a Dvadasamsat, amit Dodecatemória néven találunk meg náluk. Az Egyiptomiak csillagfejtési módszereiben pedig megtaláljuk a Dekádokat, ami nem más, mint a Drekkanátus vagyis a jegyeket harmadoló részhoroszkóp. Bonatus Anima astrologiae című aforizma gyűjteményében szót ejt a Novenarium Lunae-ról, amely a Hold jegykilenced-beli pozícióját vizsgálja. Ez nem más, mint a Navamsa részhoroszkóp. Az Indiaiak által használt részhoroszkópok elemzésében rengeteg plusz információ tárul fel az asztrológus elött, amellyel sok területen tud segítséget nyújtani a hozzá fordulóknak.
Hála azoknak a kortárs asztrológusoknak, akik valamilyen régi forrás fordításával fáradoznak – Ben Dykes, Martin Gansten és más akadémikusok, akik egyben gyakorló asztrológusok is – a régi idők tudása erről a csodálatos tudományról egyre világosabbá és érthetőbbé válik számunkra. Nekik köszönhetően a múltban élt mesterek tudása újra életre kelhet és az emberek javára fordíthatók.