1626-ban született és 1708-ban ezen a holdnapon távozott el Viśvanātha Cakravartī Thākura. Neve azt jelenti, Visnavantha, aki megmutatja az anyagi világ lakói számára az odaadás útját. Cakravartī pedig azt, aki mindig a bhakták, hívők körgyűrűjében tartózkodik. Nyugat-Bengálban, Nadia régióban, Devagramban látta meg a napvilágot és végül Kṛṣṇa szülőhelyén telepedett le.
Már kora gyermekkorától csak arra vágyott, hogy vaiṣṇava szentek társaságában lehessen. Misszionárius, lemondott életre készült, ezért a családja korán megházasította, remélve, hogy ezzel otthon tarthatják. Az ifjú Viśvanātha azonban a lemondott életrendbe lépett és Vṛndāvanába utazott. Itt a 6 Gosvāmi kommentrájait, leveleit olvasta és Kṛṣṇadāsa Kavirāja Goswami társaságában tartózkodott. Küzdött a kaszt-bráhminizmus ellen, vagyis az ellen, hogy valakit pusztán a származása, nem pedig a képességei alapján tekintsenek papnak és szent embernek, valamint mindenféle félreértelmezése ellen a védikus filozófiának.
Viśvanātha Cakravartī nem csak saját néven, hanem írói álnéven is, a Harivallabha Dāsa néven alkotott, így írta meg a Śrī Guru Vandana című dālt is, amelyet a Kṛṣṇa-hívők minden reggel elénekelnek a lelki tanítómesterek tiszteletére.