Śrīla Raghunātha Dāsa Gosvāmi a 6 Gosvāmi egyike, aki Krisnapurában látta meg a napvilágot. Noha vagyonos családból származott és korán nagyon gyönyörű feleséget is kapott, nem érzett ragaszkodást a családos életre, ellenben az úr Kṛṣṇa tanításaihoz kimondhatatlanul vonzódott. Már kisgyermekkorában találkozott a Szent Név éneklésének legkiemelkedőbb tagjával, Haridāsa Ṭhākurával, így a mantrázás folyamata és a lelki gyakorlatok belopták magukat a szívébe. Mintha csak „egy érintőkővel társult volna”, ezek a találkozások megváltoztatták érdeklődését és egész életét.
Az Úr Caitanya Mahāprabhuval is nagyon fiatalon találkozott, aki ezért először nem vitte magával Vṛndāvanába, inkább hagyta, hogy a családja közelében tevékenykedjen. Később az ifjú Raghunātha szinte elszökött otthonról Jagannath Purība ment, később pedig Vrndávanba, ahogy az Úr parancsolta neki és itt más szentek társaságában együtt emlékeztek az úrra, írtak, olvastak és énekelték a Szent Nevet, vagyis elkezdték a Kṛṣṇa-tudatos lelki folyamat gyakorlását és a programok tartását.
Vṛndāvanāban egy gazdag kereskedő felajánlotta neki a vagyonát, ebből a bevételből felújították a Rādhā Kunda és Syāma Kunda tavak környékét és kialakították a mai állapotukhoz hasonló medencés régiót. Eredetileg ezek a kis kundák, tavacskák icipici természetes vízlelők voltak, amelyek a mai nagy tavak mélyében rejtőznek, és folyamatosan vízzel táplálják a medencét. Évente tisztítják őket, ekkor lehet megnézni eredi, valóban csöppnyi formájukat.
Raghunātha Dāsa Gosvāmi hosszú éveken át a tavak partján a szabadég alatt élt, a dzsungelrégió és a tigrisek miatti aggodalom hatására Sanata Gosvāmi azonban arra kérte, hogy egy zárt kunyhóban hajtsa álomra fejét. Itt írt, itt alkotott és hagyta el testét az Úr iránti szeretetteljes hangulatban.